Ne higgyünk a valóságnak, csakis a képzeletnek!
Egy egész generáció csodálkozott rá és szerette meg a sebesen mozgó, fekete-fehér képkockákat és a közben folyamatosan hallható zümmögést az 1980-as évek elején. A légy című animációs film méltán lett az első magyar Oscar-díjas alkotás. Készítője, Rófusz Ferenc régóta a Budai Rajziskolán tanít, most pedig életmű-kiállítása nyílt a Barabás Villában.
„Ismeretlen körülmények között is megállta a helyét mindazzal a technikai tudással, amit a Pannóniában elsajátított; társadalmi felelőssége és európai műveltsége megmaradt akkor is, ha reklámokat készített. Bármilyen megrendelést azzal az ösztönös és beégett tudással teljesített, amely még a Magyarországon készült filmekben vált nyelvévé. Tette, amit egy művész embernek tennie kell, halkan, de ugyanolyan merészen, mint korábban. Ha visszaugrunk a megkezdett mesébe, mi a mese tanúsága? Merjünk másként látni, feje tetejére állítani a világot, ne higgyünk a valóságnak, csakis a képzeletnek. A körülöttünk lévő rajzok, storyboardok mind ennek a feltáró képzeletnek a lenyomatai – merüljenek el bennük, merjenek belépni és részesei lenni a történeteknek.”
Különleges alkalomhoz különleges méltatás illik. Uhl Gabriella művészettörténész családi okok miatt ugyan nem tudott megjelenni Rófusz Ferenc animációsfilm-rendező életmű-kiállításának megnyitóján, ám „felnőttmeséjét” Lázár Zsuzsa, a Budai Rajziskola igazgatója tolmácsolta a Barabás Villa rendezvénytermét teljesen megtöltő közönségnek. Az írás, ami Rófusz Ferenc pályáját tárta elénk, néha kilépett a mese keretéből, és közvetlenül szólt az Oscar- és Kossuth-díjas rendezőről és műveiről.
A kiállításmegnyitót szakmai beszélgetéssel egybekötött filmvetítés követte a rendező munkáiból. Amikor Rófusz Ferenc 2010-ben címzetes egyetemi tanári címet kapott a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen, székfoglaló beszédéhez életéről – összegyűjtött fényképeiből – egy diafilmet (slideshow-t) készített, ezzel kezdődött a mostani program.
Rófusz beszélgetőpartnere Sipos Áron filmproducer volt, aki egyetértett kollégájával, barátjával abban, hogy „az 1970-es évek »aranykor« volt a Pannónia Filmstúdió életében. Salusinszky Miklós létrehozott egy »kísérleti műtermet«, ami menlevél volt mindnyájunknak, nyugodtan gondolkodhattunk, ötleteket gyárthattunk, legfeljebb nem fogadták el, de nem lett belőle bajunk.”
A légy ötlete már 1976-ban megszületett, de a Művészeti Tanács nem hagyta jóvá. Akkoriban mindent a politika oldaláról vizsgáltak: ki a légy, és ki üldözi… Végül, többszöri próbálkozás után, nagyrészt Hankiss Elemérnek, a Pannónia Filmstúdió akkori dramaturgjának köszönhetően elfogadták a filmtervet.
Tudjuk persze, hogy a háromperces animációs film nemcsak a légyről szól, hanem az akkor élők vergődéséről a korabeli magyarországi viszonyok között. Egy verzió szerint a legyet nem csapták volna agyon, hanem berepül üldözője szemébe. Ez a befejezés azonban nem tetszett az akkori döntéshozóknak, a rajzokat bekérték és megsemmisítették.
A légy végül 1980-ban készült el, a világon elsőként háttér-animációs technikával. Rangos elismerésekben részesült a többi között Krakkóban, Ottawában, majd 1981 márciusában elnyerte az Oscar-díjat.
Rófusz Ferenc a Szabad Európa Rádióból tudta meg az eredményt, politikai okokból nem utazhatott ki az Egyesült Államokba. Helyette Dósai István, a Hungarofilm vezérigazgatója vette át a díjat, aki a rendezőnek adta ki magát. A rendőrség még aznap éjjel elkobozta tőle a szobrot. A kitüntetett két hónappal később vehette át, akkor is csak kalandos módon kapott útlevelet.
A beszélgető felek további számtalan szakmai, politikai anekdotát meséltek, s közben peregtek a filmek. Láthattuk a többi között a Gravitációt, ami egy engedetlen alma története: nem szeretne a fán elfonnyadni, de nem ér jó véget, leküzdi ugyan magát, ám szétloccsan a földön. A Ticket című animációs film a „mi az élet?” örök kérdésre keresi a választ, egy férfi életét mutatja be saját szemszögéből, születésétől a haláláig. Végül részlet következett a Hoppi mesék című sorozatból.
– Hogyan változott az animációs film technikája? – kérdeztem Rófusz Ferencet a vetítés után.
– Ma már mindent digitálisan rögzítünk. Persze, ugyanúgy rajzolunk, festünk, csak digitális táblán.
– Min dolgozik jelenleg?
– Elkezdtem egy egyedi filmet, Leonardo Az utolsó vacsorájának freskóját mozdítjuk meg, a Médiahatóság nyújtott hozzá pályázati támogatást. Egy őrületre vállalkoztam…
– Üzen valamit az új művészgenerációnak?
– Mindenki, aki elszánta magát, hogy ezt a műfajt választja, higgyen benne, és tartson ki. Nem elég a tehetség, ez egy nagyon küzdelmes pálya.
Balajthy Anna
Rófusz Ferenc életmű-kiállítása megtekinthető: július 31-ig, hétfőtől csütörtökig 9–18, vasárnap 9–13 óráig (a Barabás Villa programjaihoz igazodóan). Cím: XII., Városmajor utca 44.
Rófusz Ferenc 1946-ban született Budapesten. Karrierje 1968-ban animációs asszisztensként kezdődött a Pannónia Filmstúdióban. A légy című rajzfilm írói és rendezői munkájáért 1981-ben Oscar-díjat kapott. 1984-ben Németországba utazott, ahol animációs tévésorozatokon dolgozott, majd 1988-ban Kanadába költözött, a Torontói Nelvana Ltd. animációs céget segítette. 1991-ben megalapította saját animációs cégét, a Super Fly Films Inc.-et. Kreatív rendezőként irányítva megvalósított több mint hatvan reklámfilmet és számos animációs produkciót, úgy a hagyományos, mint a digitális technikát alkalmazva. 2001 óta ismét Budapesten él, animációs kurzust indított a Budai Rajziskolában, és számos filmötletén dolgozik. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem szenátusa 2010-ben, munkássága elismeréséül, címzetes egyetemi tanári címet adományozott neki. Az állam 2011-ben Kossuth-díjjal tüntette ki. Pályázati támogatással 2015-ben elkezdte Az utolsó vacsora című egyedi animációs festményfilm megvalósítását. A Dargay Attila-pályázat révén 2016-ra elkészült a Hoppi mesék 13 epizódja. Tavaly életműdíjat kapott a Szolnoki Nemzetközi Képzőművészeti Filmfesztiválon.