„Nemcsak a módszer fontos, hanem a szív is”

Csinos, szinte kislányos termete alapján senki nem mondaná meg Erdélyiné Pék Andreáról, hogy két egyetemista gyermek édesanyja. Együtt lépünk be a Jókai iskola kapuján, az oda vezető kis lépcsősort tarka csokrok, terménykoszorúk díszítik.
„Mi készítettük a diákjaimmal az Erntedankfestre, a Terményünnepre” – mondja, majd megmutatja az ökoiskola címmel is büszkélkedő intézmény kis konyhakertjét, ahol a paradicsombokrok még tűrik az őszt. A barátságos könyvtárteremben ülünk le beszélgetni.

– Az érettségi után sok minden érdekelt – kezdi –, de nagybátyám, Pék Pál példája, aki tanár volt és költő, tíz önálló verseskötete jelent meg, a pedagógusi pálya felé irányított. A rendszerváltáskor végeztem a Budapesti Tanítóképző Főiskolán.

Hogyan választotta a német nyelvet, voltak a családnak német gyökerei?

– Dédnagyszüleim még nem tudtak magyarul, de az én gyerekkoromban a család már nem tartotta a sváb hagyományokat, a nyelv szeretete mégis valahogy bennem élt. A főiskolán azonban nem kaptunk módszertani kiképzést a kisgyerekek nyelvi oktatásához. Úgy gondoltam, jobb, ha kimegyek Németországba, és megtanulom ezt. Beiratkoztam az Augsburgi Egyetemre, a Deutsch als Fremdsprache (német mint idegen nyelv tanítása) szakra. Nem készültem arra, hogy ott diplomázzak, csak némi tapasztalatot akartam szerezni, módszereket, könyveket gyűjteni a tanításhoz, elmélyíteni a nyelvtudásomat, ám a tervezett egy-két éves kint tartózkodás elhúzódott. Ott születtek meg gyermekeim, Eszter és Zoltán, „kétnyelvűen” nevelkedtek, és az ő fejlődésüket kísérve még inkább tudatosult bennem, hogy ezt szeretném csinálni. Négy szemesztert végeztem az egyetemen. Írtam egy mesekönyvet Lustige Maskenparade címmel, ami az augsburgi Augustus Verlagnál jelent meg 1992-ben. Később egy lipcsei tankönyvkiadó művészeti munkatársaként is dolgoztam.

Mennyi idősek voltak a gyerekek, amikor hazaköltöztek?

– Ötéves volt a fiam, hétéves a lányom. Megőrizték a német nyelvet, mindketten már tizennégy éves korukban felsőfokú nyelvvizsgát tettek. Most huszonegy és tizenkilenc esztendősek, a lányom másodéves joghallgató, a fiam Bécsben kezdte el az informatika szakot.

Amíg Németországban éltek, gondolom, jól megismerte a gyermekirodalmat.

– Így van, mindent hoztam magammal, zenét, könyveket. Nagy gyűjteményem van, kölcsönözni is szoktam a tanítványaimnak.

Itthon még tovább tanult?

– Elvégeztem az ELTE BTK németnyelvtanári szakát, és német nemzetiségi tanító diplomát szereztem az Apor Vilmos főiskolán. A diákjaimmal csak németül beszélek; megértenek, kikövetkeztetik, melyik szó mit jelent. Nemcsak a módszer fontos, hanem a szív is, hogy amit csinálunk, azt szeressük. A lendület, a szemünk csillogása, ahogy tanítunk, átragad a gyerekekre. Igyekszem gyakorlati alapú nyelvtudást átadni nekik. Azáltal, hogy kezdettől fogva információkat kell kiszűrniük a folyamatos beszédemből, számukra rutinná válik, hogy nem kell minden szót megérteni, elég a lényegeset kihámozni.

Hány órát tanulnak a gyerekek németül?

– A nemzetiségi osztályokban a heti öt németóra mellett a honismeret (Volkskunde), a környezetismeret, a készségtárgyak – ének, testnevelés, technika – német nyelvű óravezetéssel zajlanak. Első osztályban még csak éneklünk, táncolunk, bábjátékozunk; írni nem tanulnak németórán, de így is közel négyszáz szót jegyezhetnek meg. Másodikban tanulják az írást és az olvasást. Szépen, lassan, mint egy várat, építjük fel a nyelvtudást. Negyedikben már fogalmazást tudnak írni, történetet összefoglalni, az általános iskola végére pedig középfokú nyelvvizsga van a kezükben. Az egyik legszebb sikerünk a Bolyai Anyanyelvi Csapatverseny országos első helyezése volt 2013-ban. Három éve indítottam a kolléganőmmel egy német nyelvű iskola-előkészítőt is óvodásoknak. Szándékom szerint a gyermek és egyénisége áll pedagógiai munkám középpontjában.

Hogyan épül fel az órái tematikája?

– A témákat minden hónapban valamilyen ünnep köré csoportosítjuk. Októberben a Terményünnep volt soron, a technikaórán terménybábokat készítettek a gyerekek. Novemberben, Szent Márton napján a negyedikesek a legendán alapuló színdarabot adnak elő, liba formájú süteményeket sütünk a tankonyhában. A karácsonyt, anyák napját együtt ünnepeljük a szülőkkel, farsang környékén van a Jókai-bál. Nyílt óráinkon a szülők bepillantást nyerhetnek az osztály életébe.

Van-e módjuk a diákoknak eredeti nyelvi közegben gyakorolni?

– Igen, a harmadikosok május végén ausztriai nyelvi táborban vesznek részt, ez az élmény nagyon megdobja a tanulási kedvet. Nyáron is van tábor, szintén Ausztriában, egy busznyi gyereket viszünk ki, a negyedikesektől a nyolcadikosokig.

Az utóbbi két évben újra iskolapadba ült, legalábbis hétvégenként.

– Most végeztem el egy kétéves német nemzetiségi mentor továbbképzést Baján, egyelőre tízen vagyunk az egész országban. Vannak főiskolásaink, akik a tízhetes szakmai gyakorlatukat a mi iskolánkban töltik; tanítanak, hospitálnak, mi pedig igyekszünk tanítás közben a legváltozatosabb módszereket bemutatni nekik. Nagy segítség lenne a fiatal kollégák mentorálásában is egy digitális tábla a tanteremben.

Tizennégy éve tanít a Jókai iskolában, úgy tűnik, nem vándormadár típus.

– Nagyon barátságos itt a hangulat, a munkatársak támogatják egymást. Szeretnék örökérvényű emberi értékeket tovább adni a gyerekeknek, ami nem mindig könnyű a mai, tülekedős világban.

Balajthy Anna