A magyar Nabi, Rippl-Rónai József

Rippl-Rónai József festőművész halálának 90. évfordulója alkalmából vetítéssel egybekötött előadást tartott a Hegyvidék Galériában Földi Eszter művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria (MNG) grafikai osztályának vezetője. Három évvel ezelőtt ő volt a kurátora az MNG kiállításának, amely Rippl-Rónai József és Aristide Maillol, a két nagy hatású művész barátságának történetét mesélte el.
A mostani program címe – A magyar Nabi, Rippl-Rónai József – egy francia művészcsoportra utal. A Próféták (Nabis) az 1880-as évek végén alkottak Párizsban. Maurice Denis, Sérusier, Ranson, Vuillard, Bonnard és a többiek maguk közé tartozónak vallották Rippl-Rónait, személyes barátság fűzte őket egymáshoz. Az előadás elsősorban a magyar művésznek erről a korszakáról szólt.
Rippl-Rónai József 1861-ben született Kaposváron. Egész életében bensőséges viszony fűzte családjához, szüleihez, testvéreihez, amikor külföldön élt, akkor is sűrűn leveleztek. Gyógyszerészi oklevelet szerzett, de hamar kiderültek művészi ambíciói.
1884-ben Münchenbe ment, ám 1887-ben már Párizsban élt. „Párizsba kívánkozom, mert ez szerintem a Művészetek Mekkája” – írta szüleinek. Munkácsy Mihály vette pártfogásába. Bár hálás volt a segítségért, Rippl-Rónai hamar felismerte, hogy számára nem ez a kívánatos festészeti irány.
1888-ban megismerte későbbi feleségét, Lazarine Boudriont (1865–1947). Barátságot kötött, a skót származású James Pitcairn-Knowlesszal (1863–1954), közös házat béreltek Neuillyben. Ő ismertette meg a katalán Aristide Maillollal (1861–1944), a későbbi nagy szobrásszal, akivel új művészeti utakra indultak együtt.
Rippl-Rónai 1892-ben festette meg a Kalitkás nő és a Karcsú nő vázával című képeit. 1894-ben kiállított a Salon du Champ de Mars-ban; Öreganyám című képe elsöprő sikert aratott. A Nabis csoport tagjaként megismerkedett Gauguinnel, Toulouse-Lautreckel. Samuel Bing műkereskedő kiadta litografált könyvecskéjét, Les Vierges címmel. 1897-ben Bing Art Nouveau nevű galériájában 130 képét állította ki, ezzel zárult a „fekete korszaka”.
1897 és 1900 között nagy munkán dolgozott, „összművészeti” alkotásként tervezte Andrássy Tivadar gróf ebédlőjét. 1899-ben a nyarat Banyuls-sur-Merben, Maillolnál töltötte. Tájképei ekkor kiszínesedtek, és megfestette Maillol arcképét is, amellyel 1914-ben Bécsben nagy állami aranyérmet nyert.
1902-ben telepedett le végleg Kaposváron. 1906-ban kiállítása nyílt Budapesten, amivel egész életére megalapozta művészi egzisztenciáját. Ezután új festői periódusa következett: a „kukoricás” képek.
Rippl-Rónai József 1927-ben bekövetkező haláláig levelezett Maillollal. A katalán művész így emlékezett rá: „Az első pillanatban, hogy megismertem, a barátja lettem, és ő az enyém, megcsinálta a portrémat is, nagyon tetszett nekünk a művészete. Egy percét sem felejtettem el az együtt átélt időknek, de mire jó felébreszteni a múltat, oly gyorsan elszaladt ifjúságunkat.”

BA.