Sikeres virányosi Gyapjas lepke

Természetismeret, biológia, kémia, fizika, földrajz – ezekre a témakörökre, tantárgyakra épül a Bolyai Természettudományi Csapatverseny, amelyre az idén is több száz iskola nevezett. Az ötödikesek között remekül szerepelt a Virányos Általános Iskola: a Csaba Sámuel, Háló János, Oravecz Mátyás, Takács Bálint alkotta „Gyapjas lepke” elnevezésű csapat a területi forduló megnyerése után az országos döntőben a kilencedik helyen végzett.
Mint Szerdahelyiné Jászberényi Ágnes igazgató elmondta, a Virányos „Örökös Ökoiskolaként” különösen nagy hangsúlyt helyez a természettudományok és a természettudatosság népszerűsítésére. „Fontosnak tartjuk a tehetséggondozást, aminek nagyszerű terepe a tanulmányi versenyek világa. Ezért is örömteli, hogy a rendkívül magas presztízsű Bolyai versenyen már az ötödik évfolyamra járók is indulhatnak” – tette hozzá.
A felkészülés alatt rengeteg új információval gazdagodtak a gyerekek, akik ráadásul megtanultak együtt dolgozni, közös döntéseket hozni, aminek később is hasznát vehetik – magyarázta a 2015-ös, 8. évfolyamon elvégzett matematika és szövegértés kompetenciamérés alapján az ország legjobb általános iskolájának bizonyuló Virányos igazgatója, aki a folytonosságot szem előtt tartva bízik abban, hogy a következő évek versenyein egyre jobb és jobb eredményeket érnek majd el tanulóik.
„A csapattagokat jelentkezés és a tanulmányi eredmények alapján választottuk ki. Csaba Sámuel kivételével ők már tavaly is együtt indultak a Bolyain, igaz, akkor nem sikerült bejutniuk a döntőbe” – beszélt az előzményekről a diákokat felkészítő Kelemenné Bacsóka Katalin. A biológia–testnevelés szakos pedagógus elárulta, hogy szeptembertől heti két-három alkalommal jöttek össze közösen tanulni a versenyre. Elsősorban a korábbi tesztfeladatokat gyakorolták, és sokat olvastak a megadott témakörökben.
Éppen ez volt a vonzó Csaba Sámuel számára. „Örülök, hogy csatlakozhattam a csapathoz, és rengeteg érdekességet tanulhattam meg” – mondta.
Háló János szerint sokat segített, hogy tanáruk, Kati néni igyekezett minél több vidám percet becsempészni a felkészülésbe, míg Oravecz Mátyásnak a közös felkészülés tetszett a legjobban. „Jó volt együtt lenni a barátaimmal, velük sokkal könnyebben ment a munka” – emelte ki. Takács Bálintnak is ez tetszett leginkább, szerinte a térképes feladatoknál különösen jól működött az összedolgozás.
Bár a XI., XII. és XXII. kerületi iskolákat felvonultató területi fordulóból kifejezetten magas pontszámmal jutottak a döntőbe, egyedül János bízott a kezdetektől a győzelemben: „Biztos voltam benne, hogy mi jutunk tovább. A díjkiosztón nagyon izgultunk, mert úgy éreztük, túl gyorsan végeztünk. Aztán amikor megtudtuk, hogy bent vagyunk az első háromban, már mindnyájan kiabáltunk” – mesélte.
Az ünneplésre azonban nem jutott sok idő, alig egy hónap múlva következett ugyanis a döntő, amire még többet kellett tanulniuk. Ismét átnézték az összes témakört és a már elvégzett feladatsorokat, új munkafüzeteket is elővettek, valamint külön készültek a szóbeli megméretésre.
Bálint úgy vélte, nehezebb dolguk volt a döntőben, azon például a kelleténél többet vitatkoztak, hogy melyik anyagnak lesz fagyás után homorú a felülete. Sámuel a becsapós kérdéseket kedvelte, ilyen volt az a feladat, amiben a Tisza mellékfolyóinak számát kellett megadni. Mivel nem gondolták, hogy több jó választ is be lehet karikázni, ezért itt vesztettek néhány pontot. János szívesen emlékezett vissza a sáskával kapcsolatos feladványra, mert azt a véleményeik ütköztetése után oldották meg helyesen, a régi mértékegységeket viszont Mátyás tudta a legjobban.
Több száz iskolát, köztük határon túli magyar intézmények sorát megelőzve végeztek a kilencedik helyen, aminek valamennyien nagyon örültek. Ahogyan megfogalmazták, jobb lett volna győzni, de azért elégedettek, hiszen elmondhatják magukról, hogy ott vannak a legjobb tízben. Jövőre pedig együtt megcélozzák a dobogó legfelső fokát!

M.