Hasznos tudnivalók a tavaszra

Itt a tavasz, és vele érkeznek a kerti csigák is. A falánk kis jószágok csendesen megrágnak majd’ mindent, amit nem szeretnénk. Jó védekezés, ha frissen hámozott fűzfavesszőket készítünk az útjukba. Ezekre tömegesen rátelepszenek, így könnyen elpusztíthatók.
A meztelen csigák irtására egy kertész az avas vajat, zsiradékot ajánlja. Ezt apró deszkácskákra és káposztalevelekre kenjük, egymástól nyolc-tíz méter távolságra rakjuk le. Reggelre nagy mennyiségben gyűlnek össze az állatok a csalétekre.
Ilyenkor a tyúkok is boldogabban tojnak – de vajon miről ismerszik meg, hogy valóban friss-e a tojás? Ha egyenesen a szárnyas alól szednénk ki, onnan tudhatnánk, hogy ha a szélesebb vége hideg, a hegyesebb meleg, akkor friss. A friss tojás közepe egyébként a legvilágosabb.
Vajda Ferenc 1899-ből származó gyűjtéséből a könnyű égési sebekre is találunk gyógymódot: tejföllel vagy sótlan vajjal, liba- vagy disznózsírral kezeljük őket, de igen jó a hideg vizes borogatás is, továbbá a nyerskrumpli-szeletek is hűsítenek.
Zsírt olvasztva gyakori a fröcskölő zsír okozta sérülés. Veszély nélkül úgy olvaszthatunk zsírszalonnát, ha annyi sót hintünk a tűzön lévő szalonnára, amennyit rendesen szoktunk rátenni, ha nyersen akarjuk élvezni. A gyufa által okozott sérülést azonnal mártsuk erős szikvízbe! A szódavíz ugyanis leköti a foszfort, a seb pedig megtisztul a mérgező anyagtól.
Vérzések gyors elállítására legjobb a forró vizes vatta, azzal borítsuk be gyorsan a sebet. Az egészségügyi tanácsok „gyöngye”, amit a csörgőkígyó mérgéről mond a tapasztalat. Remélhetőleg olvasóinknak soha nem lesz szükségük erre, de egzotikussága miatt nem maradhat ki a sorból: „a csörgő kígyóknak saját mérgük nem árt, míg ellenben az általuk megmart embernek literszámra kell innia a borsos pálinkát, hogy a mérges kígyó marása meg ne ölje!” Végre valami jó hír…
A tavasszal együtt nemcsak a csigák, de a fáradtság is érkezik. Erre a spanyolok energetizáló módszerét ajánljuk. Ők, hosszú hegyi menetelésekre készülve, fokhagymával bedörzsölt, pirított fehér kenyeret vittek magukkal reggelire, ami sokkal könnyebbé tette a hegymászást.
S még néhány konyhai jó tanács! Ha nem kapunk élesztőt, kövessük a régi perzsák tanácsát: ők összezúztak egy evőkanálnyi borsót, majd nyakon öntötték fél liter forró vízzel, és állni hagyták egész éjjel. A víz felszínén másnapra megjelenő hab a legjobb élesztő tulajdonságaival bírt.
Amióta a régi, jól bevált vaj helyett feltalálták a művajat, azaz a margarint, kettévált a pró és kontra érvelők tábora. A vajhoz való visszatérést sok háztartásban az is akadályozza, hogy a hirtelen tálalt reggelihez, vacsorához a hűtőből előrántott vaj, bizony, jó ideig kőkemény. S manapság kinek van ideje kivárni, amíg kienged?
Nehogy azt higgyük, hogy ilyesmi korábban nem okozott gondot! A régiek tudták, miként lehet a vajat jégszekrény nélkül is frissen, kenhetően tartani. Két csészét illesztettek egymásba, szájukkal egymás felé. A felső csészébe nyomkodták a vajat, majd szájával lefelé egyszerűen beleállították a vízzel feltöltött másik csészébe. Így, a levegőtől elzárva, megóvhatjuk az avasodástól, anélkül, hogy keménnyé dermesztenénk. Kis találékonysággal ma is szinte minden megoldható…

(Kövesdy–Sashegyi)