Vidám légkörben erősödik a hasonlóan gondolkodók közössége

Vannak bálok, amelyek olyannyira protokollárisak és pusztán a külsőségekről szólnak, hogy az ember inkább feszengve, mintsem felszabadultan próbálja megélni a mulatság lényegét. Nos, a Budai Egyházközségek Farsangi Bálja nem ilyen.
Tizenhét évvel született meg az első bál gondolata a budai plébánosok részéről, mondván, bár ki-ki megtartja a maga kisebb-nagyobb vigasságát farsangi időben, legyen egy közös nagy ünnepsége is a budai egyházközségeknek. A kezdeményezés sikeres lett, a budai hívek azóta is szívesen vesznek részt a nagyböjt előtti közös bálon, amelynek az első tizenegy évben Újbuda különböző oktatási intézményeinek termei adtak otthont, immár hat éve pedig a MOM Kulturális Központ.
A budai plébánosok úgy tartják, a közös mulatság egyszersmind annak a háború előtti, több évszázados szokásnak a felelevenítése, hogy vidám légkörben erősödjék a hasonlóan gondolkodó emberek közössége. Az itt bálozók közül sokan mondják azt, hogy azért járnak el ide hosszú évek óta, mert kedves barátokkal, hajdani iskolatársakkal vagy a vasárnapi misékről ismert hívő társaikkal találkozhatnak. Ez a magyarázata annak, hogy egész este olyan oldott hangulatot érezni a zsibongó előcsarnokban és a zenétől hangos táncteremben is, ami tényleg csak régi ismerősök körében lehetséges – és amit az otthonról hozott tál sütemények és házi ízek még családiasabbá tesznek.
A hagyományokhoz híven köszöntőbeszédek nyitották meg a zenés-táncos összejövetelt, elsőként dr. Székely János püspök üdvözölte a megjelenteket. Csakúgy, mint ő, a többi felszólaló szinte mindegyike is arról beszélt, hogy mekkora erő rejlik az összefogásban, ami a keresztények egyik legfontosabb sajátossága. Emellett azokról a Krisztust követő emberekről is megemlékeztek, akik a világ mintegy ötven országában vannak kitéve egyre nagyobb üldözésnek a hitük miatt. Erre a tényre utalt Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter is, aki elmondta, hogy a kormány által tavaly létrehozott Keresztényüldözés elleni helyettes államtitkárság humanitárius segítséget tud nyújtani a világ bármely pontján rászoruló keresztény közösségnek.
Az idei bál díszvendége a Magyar Kolping Szövetség volt, képviseletében Kövesi Ferenc országos prézes atyával, a szövetség egyházi elnökével, aki a – Don Boscóéhoz hasonló életutat bejáró – német alapító, Adolph Kolping életéről és hitvallásáról is mesélt. Az 1991-ben boldoggá avatott, szegény pásztorcsaládba született pap ifjú éveiben a saját bőrén tapasztalta meg az iparoslegények sanyarú sorsát, és 1849-ben, káplánként szolgálva, megalapította a Kölni Legényegyletet abból a célból, hogy ott vallási, szakmai, családi és társadalmi felkészítést kapjanak – az előtte gyakran utcára kivetett és magukra hagyott – fiatalok. A következő tizenöt évben, Kolping haláláig 418 egyesületben 24 600 tagja lett a Katolikus Egyletnek átnevezett szervezetnek, amelyből utóbb kialakult a világméretű Kolpingwerk mozgalom.
Kolping Adolf (ahogy őt magyarosan hívják) 1856 májusában hazánkba is ellátogatott, és abban az évben megalakult a budapesti egyesület, amely az első világháborúig folyamatosan terjeszkedett. A monarchia széthullása után, 1922-ben indult újra a mozgalom az új országhatárokon belül, fontos szociális és pedagógiai feladatokat ellátva, mígnem jött a kommunista éra, és 1946-ban Rajk László belügyminiszter betiltotta a szervezetet.
„A szövetségnek van múltja, jelene és jövője” – jelentette ki Kövesi Ferenc a Magyar Kolping Szövetségtől, amely 1989-ben a Pécsi Kolping Család létrejöttével, majd az 1990-es változások után Bolberitz Pál atyának és Lang Györgynek köszönhetően országos szinten kelt újra életre. Az utóbbi hat évben olyan szükséges változásokon ment keresztül a honi mozgalom, ami – az atya szavaival élve – „sok nehéz munkával járt, de a berozsdásodott kaput sikerült kinyitnunk, és átlépnünk rajta”.
„Marxizmus már nincs, a Kolping mozgalom viszont még mindig él” – mutatott rá Kövesi Ferenc arra az érdekes párhuzamra, hogy a kettő egy időben jött létre, és a keresztény hiten alapuló szövetség bizonyult erősebbnek, amelynek tagjai „imádkozva dolgoznak, és dolgozva imádkoznak, valódi együttműködésben Istennel”. Az atya szerint Kolpingnak a társadalom megújítását célzó tervei és tanai időtállóak és ma is időszerűek, hiszen napjainkban is nagy szüksége van a fiataloknak egy olyan nevelő közösségre, amelyben erkölcsi és életviteli útravalót kapnak, művelődhetnek és kulturálódhatnak, hasznosan tölthetik el a szabadidejüket, s jó alapokat kapnak ahhoz, hogy tisztességgel tudják megállni a helyüket a hivatásukban, a családi életben, a társadalomban.A Hegyvidék polgármestere, Pokorni Zoltán budai polgármester társai – Bús Balázs, Hoffmann Tamás, Karsay Ferenc, Láng Zsolt és Nagy Gábor Tamás – nevében is szólt, amikor elmondta: a budai régió vezetői mindig is elkötelezettek voltak az egyház felé, és mindegyik általuk irányított kerületben folyamatosan segítik a keresztény közösségek munkáját. Összetartásuk szép példája egyebek mellett az is, hogy mind ott voltak tavaly októberben a gazdagréti Szent Angyalok-templom felavatásán, és együtt ámultak azon, milyen csodálatos lett az új épület.
A XII. kerületi polgármester szerint a keresztény egyház emberekből építi a saját vára falait, s emberi közösségek tartják össze ezeket a falakat, nélkülük összeomlana a vár. A keresztény közösség egy nagy család, amelynek megbecsült részét képezik a reformátusok is. Pokorni Zoltán szerint az idén különösen szép jubileumi év áll előttünk a reformáció 500. évfordulójának megünneplésével.
A köszöntőbeszédek után a budapesti Kolping katolikus iskola diákjai járták el a hagyományos nyitótáncot, a palotást. Az este során a Daniel Speer Brass zenekar játszotta a talpalávalót egy olyan bálon, amelyről mára el lehet mondani, hogy a budai régió hagyományává vált.

V. K.