A Tolsztoj-szobor otthonra talált a Hegyvidéken

„Őt tartom az írásművészet csodájának. Nem értem, miként jöhetett létre ilyen emberfölötti teremtőerő, ilyen tökély. […] Korhely és szent. Katona és békebarát. Vadász és állatvédő. Európai és ázsiai. Író, aki a világsajtó riportereinek környilatkozatot ad, s apostol, aki a fényképészek sorfala előtt áldja meg a muzsikokat. Gazdag és szegény. Forradalmár és családapa. Gróf és paraszt. Pogány, aki imádja az életet, s keresztény, kit a Szent Szinódus nem akar eltemetni. Ez a kettősség nem alakoskodás, hanem lénye legbensőbb mivolta. Mi ez a sok ellentmondás? Hajdan értetlenül tekintettek volna rá. Ma tudjuk, hogy az ellentétek lelki életünkben majdnem egyet jelentenek. Mindnyájan ilyen kétlaki emberek vagyunk. Érzéseink közel sem olyan egyirányúak, határozottak, mint valaha vélték. Azok szakadatlanul keringenek, átalakulnak, mint a villamos áram pozitívvá és negatívvá. A szeretet gyakran álarcos, önmagát burkoló megnyilvánulása a szilaj gyűlöletnek. Ami finomságnak rémlik, az talán csak ravasz durvaság és megfordítva. Az erők kölcsönösen hatnak egymásra, föl sem ismerhetők mindig, annyira váltogatják ruháikat. Amint a természetben a nagyon hideg tárgy megsüti ujjunkat, s a nagyon meleg tárgy már nem is éget, azonképpen a bennünk lakozó ellentétek is találkoznak egy ponton. Ha így tekintjük Tolsztoj kettősségét, akkor egy hatalmas, egységes jelenséget bámulunk.”
E szavakkal méltatta hajdanán a nagy orosz írót Karinthy Frigyes, és nem ő az egyedüli, aki példaképként tekint(ett) Lev Tolsztojra. Az irodalmat végzett és egy ideig azt tanító Pokorni Zoltán, a Hegyvidék polgármestere „személyes kötődésnek” nevezte, amit számára Tolsztoj és a 19. századi orosz írók jelentettek.
„A mi időnkben még szokás volt az olvasás, ami akkor a valóság megismerésének egy fontos módját jelentette – mondta a polgármester a hegyvidéki Tolsztoj téren felállított szobor avatóján. – Az én korosztályomnak egyfajta szenvedélye volt a nagy orosz írókhoz való kötődés. Nehéz megfejteni, miért volt ránk ekkora hatással ez az évszázad, a realista orosz prózairodalom fénykora. Tolsztoj a magyar és a nagy európai kultúrának is a részévé vált. Ha arra gondolunk, hogy a művészetnek és az irodalomnak egyik feladata, hogy olyan emberek között is kapcsolatot hozzon létre, akiknek különböző a nyelve, a kultúrája, a származása, akkor azt kell mondanom, Lev Nyikolajevics Tolsztoj az elmúlt száz évben ezt a feladatot mindenki másnál fantasztikusabban és jobban teljesítette. Tolsztoj egy helyütt azt írta: az boldog, aki otthon boldog. Remélem, hogy itt, a budapesti Tolsztoj téren az ő szobra valóban otthonra talál, magunkénak fogjuk érezni nemcsak ma, az átadás napján, hanem a mindennapokban is, mert az írásai, regényei ott élnek a magyar emberek lelkében és szívében.”
Csutora Zsolt, a Külgazdasági és Külügyminisztérium keleti nyitásért felelős helyettes államtitkára szerint ha csak annyit mondana, „Háború és béke”, már mindent elmondana Tolsztojról. Arról az emberről, akinek univerzális igazságai mára sem veszítettek semmit aktualitásukból.
„Éljen Magyarország! Éljen Oroszország! A mai napon együtt vagyunk” – kezdte köszöntőjét a fejszobor alkotója, Gregory Pototsky, aki úgy véli, Magyarország hatalmas történelemmel rendelkezik, és ez az Európa szívében lévő állam az ő számára rendkívüli hely, amelyet nem lehet nem szeretni.
Az ünnepségen Lev Tolsztoj két unokája is megjelent. Drapenko Jelena Grigorjevna, az Oroszországi Föderáció Állami Duma Kulturális és Oktatási Bizottság első elnökhelyettese az egyik unoka, Tolsztoj Pjotr Olegovics, az Oroszországi Föderáció Állami Duma elnökhelyettesének köszöntését olvasta fel.
A szoboravatás rendkívül fontos az országaink közötti kulturális kapcsolatok építése szempontjából – fogalmazott Olegovics. Sajnálatos módon történelmileg úgy alakult, hogy Oroszország és Magyarország hosszú évekre megszakította egymással a kétoldalú kapcsolatokat, de az irodalom és a művészet összehozza a különböző nyelven beszélő és más politikai nézeteket valló embereket. Az orosz irodalom és írók a jóságról és a gonoszságról, szerelemről és gyűlöletről, boldogságról és tragédiákról mesélnek, a legjobb érzelmeket képesek felébreszteni az emberekben, együttérzésre ösztönzik őket. Azoknak a magyaroknak köszönhetően jöhetett létre a Lev Nyikolajevics Tolsztojról elnevezett tér, akik nem feledkeztek meg a két ország közti baráti kapcsolatokról. Olegovics nekik és a város vezetőinek is megköszönte családja nevében az orosz írók elismerését és az orosz irodalom támogatását.
Oroszország budapesti nagykövete, Szergej Vlagyimir Nyikolajevics szerint sokatmondó, hogy a Városliget után immár a második szobrot avatják fel Budapesten annak az orosz művésznek a tiszteletére, aki mindig az egész emberiség írójának tartotta magát. A köszöntőbeszédek után Pokorni Zoltán polgármester, Fonti Krisztina és Váczi János hegyvidéki alpolgármesterek, valamint Gregory Pototsky közösen leplezték le a Hegyvidék új szobrát.

V. K.