„A matekot inkább játéknak tekintem”

– Már kisebb korodban is szerettél számolni?

– Mindig is kedveltem a logikai játékokat. A matematikához való vonzódást édesapámtól és anyai nagypapámtól örököltem. Apa mérnök, nagypapám orvos, de nagyon sokáig matematikus akart lenni. Ezt az örökséget az alsós tanítóm, Gyurkóné Kovács Beatrix „hozta ki” belőlem. Ő tanított meg arra, hogy minden feladatot gondoljak végig, értelmezzem, és utána kezdjem el megoldani. Nagy hangsúlyt helyezett arra is, hogy milyen taktikával menjek végig a feladatsorokon. Melyik feladattal kezdjem, ha elakadok, mit csináljak, hogyan osszam be az időmet.

– Sokat gyakorolsz?

– Vannak olyan nehéz feladatok, amiket otthon, családi körben szoktunk megoldani. A bátyám, Boti is rendszeresen elindul matekversenyeken, és szép eredményeket ér el. Mindig megbeszéljük a megoldásokat, sokat segítünk egymásnak.

– A matematikán kívül mivel foglalkozol a legszívesebben?

– Szeretek számolni, de nem ez tölti ki az életem. Különösen büszke vagyok arra, hogy az országos fit-kid bajnokságon ezüstérmes lettem dance kategóriában. A fit-kid az akrobatikus talajtornához hasonlít, csak kiegészül táncos elemekkel. A Korona fit-kid egyesületbe járok, az edzéseket nálunk, a Sashegyi Arany János Általános Iskolában tartják. Szerencsés vagyok, mert a néptánc is helyben van, a Sashegyi Néptáncegyüttesben Timár Misi bácsi tanít minket. A tánc igazi kikapcsolódás számomra, sokszor megyünk fellépni, ezeket is nagyon szeretem.

– Milyen egyéb hegyvidéki kötődéseid vannak?

– Az első osztálytól kezdve az Arany diákja vagyok; egy pillanatig sem volt kérdés, hogy ide jövök tanulni, mert a szüleim tizenkét évig szintén ide jártak, itt érettségiztek. Nagyon szeretem a kerületet, főleg az erdős részeket. Van egy vizslánk, Marcipán, akivel gyakran megyünk sétálni, az Ördög-szikla feletti katlan a kedvenc helyünk.

– Rendszeresen indulsz matematikaversenyeken?

– Elég sok versenyen indultam. A Gárdonyi Géza Országos Logikaversenyen második lettem, tavaly megnyertem a Zrínyi matematikaverseny körzeti fordulóját, a Bolyai Csapatversenyen szintén első helyen végeztünk a barátnőimmel, Boróval és Pannival. Ezek mellett, csapattársaimmal együtt, megnyertük a Bolyai magyarverseny területi fordulóját is.

– Most viszont egyedül állhattál fel a képzeletbeli dobogó tetejére. Hogyan jutottál el az általános iskolások Budapesti Matematikaversenyének döntőjébe?

– Először minden iskolából évfolyamonként kiválasztottak két-két diákot, aki a kerületi fordulóban indulhatott. Onnan az első két helyezett jutott a fővárosi döntőbe. Ezt sikerült megnyernem. Sokat készültem rá matematikatanárommal, Szabóné Demeter Györgyivel. Minden pénteken matekszakkörünk volt, ezen versenyfeladatokat oldottunk meg. Otthonra is kaptam feladatsorokat, amiket utána együtt átbeszéltünk.

– Már menet közben érezted, hogy jó eredményt érsz el, vagy volt olyan példa, amivel meggyűlt a bajod?

– Csak azután gondoltam, hogy jól sikerült a verseny, amikor apukámmal átbeszéltük a feladatokat. Egy példa volt, amin nagyon sokat gondolkodtam, de végül rájöttem a megoldásra, apa mondta is, hogy ezen múlik majd a verseny. Igaza lett. Mindig nagyon örülök a győzelemnek, jutalomnak érzem, de akkor sem kesergek, ha egy versenyen nem kerülök be a legjobbak közé.

– Ha röviden népszerűsíteni kellene korosztályodban a matematikát, mit mondanál?

– Én a matekot inkább játéknak tekintem, ha vannak is nehezebb példák, nagyon jó érzés rájönni a megoldásra. Szerintem az élet minden területén hasznát lehet venni a matematikatudásnak. Szoktam sütögetni és mindenféle használati tárgyat készíteni – olyankor is sokat kell méregetni, számolgatni.

– Ez azt is jelenti, hogy el tudod magad képzelni felnőttként matematikusként, vagy akár mérnökként?

– Még nem tudom pontosan, milyen irányba tanulok tovább, mert nagyon sok minden érdekel. A cukrászat, a tanítás; de lehet, hogy gyógytornász leszek, mint anya.

sm.