Készüljünk természetes immunvédelemmel a télre!
Lélekmelegítő sütemények, magas vitamintartalmú káposztás, karfiolos ételek és egy örök kedvenc, a langalló sorakozott fel e heti számunkban. Készülünk a télre, fel kell vértezni magunkat a nagy hidegekre a betegségek ellen, testben és lélekben. Ki-ki fűtsön be otthon a tűzhely melegével, és próbálja ki ezeket a finomságokat: biztosan nem okoznak csalódást!
„Omelette a la Sátoraljaújhely”, azaz káposztás palacsinta
Herkulesfürdő igazgatója volt százhúsz esztendővel ezelőtt K. L. úr. A kortársak szerint univerzális zseni volt, ezért nem nevezték meg, nehogy zavarba jöjjön.
Fiatalkorában Garibaldi szabadcsapatában harcolt, Zemplénben konspirálni kezdett, azután megtért, és honvéd ezredességig vitte, szabad civil perceiben pedig zenét komponált Chopin stílusában. Már fürdőigazgatóként 1892-ben tálaltatta fel barátainak a herkulesfürdői gyógyterem teraszán, búcsúra koccintó poharak mellett, az „Omelette a la Sátoraljaújhely” festői elnevezésű kedvenc fogását, miközben a zenekar édes-bús mazurkát játszott.
Hozzávalók:
ami palacsinta készítéséhez kell
két nagy marék reszelt káposzta
egy nagy pohár tejföl
15 dkg juhtúró
A lereszelt káposztát cukorral zsírban barnára pirítjuk, majd elkészítjük a tészta keverékét, amibe belekeverjük a káposztát. Finom, kissé vastagabb palacsintát sütünk belőle. A tejfölt összekeverjük a juhtúróval, és megtöltjük vele a palacsintákat. Négyrét hajtogatva tálra helyezzük, és forrón felszolgáljuk.
Ennek mintájára igazából bármilyen számunkra kedves zöldséget vagy fűszert belekeverhetünk a palacsinta tésztájába. Tessék ötletelni! 
Kéksajtos rakott karfiol baconchipsszel
Könnyű, klasszikus étel következik, amelyet megbolondít egy kis tejszín és az omlós, olvadós kéksajt. Akinek kétségei vannak a karfiol egészségességét illetően, az jó, ha tudja, hogy ebben a zöldségfélében meglepően sok a C-vitamin, amit még mélyhűtött állapotában is sértetlenül megőriz.
Hozzávalók:
1 nagy karfiol
10 dkg márványsajt
5 dl tejföl
15-20 dkg pirított zsemlemorzsa
0,5 dl tejszín
10 dkg félkemény sajt
5 szelet bacon
só, bors
A karfiolt puhára pároljuk, a zsemlemorzsát kevés vajon aranybarnára pirítjuk, s a tejfölben elkeverjük a tejszínt, a sót, a borsot és a lereszelt márványsajtot. Kivajazunk egy tűzálló edényt, és az aljára fektetjük a karfiolrózsákat.
Sózzuk, borsozzuk, gazdagon meghintjük a pirított morzsával, és a sajtos tejfölből diónyi pöttyöket pottyantunk rá. Jöhet egy kis reszelt sajt, aztán újabb réteg karfiol, és így tovább, amíg minden hozzávaló el nem fogy. A tetejére tejföl és reszelt sajt kerül.
Egy alufóliát bezsírozunk (így nem tapad majd hozzá a sajt), és a tál tetejére borítjuk. Légmentesen lezárjuk vele az edényt, és előmelegített sütőben, 200 fokon, 30-40 perc alatt megsütjük. Az utolsó 8 percre levesszük a fóliát, hogy a teteje szépen megpiruljon.
Míg elkészül, egyforma négyzetekre vágjuk a bacont, és forró kontaktgrillbe helyezve ropogósra sütjük. Tálaláskor megszórjuk ezekkel a karfioladagokat. 
Langalló (vagy kenyérlángos, esetleg töki pompos)
Az itt következő igazi magyar étek manapság a bor- és sörfesztiválok, sátoros ünnepek divatos csemegéje, amiért hosszú sorokat is képesek vagyunk végigállni, mert megéri.
Hozzávalók:
A tésztához:
1 db közepes nagyságú főtt burgonya
3 dl víz (amiben a burgonya főtt)
50 dkg kenyérliszt
2 teáskanál só
3 evőkanál olaj
2 dkg friss élesztő
A feltéthez:
3 dl tejföl
1 mokkáskanál só
késhegynyi bors
1 gerezd fokhagyma
5 dkg trappista sajt
2 db lila hagyma
20 dkg baconszalonna (esetleg kolbász, vagy bármi kedvünkre való, például zöldségek)
A meghámozott burgonyát bő vízben puhára főzzük, kihűtjük, áttörjük. A főzővizet ne öntsük ki, mert ha kihűlt, felhasználjuk a tésztakészítésnél.
A lisztet összekeverjük a sóval, majd hozzáöntjük az áttört burgonyát, az olajat és a főzővizet. A tetejére morzsoljuk az élesztőt, és elkezdhetjük a dagasztást.
Negyed óra alatt lágy, de nem ragacsos tésztát készítünk, amit aztán kb. háromnegyed óra hosszat kelesztünk. Ezalatt a duplájára nő a tészta, ha jól dolgoztunk.
Míg a tészta pihen, elkészítjük a tetejére valót. A tejfölt megsózzuk, borsozzuk, a fokhagymát összepréseljük, a sajtot lereszeljük, és összekeverjük őket. Ez lesz az alap, amivel majd megkenjük a tésztát. Erre szórjuk a lilahagyma-karikákat és a baconkockákat, vagy az ízlés szerint választott egyéb feltétet.
A megkelt tésztát vékonyan kiolajozott tepsibe helyezett sütőpapírra öntjük, és a kezünkkel szétlapítjuk, hogy egyenletesen terüljön el a kb. 35x40 cm-es tepsiben. Ezután jöhet a tejfölös alap, majd az egyenletesen szétszórt hagyma és a feltét.
A sütőt 200 Celsius fokra melegítjük, ezalatt a tészta még egy kicsit tovább kel. Ha már forró a sütő, kb. 30-35 perc alatt kisül a fenséges langalló, amiből 4 személy kedvére lakmározhat. 
Körtés csokoládéfelfújt
Nem sok van már hátra a körteszezonból, úgyhogy amíg lehet, érdemes kipróbálni ezt a forró, csokis édességet. Nincs is jobb egy hideg, szeles, szürke őszi délutánon, mint befűteni egy ilyen lágy, gőzölgő finomsággal. Ezt az élményt egy adag makadámdiós fagylalt sem tudja lehűteni. Sőt!
Hozzávalók:
1 vilmoskörte
fél rúd vanília
13 dkg jó minőségű étcsokoládé
8 dkg vaj
1 csipet só
4 dkg cukor
2 dkg kukoricakeményítő
vaj, holland kakaópor a formák kikenéséhez
Válasszuk ketté a tojásokat, majd a sárgáját verjük fel a sóval, a cukorral és a vanília kikapart magvaival. Adjuk hozzá a kukoricakeményítőt is. Közben olvasszuk fel alacsony hőfokon a vajat és a csokoládét. Adjuk ezt is a tojássárgájához, az apró kockákra szelt körtével együtt. Verjünk kemény habot a tojásfehérjéből, és óvatosan forgassuk bele a csokoládés masszába.
Kenjünk ki vajjal és forgassunk meg egy-egy kanál holland kakaóport négy kis porcelán sütőformában. Osszuk el közöttük egyenletesen a krémet, és helyezzük őket a 170 fokra előmelegített sütőbe. A sütési idő 8-10 perc.
Amikor a kis tortácskák teteje repedezni kezd, haladéktalanul vegyük ki, és két perc pihentetés után kiborítva tálaljuk a süteményeket, amiknek így lágy, folyékony marad a közepe. Hideg dió- vagy makadámdiós fagylalttal a legjobb.
Csórókifli
Fogalmam sincs, mitől „csóró” ez a kifli, mindenesetre aki hozzákezd, legyen időmilliomos, mert sok a babra vele! Erre szoktuk mondani, hogy nagyon kell hozzá szeretni a süti várományosait, a családot vagy a barátokat…
Viszont, figyelem! Aki egyszer megsütötte, az jobb, ha tudja, hogy többé sose szabadul, mert folyton-folyvást sütheti, ha esik, ha fúj!
Hozzávalók a tésztához:
1 kg finomliszt
1 kocka élesztő
fél mokkáskanál só
1 ek disznózsír
30 dkg cukor
10 dkg vaj
1 nagy tejföl
tej, amennyit felvesz, hogy a nokedlitésztánál sűrűbb tésztát kapjunk, amely már nem ragad
1 tojás a megkenéshez
Tölteléknek bármilyen lekvár jó, de a legeslegjobb a szilvalekvár! A lényeg, hogy ne legyen nagyon folyós.
Kis tejjel, cukorral felfuttatjuk az élesztőt. Összegyúrjuk az alapanyagokat: a lisztet, a disznózsírt, a vajat, a cukrot, a tejfölt, a sót, és beleöntjük a felfuttatott élesztőt. Amikor a tészta összeáll, és már nem ragad, akkor kelesztés nélkül 8 darab kis cipóra osztjuk. Minden egyes cipócskát egyenként pizza alakúra nyújtunk, majd pedig pizzavágóval hosszában és széltében megfelezzük, aztán a szeletkéket újra megfelezzük. Így egy cipóból 8 szeletke jön ki.
Egyenként töltsük meg őket a lekvárral, és tekerjük össze úgy, hogy a szélesebb felétől haladunk a csúcs felé. Így helyes kis kifliket kapunk – vigyázzunk, hogy a lekvár ne folyjon ki belőlük!
Azonnal tepsire rakosgatjuk őket, és a tetejüket gyorsan megkenjük tojással. Azért kell gyorsan, mert ha megkelt, akkor már nem tudjuk megkenni. Ezután jó ideig a tepsin hagyjuk, amíg szépen megkelnek, majdnem a duplájára dagadnak. Végül előmelegített sütőbe rakjuk a tepsit, és szép, világosbarnára sütjük. Mennyeien finom!