Velence örmény emlékei

Fotókiállítás látható Velence örmény emlékeiről a Hegyvidéki Önkormányzat folyosógalériáján. A megnyitón Hegedűs Annamária, a XII. kerületi Örmény Nemzetiségi Önkormányzat vezetője köszöntötte a megjelenteket, Fancsali János, a Budaörsi Örmény Önkormányzat elnöke pedig az általa készített felvételeket mutatta be.
A zenetörténész, zongorista, a Magyar–Örmény Könyvtársorozat szerkesztője előbb a szakirodalmat tanulmányozta, mielőtt elindult Velencébe megörökíteni az örmény emlékeket. „A Szent Márk téren látunk két oszlopot, az egyiken Szent Márk, a másikon herakléai Szent Tódor, vagy San Teodoro áll. Velence első védőszentjét Narsete örmény generálistól kapta, temploma 976-ban leégett, ezt követően épült csak fel a Szent Márk-székesegyház – hívta fel a figyelmet az alkotó a korai velencei örmény kapcsolatokra. – Velence, Európa egyik fontos kereskedelmi központja nagyon korán befogadta, és kivételes bánásmóddal tüntette ki az örményeket. Az első Örmény Ház még Sebastiano Ziani dózse (1172–1178) ajándéka; miután az adományozás megerősítést nyert, a köztársaság 1235. május 25-én hivatalosan is átadta az örmények használatára.”
Örményország utolsó (címzetes) királynője, Catarina Corner Velencében született, 1474-től 1489-ig ő volt Ciprus királynője, de azután le kellett mondania a Velencei Köztársaság javára. A San Salvador-templomban helyezték őt örök nyugalomra, síremlékét Bernardino Contino szobrász készítette. Az ezen látható dombormű azt az eseményt mutatja, amikor Catarina Corner a koronáját Agostino Barbarigo dózse kezébe adja. A sírkövön (latinul) ennyi olvasható: „Ciprus, Jeruzsálem és Örményország királynőjének hamvai.”
„Fontos szerepet töltött be Velence történelmében egy fiatal örmény, Anton Surian – folytatta Fancsali János. – Az ifjú mérnök tanácsa szerint helyezték el a lövegeket az Arzenálban készülő gályákon, így a velenceiek tűzfölénybe kerültek a törökökkel szemben, és győztek 1571. október 7-én Lepantónál.”
A Sceriman család elsősorban gyémántot és drágaköveket forgalmazott. Fiuk, Zakariás kilenc társával egy arany bevonatú ezüsttrónt ajándékozott 1660-ban Alekszej Romanov cárnak, 876 briliánssal és 1239 más drágakővel díszítve. A család kölcsönökkel segítette a várost, majd 720 000 dukátot áldozott a törökök elleni harcra, ezenfelül 2 millió arany dukátot adott ajándékba Velencének.
Szent Lázár szigete a 14–15. század folyamán a leprásoké volt, de 1715-ben a város szenátusa és Mocenigo dózse átadta használatra a törökök elől menekülő örmény közösségnek. Ott épült fel a mechitarista kolostor, benne tudományos akadémia, híres könyvtár, kéziratok gyűjteménye, könyvkiadó intézet, múzeum, képtár és egy szeminárium. Az örmény kolostor apátjának még Napóleon elől is sikerült megmentenie az intézményt, mondván, az nem imahely, hanem tudományos akadémia.
A sok egyéb történeti érdekességgel szolgáló kiállítás két héten át látogatható.

(B. Anna)