Levelek a múltból

Mintegy 300 magánlevél és a hozzájuk fűzött meditatív elemzések avatják be az olvasót az 1950-ben megalakult Magyar Állami Népi Együttes alapító táncosai, id. Léka Géza és felesége, Kacsóh Klára, valamint szűkebb és tágabb családjuk küzdelmekkel teli mindennapjaiba Léka Géza új könyvében, az Árva ragyogásban. A Hitel Könyvműhely által gondozott kötetet a napokban mutatták be a Hegyvidéki Kulturális Szalonban.
N. Pál József irodalomtörténész így emlékezett vissza id. Léka Gézával történő első találkozására: „1983. április 23-át írtuk, Illyés Gyula temetésének napja volt. A Forrás Kör estjén, az Egyetemi Színpadon az akkor ötvenöt éves, színpadi pályájától már elbúcsúzott táncművész, Sinka István verseit tolmácsolta szuggesztíven, akihez ifjúkora óta családi, baráti viszony is fűzte.”
A könyv írója csak édesapja és édesanyja halála után találta meg az 1950 és 1980 közötti három évtized históriáját átfogó levélköteget. A levélregénynek négy kulcsfigurája van: a majd’ egész életében a kicsi gömöri faluban élő nagymama, a táncossá váló, világot járó apa, az anya, aki az 1945 után kivetettségre jutott méltóságosék leszármazottja volt, és az 1957-ben született fiú, akit szülei világturnéi idején jórészt a nagymama, iskolaidőben pedig Budapesten, a Virányos környékén a szerető szomszédság nevelt fel.
Nagy Gábor, a könyv szerkesztője úgy vélte, a mű tulajdonképpen „dokumentumokból kiinduló, de a kommentárokkal együtt összetett szerkezetű nevelődési regény”. A bemutatót zene foglalta keretbe: Havasréti Pál népzenész, népzenetanár az 1930-as években gyűjtött, tekerőlantra írt dalokkal nyitott, befejezésként pedig Domonkos Pál Péter játszott a népdalgyűjteményéből moldvai kobozon.
Szabó András előadóművész részleteket olvasott fel a kötetből. Az utolsó sorok különösen megrendítők: a nagymama öregen, a neki idegen városi lakásba kényszerülve, üres szemmel a radiátorra könyökölve várja haza szeretett unokáját.

-thy