A Szép Juhászné vendégfogadó története

Az 1300-as években készült budai pálos kolostor romjainál – a mai Budakeszi út 95-ös számú telken – épült fel a híres Szépjuhászné vendéglő. A terület tulajdonosa, Buda jegyzője, majd későbbi bírája, Pavianovich János az 1700-as évek végén határozta el magát vendégfogadó építésére.
A kolostor köveinek nagy részét a környékbeliek a századok során elhordták építőanyagnak; a fogadó is, amely a Budakeszi út első modern kori épületének tekinthető, minden bizonnyal a középkori kövekből jött létre. Nevének eredete a középkorba nyúlik vissza, egy Mátyás királyhoz kapcsolódó legendához, amely szerint az uralkodó itt, a környéken ismerkedett meg egy szép juhásznéval.A fogadó hamar kedvelt szórakozó- és majálishellyé nőtte ki magát, 1835–36 körül már bővíteni kellett. Novák Dániel Utazás a budai hegyeken című úti beszámolójában 1836-ban így festette le: „Innen az újon felkészült Szép Juhászné vendégház felé vettük utunkat, melly valóban helyes architektúrai stylben készült épitvény. Közepét ezen épitvénynek az udvar felől két doriai oszlop díszesíti, a’ peristyl [tornác] egész hosszán oszlopok ékesítik. Hátulról van a’ risalit felett egy fronton alkalmazva, hol a’ szép juhászné van lefestve.”
A vendéglő tulajdonosa az 1830-as évektől Szartory Lajos kéményseprő volt. Érdekessége a helynek, hogy 1865-től Borsos József, a kiváló festő lett a kocsmárosa, aki még koncert- és táncszalont is építtetett hozzá. A Vasárnapi Újság 1865 májusában ezt adta hírül: „A „szép juhászné” czimű nyári mulatóhely, mely a budai hegyek egyik legregényesebb pontja, előbbi tulajdonosának halála következtében múlt szerdán került árverés alá. A jelenvolt árverők között Borsos és Doktor ismert pesti fényképészek voltak a legtöbbet igérők s a szép birtok 13,000 forintnyi áron az ő birtokuk lett.”
Borsos József azonban alig egyévi házasság után elvesztette szeretett feleségét, minden gyakorlati tevékenységgel felhagyott, és bérbe adta a fogadót. Ő maga ott élt visszavonulva 1883-ban bekövetkező haláláig.
A hely, jó hírnevének köszönhetően, számos illusztris vendéget is fogadhatott. Nem sokkal a levert szabadságharc után, 1852-ben a Budán időző Ferenc József és kíséretében a leendő vaskancellár, Bismarck is felkereste a vendéglátóhelyet. A Pesti Napló tudósítása szerint: „Ő cs. fensége Hildegard főherczegnő által a »szép juhászné«hoz czimzett pompás budai hegyrészen ozsonna rendeztetett, mely alkalmat a budai magistratus arra használt, hogy e helyen, ugyanakkor népünnepet rendezzen, melyen […] a porosz kir. követ gróf Bismark is vala, Budapest népessége minden rétegeiből nagyszámú tömeg jelent meg, az által alkalmat nyerendők ő Felségét legkegyelmesebb Urunkat láthatni, ki érkezése és távozásakor mindenfelől sokáigtartó élénk acclamatióval [üdvrivalgással] mély tisztelettel üdvözöltetett.”
Az 1860-as években a Szép Juhásznéban töltötte a nyarakat Deák Ferenc is. A kiegyezés évében, amikor népszerűsége a tetőfokára hágott, rajongói sajátos tervet szövögettek. Ez talán nem csak azért hiúsult meg, mert két újság is idő előtt világgá kürtölte: „Deák a nyári hónapokat a budai zugligetben, a »szép juhásznőnél« szokta tölteni. E lakot, ha a kiegyezkedés létrejő, megveszik, minden kényelemmel ellátják s falára fölírják: »Deák tanyája.« S így egy reggelen, midőn Deák szokott nyaraló-helyére érkezik, tisztelői egész ünnepélyességgel bevezetik.”Az 1880-as években sokat tartózkodott Magyarországon Erzsébet királyné. Ha Budán járt, szívesen kirándult a hegyekbe. A Budapesti Hírlap 1884 májusában tudósított róla, hogy többször elment a Szép Juhászné fogadóba: „A királyné mint utólag értesülünk nagy kitüntetésben részesített egy zöldbeli vendéglőt Budapest környékén, névleg a zugligeti »Szép juhásznét«. Valahányszor kikocsizott a hegyek közé, mindig a regényes fekvésű nyári laknál kiszállott, sőt egy ízben két udvarhölgye társaságában ott ozsonnált is, amivel aligha dicsekedhetik más nyilvános vendéglő a fővárosban.”
A vendéglőnek a 20. század első harmadáig több tulajdonosa is volt, de mindvégig megőrizte népszerűségét. Az 1930-as évek elején aztán tönkrement. A Pesti Hírlap 1936 augusztusában még a romos épület maradványait vette számba: „Omladozik a Szép Juhászné épülete. […] Legutóbb a táncterem mennyezete szakadt le. Miután az épület már három év óta üresen áll és oda senkit be nem engednek, emberéletben nem esett kár. Az omladozó ház szánalmas látványt nyújt. Mintha földrengés rázta volna meg az épületet. Az egykori vendégszobák romokban hevernek. Az óriási park, amely a vendéglőhöz tartozik, olyan, mintha temető volna.”
Egy 1939-es apróhirdetés szerint a „volt Szépjuhászné vendéglőnél” gerendákat és cserepet árulnak. A tulajdonos mindent lebontatott. A volt pálos kolostor faragott köveit, amelyek a régi épület falaiba voltak építve, feldaraboltatta és eladta.
A fogadó emlékét ma már csak a Szépjuhászné út és a gyermekvasút egyik megállójának neve őrzi. Valamint az Árnyas út 70. szám alatt egykor állt villát a 18. század végén a fogadó akkori tulajdonosa építtette, és a „Szép Juhász” majorság nevet adta neki.

(Balázs–Saly)