Szavak nélkül a zene nyelvén

Akusztikus gitáron és ütős hangszereken játszanak a Musique du Soleil zenészei, s mint mondják, csak a hallgatók fantáziáján múlik, milyen szövegeket énekelnek a dalokra. Ezt mi is kipróbálhatjuk szombaton 16.45-kor, amikor a nagyszínpadra áll a zenekar. Ám mielőtt ülő- vagy állóhelyet keresnénk magunknak a nézőtéren, lássuk, miben is más ez az együttes, mint a többi fellépő!
Ami az éneklést illeti, egyetlen hang nem sok, annyi sem hagyja el a torkukat. Galambos Ernő erről is mesélt, amikor felkerestük. Mint elmondta, két társa gyerekkora is itt telt, nevezetesen a Farkasréten, ugyanis az akkor Érdi útinak nevezett, ma Farkasréti Általános Iskola nebulói voltak. „Bár már egyikünk sem lakik a kerületben, én mégis gyakran megfordulok itt, hiszen a kislányom ide jár iskolába, az Istenhegyre. De nemcsak ez köt ide bennünket, hanem az ugyancsak a kerületben működő Nyitott Műhely is. Már kétszer felléptünk ott, először a Makámmal, aztán önállóan. Nagyon megszerettük a helyet, jó lenne, ha az állandó klubunkká válhatna – legalábbis azt reméljük, évente háromszor-négyszer felléphetünk a Nyitott Műhely közönsége előtt.”
A Musique du Soleilt tavaly januárban négy olyan profi zenész alakította, aki kezdetben csak hobbiból zenélt, „ám úgy gondoltuk, ami nekünk ennyi örömet okoz, azt ne tartsuk a négy fal között, mutassuk meg a közönségnek is”. A „Napfény zenéje” (Musique du Soleil) kizárólag saját szerzeményeket játszik.
Galambos Ernő (korábban: M.É.Z., Sonia és a Sápadtarcúak) és Kovács Andor (korábban: Korai Öröm, Žagar) akusztikus gitárosok alapították az együttest, hozzájuk csatlakozott rövidesen Hegyessy Ákos (Sonia és a Sápadtarcúak) elektromos bund nélküli basszusgitáron és Angler Ákos (Karácsony János, Sziámi And Friends) ütős hangszereken. Hangzásuk egyedi, megismételhetetlenségében is ismerős, a műfaj leginkább a dzsesszből és a folkból táplálkozik.
„Nagyon hangulatos dalokra számíthat a közönség a Hegyvidéki Napokon – ígéri Galambos Ernő –, olyanokra, amikre szinte bármit lehet énekelni. Instrumentálisak, mégis könnyen befogadhatók.”
A zenészek nem véletlenül szerették meg a Nyitott Műhelyt, erről van egy kedves kis története is Galambos Ernőnek: „Elcsodálkoztunk, hogy a gyerekek mércéjével mérve hosszú koncertünket többen is tátott szájjal hallgatták végig este tízig, majd egy hatéves forma csöppség odajött hozzánk, és megkérdezte, mikor lesz végre CD-nk… Nos, nem kell rá sokat várni, hiszen tíz dalt már felvettünk, az utolsó keverési munkák folynak, ha minden jól megy, augusztus végére kijövünk a lemezzel.”
Terveikről is megkérdeztük a zenészt, aki szívünknek kedves választ adott: „Reméljük, hogy a Hegyvidéki Napokhoz hasonló színvonalú rendezvényekre a későbbiekben is el tudunk jönni!”