Mindenki professzora volt

Az igazán sikeres tudósok, emberek életükben három-négy fontos dolgot cselekszenek – idézte Kármán Tódor, a világ első számú repüléstudományi szakembere gondolatát Rohács József egyetemi tanár a Rácz Elemér-emléktábla avatásán.
Dr. Rácz Elemér, a Műegyetem professzora, dékánja – akinek tiszteletére egykori lakóhelye, a Pagony utca 7/a alatti társasház homlokzatán állított emléktáblát a Hegyvidéki Önkormányzat – meghatározó szerepet vállalt a BME Hadmérnök Karán 1949-ben elindított repülőmérnök-képzésben. Ennek megszűnése után elérte, hogy a gépészmérnöki karon folytatódjon az oktatás, majd kulcsszerepet játszott a csupán tíz évig létező szakmérnökképzés bevezetésében is. Jelentősen javította a kutatásinnováció és a kutatásfejlesztés hatékonyságát, vezetésével dolgozták ki a vitorlázó-repülőgépek légi alkalmassági követelményeit.
Rácz Elemér a debreceni piarista gimnázium elvégzése után szerzett gépészmérnöki oklevelet a Műegyetemen, majd 1932–33-ban a Berlin–Charlottenburg Műegyetemen képezte tovább magát. A MÁVAG üzemmérnökeként dolgozott 1934-től, 1937-ben pedig tanársegéd, később adjunktus lett a Műegyetem aerodinamikai tanszékén. Munkáját már fiatalon elismerték, így került 1939-ben az újonnan megalakuló Aerotechnikai Intézetbe, ahol többnyire katonai repülőgépek tervezésével foglalkozott.
Amikor a Műegyetem létrehozta a repülőgépek tanszékét, ennek vezetésére Rácz Elemért is alkalmasnak találták, kinevezésére azonban a háború miatt nem kerülhetett sor. Munkába menet ugyanis a szovjetek elfogták, majd két és fél évre úgynevezett „málenkij robotra” a szverdlovszki munkatáborba hurcolták. Hazatérése után az Állami Ipari Tervező Intézet, valamint a Kohóipari Tervező Intézet osztályvezetőjeként dolgozott, emellett a Műegyetem repülőgépek tanszékén a repülőgépek tárgyat oktatta.
1949-ben meghívták a tanszék élére, három évvel később egyetemi tanári címet kapott, és véglegesítették tanszékvezetői megbízatását, amit 1972-ig megtartott. 1955-ben kapott kandidátusi fokozatot, 1957 és 1963 között a gépészmérnöki kar dékánja volt. Nyugdíjazását követően 1985-ig segítette tanszéke tudományos munkáját. Számos kitüntetése közül a legfontosabbak a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje és a Nemzetközi Repülő Szövetségtől kapott Paul Tissandier Diploma, amit Rubik Ernő is a magáénak tudhat.
Míg az 1950-es években a Műegyetemen hat önálló tanszéken foglalkoztak a repülőmérnöki tudományokkal, ma egy olyan maradt, amelyiknek a nevében szerepel a repülőgép szó: ezt mentette meg Rácz Elemér az önkéntes technológiai Trianon időszakában. Mindenki professzora volt ő, a legnehezebb időkben is kiállt diákjai és munkatársai mellett, távol tartotta a politikai agitátorokat – fogalmazott az avatóünnepségen Rohács József, hozzátéve, hogy a sikeres életút biztosan nem lett volna zökkenőmentes a gondoskodó családi háttér nélkül.
Mindezt a család nevében az ünneplőkhöz szóló Rácz Jolán azzal egészítette ki, hogy édesapja soha nem volt tagja egyetlen pártnak sem, e nélkül érte el sikereit. Könyveit, jegyzeteit a mai napig nagy becsben tartják a hozzáértők.
Rácz Jolán szülei 1949-ben költöztek a Pagony utcai társasházba, ott élték át az ’56-os forradalmat. Rácz Elemér 1999-ben ebben az épületben halt meg.

sm.