Iskolai felmérés készült az internethasználat veszélyeiről

A XII. kerületi diákok internethasználatát vizsgálta kilenc általános és öt középiskolában Aszódi Judit, a Sashegyi Arany János Általános Iskola és Gimnázium igazgatóhelyettese a Hegyvidéki Önkormányzat megbízásából. Mivel ő maga is oktatási intézményben dolgozik, ezért arra volt kíváncsi az egyes iskolák pedagógusaival folytatott beszélgetései során, hogy az országos kutatások megállapításai hogyan köszönnek vissza a kerületben. Noha a Hegyvidéken az országos átlagot meghaladó a modern digitális készülékekkel való ellátottság, nem tisztázott, hogy ehhez igazodóan a diákok a veszélyekre is jobban fel vannak-e készülve, mint máshol lakó kortársaik, vagy pedig éppen hogy nagyobb eséllyel válhatnak negatív tapasztalatok elszenvedőivé.
A felmérés arra mutatott rá, hogy a középszintű oktatásban részt vevő diákok készségszinten használják a közösségi médiát, a fiatalok gyakorlatilag mind „fent vannak” ezeken az oldalakon (a legnépszerűbb a Facebook és az Instagram, ezután következik a Snapchat, a Youtube és a Twitter). Különösen elgondolkodtató, hogy már az általános iskolások körében is mindennapossá vált a közösségi oldalak használata, holott ezeken, a hazai szabályozás szerint, tilos regisztrálni 14 év alatt.

Az internet árnyoldalai

Az iskolák mindegyikében arról számoltak be, hogy a diákok már találkozhattak az internet árnyoldalaival: jó néhányan láttak felkavaró, erőszakos tartalmat, vagy kapcsolatba kerültek egyértelműen visszaélés céljával aktivitást mutató internetes felhasználókkal. Ennél kisebb, de mégiscsak megdöbbentő mértékben élhettek meg a fiatalok egyes iskolákban internetes kiközösítést vagy zaklatást. A nemzetközi és hazai példákhoz hasonlóan előfordult már a kerületi iskolákban is pornográf tartalommal való visszaélés, tettlegességig fajuló, online kezdeményezett vita, valamint a hétköznapi trágárságon túlmutató mértékű nyilvános gyalázkodás.
Emellett felbukkannak a komolyabb gyakorlati ismereteket igénylő visszaélések is: egymás profiljának vagy e-mail-fiókjainak feltörése, privát médiás tartalmak széles körben történő közzététele, akár képszerkesztő eljárással, azok sértő módon való megváltoztatása után. Az ilyen esetek feldolgozására irányuló kísérletekben, a tanárok beszámolói szerint, a diákok általában kooperatívak, nemritkán kezdeményezők is.
Megnyugtató, hogy a pedagógusok egyöntetűen fontosnak tartják a problémák feltárását és az ismeretek elmélyítésének szükségességét, felismerve saját hiányosságaikat is e téren. Ugyanakkor az egyes esetek kapcsán tapasztalt szülői hozzáállás alapján a tanárok szorgalmazzák, hogy a szülők is igyekezzenek több időt szentelni a téma megismerésének, gyakran ugyanis alulbecsülik, milyen életkorban és milyen mértékben lehetnek kitéve gyermekeik a netes veszélyeknek. 

Jó példákra van szükség

A kerületi vizsgálat arra is rávilágított, hogy nincs általánosan elfogadott eljárás a digitális világban való „közlekedés” biztonsági szabályainak oktatására. S ahogy nincs általános szabály az információbiztonság és a „netikett”, azaz a hálózati kommunikáció illemszabályainak oktatására, hasonlóképpen változatos a vétségek esetén alkalmazott reakció is. Esete válogatja, miből kerekedik botrány, és mit rendeznek az érintettekkel való elbeszélgetéssel.
Az az internetes vétség, amit az egyik iskolában négyszemközt simítanak el, másutt akár fegyelmi megrovást, átmeneti eltiltást is maga után vonhat. Szerencsére a kerületi iskolákban nemigen történt olyan eset, ami miatt a rendőrség bevonására lett volna szükség, de több alkalommal kellett pszichológust hívni az események hatásainak feldolgozásához.
„A felmérésből látszik, hogy szükség lehet olyan összehangolt programra, ami a biztonságos internethasználat legjobb gyakorlatait mutatja be a kerületi iskolákban” – vélekedett Aszódi Judit. Szerinte a tanintézmények a tapasztalataik megosztásából is sokat profitálhatnának, továbbá nagy segítség lenne számukra, ha valamiféle etikai kódex szabályozná az online vétkek megítélésének, szankcionálásának és az ismétlődés elkerülésének módjait, lehetőség szerint mindkét véglet elkerülésével. „Ezeket az eseteket – egy-két extrém kivételtől eltekintve – nem szabad sem kriminalizálni, sem a szőnyeg alá söpörni, ezért nagyon sok múlik a szakszerű eljáráson” – hangsúlyozta.
Az igazgatóhelyettes nem hisz abban, hogy az internetet ki lehet iktatni a diákok életéből. „A szülőknek és a tanároknak viszont felelősségük van abban, hogy a gyerekek ne váljanak függővé, képesek legyenek kiszűrni a számukra hasznos tartalmakat, és fel tudják ismerni a rájuk leselkedő veszélyeket, illetve ha kellemetlen helyzetbe kerülnek, abból komolyabb sérelem nélkül ki tudjanak kerülni” – mondta Aszódi Judit, akinek meggyőződése, hogy a szülők és a pedagógusok is példát mutathatnak a gyerekeknek, miként lehet a közösségi oldalakat intelligensen használni úgy, hogy mások ne élhessenek vissza a nyilvánosság elé tárt személyes tartalmakkal.

d.

Netvilággá ment gyerekek kerestetnek

„Délután 3 és 6 között netvilággá mentek. Tudja, mit láttak? Tudja, kivel találkoztak?” – olvasható azon a gyerekek arcképeit felsorakoztató hirdetőfalon, amit néhány napja állítottak fel a MOM Kulturális Központ előtt, a Sirály sétányon. A kerület más részein szórólapok is felbukkantak, ugyancsak „netvilággá ment” diákokat keresve.
„Az »eltűnt gyerekek« fala és a hirdetések azt a cél szolgálják, hogy ráirányítsák a figyelmet a fiatalokra leselkedő internetes veszélyekre” – mondták el lapunknak az önkormányzat sajtóirodájának munkatársai. Mint hozzátették, a kerület támogatja a téma felvetését, foglalkozik kérdéssel, és az önkormányzat hamarosan tájékoztatást ad arról, hogyan nyújthat segítséget a probléma kezeléséhez.