Séta a Mátyás király és a Béla király úton

A Diana utca 17/a szám alatti, volt Karczag-villa bemutatásával kezdődött képzeletbeli hegyvidéki körsétánk „az eltűnt idő nyomában” 2016 nyarán. Akkor abban reménykedtünk, hogy a közelmúltban gazdát cserélő műemlék épületet, amelyet Hild József, a magyar klasszicizmus kiemelkedő képviselője tervezett, hamarosan felújítják. „Ehelyett” 2017. június 3-án a teljes tetőszerkezete leégett… Nagyon szomorú, hogy ez a katasztrófa éppen Hild halálának 150. évfordulója esztendejében történt.
Most folytassuk utunkat a Mátyás király úton, ahol lépten-nyomon hajdan hangulatos, igényesen kialakított, ám napjainkban pusztuló villákat fedezhetünk fel!
A 20-as számú, elvadult telken a hajdani Reiszinger-villa szomorú képe sejlik fel a sűrű bozót jótékony takarásában. A szabadon álló, téglány alaprajzú, magasföldszintes épület 1850 körül készült, az akkori hegyvidéki szőlőbirtokokra jellemzően klasszicista stílusban. Deutsch Adolf nyaralójaként 1895-ben átalakították Lang műépítész – a Fővárosi Levéltárban megtalálható – bővítési terve szerint. Portikuszának timpanonját változó kiosztású dór pillérek tartották, a pillérközöket beüvegezték.A magántulajdonban lévő, használaton kívüli villát sokáig hajléktalanok lakták, közben teljesen lepusztult. Állaga folyamatosan romlik, az elhagyatott kertet az enyészet illata lengi körül. (Forrás: Fővárosi Levéltár)
A Mátyás király útról kanyarodjunk lejjebb, a Béla király útra! A 20–24. szám előtt megállva és belesve a zárt kapun a hajdani Frivaldszky–Mauthner–Pálffy-villát és történeti kertjét keressük, de csak elhanyagolt, növényekkel benőtt területet találunk. A Béla király út felől az épület megközelíthetetlen, kertje bekerített, kutyákkal és őrökkel védett.A műemlék villa eredetileg Frivaldszky Imre természettudós részére épült 1845 körül, romantikus stílusban, Brein Ferenc tervei alapján. Később, 1908-ban Grioni Antal tervezte az átépítését neoreneszánsz stílusban, gróf Pálffy Anna számára. Kertje 1845-ben készült, majd 1909–10 körül Hein János tervei szerint alakult át.
Egyemeletes, összetett alaprajzú, tagolt tömegű épület. Északi főhomlokzatát a földszinten kőbábos terasszal és széles lépcsővel kiemelt középrizalit uralja. A homlokzatot a földszint jobb oldalán karcsú oszlopokkal tagolt Palladio-motívum díszíti, felette terasz található.
Attikapárkány koronázza, amely a középrizalit fölött tömör, kétoldalt műkő balusztráddal áttört. A homlokzatok rendszere mind a négy oldalon hasonló, külső megjelenésük nem módosult. Egyelőre még megmaradt a balusztrádos attika és a terasz, valamint melléképülete, a Morbitzer Nándor által 1939-ben tervezett napozó is.
A kert szerkezete, a teraszos előkert struktúrája, a kocsiút íves vonala szintén felfedezhető, de a részletek már eltűntek. Szerencsére számos idős, értékes fa – tölgy, magas kőris, keleti tuja, puszpáng stb. – még megtalálható. (Lásd Ecsedy-Hajdu Nagy 2003-ban készült felmérési dokumentációját.)
Az értékes épületben 1998-ig gyermekszanatórium működött, ennek megszüntetése után a ház a Vagyonkezelőhöz került, azóta folyamatosan és rohamosan pusztul. Az évekig őrizetlenül álló villából szinte minden mozdítható anyagot elloptak, a tető és a csatornázás hiányosságai miatt a falak kívül-belül áznak, a födémek könnyező házigombával fertőzöttek. Sürgős beavatkozásra lenne szükség megmentéséhez.
Az 1990-es évekig gondozott kertet mára felverte a gyom. A fák nagy része viszonylag egészséges, de a vadgesztenyék rendszeres permetezésre szorulnának. (Forrás: muemlekem.hu)
A parkban álló 22-es számú klasszicista villa 1840 körül épült, téglány alaprajzú, földszintes épület, ötnyílásos, attikás portikusszal (két dór sarokpillér között négy dór oszlop). Az épület sarkait dór saroklizénák szegélyezik, a főpárkány körbefut az épületen. Az összes homlokzati nyílás, valamint a ház belseje is átalakított.
A hátsó homlokzat mellett egykorú, emeletes melléképület áll, szintén átalakítva. A villa és melléképülete súlyosan veszélyeztetett állapotba került, a klasszicista portikusz beomlott. (Forrás: Bp. XII. ker. műemlékjegyzéke)
A Béla király úton tovább sétálva a 40-es szám alatti, leírásokból ismert „Szép Svájci nőhöz” címzett villát keressük, ám az elvadult kertben csak romos falak meredeznek. Az egykori Steidl-villa a 1850-es, 60-as években elterjedt nyaralóépítkezések tipikus és híres példája volt.A szabadon álló épület háromtengelyes főhomlokzatán a faszerkezetű verandát két sarokrizalit fogta közre. Az áttört, lombfűrészelt díszítésű, zárt verandát két szinten végighúzódó faoszlopok és a szinteket elválasztó, ornamentikus díszítésű fapárkányok tagolták. A szép arányú, zsalus ablakokat lombfűrészelt keretezés emelte ki a homlokzati falsíkból.
Az oldalhomlokzaton kovácsoltvas konzolok tartották az emeleti függőfolyosót. A hátsó keresztszárny és a haránt irányú épületszárny találkozásánál még fellelhetők a kétszintes, zárt faveranda maradványai. A lakatlan épület rohamosan pusztult, tetőszerkezete, födémjei, falazatai összeomlottak, a nyílászárókat a hajléktalanok kibontották, elégették. Az ingatlan magántulajdonban van. A hajdanvolt nyaraló romjai között képzeletünkben átsuhan a szép svájci nő sápadt, kísértő alakja – és megfakult idők szele borzongat… (Forrás: 11/2006. [VII. 12.] Bp. XII. ker. Hegyv. Önk. rendelet)
A romantikus, faverandás, úgynevezett „svájci ház” típus az 1840-es években jelent meg a hegyvidéki nyaralóépítészetben. Alaprajza, tömegformálása hasonló a korábbi klasszicista villákéhoz, a téglalap alaprajzú épülettömb főhomlokzatát fűrészelt fadíszítést alkalmazó, timpanonnal záródó oszlopos tornác hangsúlyozta. A villákhoz tartozó angolkert és gyümölcsös is igen gondozott volt. Nem hagyhatjuk elenyészni a Steidl-villához hasonlóan a Svábhegyre olyannyira jellemző egykori értékeinket!
Sétánkat fejezzük be egy örömteli példával. A Béla király út 6–8. számú ingatlanon álló villa hosszú éveken keresztül lakatlanul, súlyosan veszélyeztetve, magára hagyottan állt. Jó hír, hogy jelenleg már bizonyára új tulajdonosa van, mert a ház lakott, eredeti állapotában felújítva látható, gondozott kertjével együtt. Az 1891-ben épült, historizáló, földszintes villaépületben és védett kertjében 1945–1971-ig a 100 éve született Devecseri Gábor költő, író, műfordító élt.

Összeállította:

Beöthy Mária építész