Nagyanyáink is így csinálták…

A különféle fortélyok, trükkök jó esetben az egész életünket végigkísérik. Nézzük csak, mit tudtak nagyanyáink például a fokhagymáról! A megtisztított fokhagymagerezdet késpengével könnyen szétnyomhatjuk, ha előtte megsóztuk. A héja könnyebben lehúzható, ha a gerezdeket négy-öt percig hideg vízben áztatjuk. A megtisztított gerezdeket növényi olajban tárolhatjuk, így nem száradnak ki, és az aromájuk is megmarad.
A fűszerek aprításával ne bajlódjunk, a leveleket nejlonzacskóban fagyasszuk le, így sodrófával pillanatok alatt apróra törhetjük. Egyébként pedig sose tároljuk a fűszereket a tűzhely közelében, mert a főzésnél keletkező gőztől összecsomósodnak, aromájukat vesztik, előbb megromlanak. Pedig fontosak, hiszen nem egynek gyógyhatása van, ráadásul használatukkal csökkenthető az ízesítéshez használandó só mennyisége. Minél több fűszerünk legyen otthon, és bátran kísérletezzünk velük!
Az sem árt, ha tudjuk, néhány fűszerről kiderült, hogy képes gyorsítani a fogyást. Angol kutatók szerint az erős paprika, a chili és a mustár, valamint a gyömbér fokozza az anyagcserét. A szervezet elégeti a többletkalóriát, megakadályozza a „zsírkamrákba” való lerakódását. Azonban itt is a mértékletesség legyen az irányadó, ne fűszerezzük agyon az ételeket!
Ha már fogyás, akkor azt is jó tudni, hogy a gombát bundázás előtt ajánlatos enyhén ecetes vízben négy-öt percig párolni, aztán panírozás előtt jól lecsepegtetni, akkor nem szívja be az olajat. Az is fontos, hogy ne szedjük ki a talpat a gomba alól, mert sütés közben megáll az olaj a mélyedésben, és kegyetlenül spriccel, amikor megfordítjuk. Karcsúbbak leszünk akkor is, ha zsíros tejföl helyett aludttejjel és egy kicsi vajjal habarjuk be az ételt.
Vajon tudják-e még a háziasszonyok, mit hívtak legírozásnak? Nos, azt, amikor tojássárgájával simára kevert tejszínt habarunk a kész ételbe. Fontos, hogy ezután már nem szabad újra forralni!
A barackos gombócnak az idénre annyi, de a szilvásnak még örvendezhetünk. Mivel a gombóckészítés sok vesződséggel jár, ezért érdemes egyszerre nagyobb mennyiséget készíteni. Nyersen ne kíséreljük meg lefagyasztani, mert pórul járunk! A kifőzött, lecsöpögtetett gombócokat tegyük tálcára, majd csúsztassuk nejlonzacskóba, és máris irány a mélyhűtő! Amikor kőkeményre fagytak, ömlesztve, kisebb helyet igénybe véve tárolhatjuk.
Még tart a kukoricaszezon: a csöves lobogó vízben tíz perc alatt megfő, tovább ne is főzzük, mert kemény lesz. Főzés közben ne adjunk hozzá sót, azonban egy kis vaj vagy csipetnyi cukor jót tesz neki. Aki szereti a mikrót, annak egy tipp: levelestől, egyéb letakarás nélkül három perc alatt ugyanolyan puha lesz a kukorica, mintha vízben főztük volna.

Még néhány sütési jó tanács. Finomabb a vizes piskóta, ha víz helyett szűrt narancslével készítjük. A pogácsák nem dőlnek el sütéskor, ha a tepsiben legalább tíz percig kelesztjük. A tésztához adott sütőport először mindig a liszttel kell összeforgatnunk, csak így keveredik el jól.
Ha híg és folyós a tésztánk, sütéskor a tepsit vajjal kikevert porcukorral kenjük ki, a sűrűbb tésztáknál vajat és lisztet használjunk inkább! Nem ragad a tepsihez (vagy a formához) a tészta, ha a még üres tepsit (vagy formát) félig folyékony margarinnal vagy vajjal vékonyan bekenjük, utána tíz percre a hűtőbe tesszük, majd még egyszer megkenjük, és csak utána töltjük bele a tésztamasszát.
Ha a tészta tetejét megkenjük tojássárgájával, a sárgáját ajánlatos egy kis kanál tejföllel, esetleg tejjel összekeverni, mert úgy egyenletesebben vonja be, és a tészta teteje lágy marad. A régi gazdasszonyok mindig így csinálták. Kenőtoll helyett pedig jobb ecsetet használni, mert tartósabb és könnyebben tisztítható.

Kövesdy–Sashegyi