Az özvegy és az építész

„Nagyságos özvegy Stadtmüller Gézáné, született Bernschczer Ilona úrnő, magánzónő” bizonyára szép summát örökölt néhai férje után, hiszen polgári állása szerint a magánzó „saját jövedelméből, hivatal nélkül, függetlenül élt” (férfi esetében lehetett kereskedő is). Stadtmüllerné vagyona az első világháború előtt egy pápai telekből és két budai házból állt. A Maros utca 10. alatti ingatlant a Városmajor utca 11. alatti hosszú telek megfelezésével 1912 nyarán vette meg 51 822 koronáért Jókay Sándor nyugalmazott posta és távirda felügyelőtől „a Maros utca felé bíró homlokzattal”.
Az elöregedett ház helyére Hoffmann Dezső építőmester 1913-ban egyemeletes, szecessziós stílusú épületet tervezett az alagsorban, raktárakkal, mosókonyhával, mángorlóval és három gardróbszobával. A tulajdonos négy szoba-hallos, télikertes lakása az emeleten volt, a földszinten pedig a kivitelező, Holub József (1883–1959) építőmester, törvényszéki hiteles automobil-szakértő, a székesfőváros IX. kerületének főmérnöke lakott, ahol telefonnal felszerelt irodát is fenntartott társával, Kristóf Károllyal.
Stadtmüller Gézáné 1918 után már nem szerepel a budapesti lakcímnyilvántartásban, feltételezhetően meghalt, amit az is valószínűsít, hogy nem sokkal korábban újította meg végrendeletét. A második tulajdonos, Goldmann Fülöp fakereskedő és neje, Berger Hermina a kapubejáróval szemben egy kisebb toldalékkal bővítette az épületet, amit Balázs Farkas tervezett, és a munkát is ő végezte.
A házat 1926-ban lovag Sternád István (1882–1943) kormányfőtanácsos, a Hangya Fogyasztási Szövetkezet igazgatója és felesége, Apáti Margit vásárolta meg, majd jelentősen átalakíttatta Szegő Árpád okleveles építészmérnökkel. Először a korábbi toldalékra készült egy kőkorlátos, fedett terasz, és beépítették az első emeleti körfolyosó egy részét a ma is meglévő, üvegezett, ívelt vonalú faszerkezettel.
Sternád 1929-ben második emeletet „rakatott” a házra, igyekezve megőrizni az eredeti kompozíciót, némileg szerényebb homlokzattal és oromfallal, de a magas nyeregtető díszei sem kerültek vissza, az utcafront ablakait pedig egységes osztásúra cserélték. Ekkor nyerte el végső formáját a nagypolgári stílusú lépcsőház is, amelynek különlegessége az első lépcsősort őrző kutyaszobor, valamint a feljebb, a fordulóban álló, ismeretlen művésztől származó „másolat”, ugyanis az alkotás nagyon hasonlít Rodin A csók című szobrára.

Sternád és felesége az ötszobásra bővített, tágas első emeletet használta családjával (Margit lányukkal és László fiúkkal), a második szint két kisebb lakásának egyikét vitéz Rapaics Dezső nyugállományú vezérőrnagy, a Globus Kereskedelmi, Ipari és Mezőgazdasági Rt. igazgatósági tagja bérelte, a földszinten továbbra is Holub József lakott, az alagsorban szoba-konyhás házmesteri lakás és két irodahelyiség épült.
Sternád István, a Ferenc József rend lovagja 1943-ban halt meg mint a Magyar Élet- és Járadékbiztosító Intézet vezérigazgatója. Házát a második világháború után államosították, lányát és vejét, Mendelényi Miklós gyárigazgatót két lányukkal (a 20 éves Helgával és a 18 éves Judittal) 1951-ben kitelepítették Mezőberénybe, a másik lakót, Jókay Alajost pedig a tervgazdálkodás veszélyeztetése miatt elítélték. Sokáig a házban élt és alkotott viszont Cserny József formatervező, a Symposion Társaság elnöke.
Ma tizenkét lakás „osztozik” az egyenként nagyjából 300 négyzetméteres szinteken. A Maros utca 10. homlokzatát a kilencvenes években kitatarozták (a korábbi terrakotta, majd barna helyett vörös színűre festve), a kapualj keramitburkolata azonban még eredeti.

Verrasztó Gábor