Tudtak valamit a régi asszonyok…

A mesteremberek se a régiek már – állapítottam meg a minap, amikor tizedszer tértem be abba a műhelybe, ahol mindig csak kecsegtetnek, de nem javítják meg a beadott holmit. A pulton egy vékonyka, szürke füzet hevert, szecessziós díszítésű címlapján gót betűs felirat: „200 fogás és fortély a háziasszony számára”.
Dühömben hirtelen ötlettel lecsaptam rá: akkor legalább ezt viszem el! A meglepett mester csak makogott valamit, de én már el is tűntem a szeme elől. Azóta boldogan forgatom új szerzeményem lapjait, és csodálattal adózom egy réges-régi kor bátor asszonyainak, akiknek számtalan helyzetben kellett feltalálniuk magukat…
Nézzük csak! Ha óvatlanul hozzáérünk a forró sütőhöz, megégetett kezünkre sok mindent szoktak ajánlani. Ami azonban a legkézenfekvőbb, és minden háztartásban megtalálható, arról csak most tudtam meg, mekkora gyógyító erő rejtőzik benne. A lisztről van szó, amit vastagon kell a sérült felületre szórni, nem csak valami vékony púderrétegként. Ha hosszan rajta hagyjuk, elmúlik a fájdalom, és ami a fő, nem hólyagosodik fel a bőr. Jó még a reszelt nyers krumpli is, amíg komolyabb orvosi segítséghez jutunk.
Sokszor jólesne a reggelihez egy kis újhagyma, de ki meri megenni a nap elején, amikor még fennáll a veszély, hogy leheletünkkel elkábíthatjuk a velünk beszélgetőt? Most azonban elárulok egy trükköt: egy pohár friss tej elfogyasztása megszabadít minket ettől a veszélytől.
Csuklás esetére a levegővétel nélküli bűvös kilenc korty vizet tanította nekem nagyapám. Most mellé illesztek még valamit: gyorsan le kell nyelni egy kanál cukrot – ez általában azonnal segít. Ha mégsem, akkor meg kell ismételni a műveletet, ami nem kellemetlen.
Akinek saját fái, bokrai vannak, most ősszel örülhet a jó dió-, mandula- és mogyorótermésnek. Akinek nincsenek, csak gyalázatosan drágán juthat ezekhez a piacon. Éppen ezért tavasszal fájdalommal nyugtázzuk, hogy a húsvéti sütéshez már csak száraz, beszáradt magokat találunk a spájzban. Van azonban varázsszer: ha jó erősen sózott forró vizet öntünk rájuk. Mire a víz kihűl, máris lehéjazhatjuk, mint az őszi friss termést. S még egy jó hír: ugyanolyan friss lesz, mint ősszel volt!
Kellemetlen szagú konyhai lefolyót úgy tisztíthatunk meg, hogy egy kupac szódát öntünk bele, majd leöblítjük. Ekkor a csövekről leoldódik a rárakódott zsírréteg, és megszűnik a büdösség.
A tej frissen tartására is tudtak valamit elődeink. Egy liter tejet egy evőkanál cukorral főztek fel, így hosszabbították meg az élettartamát. Az ezüsttárgyakat szódával kevert forró szappanos vízbe kell áztatni, egyenként megtisztítani, és forrón leszárítani, így lesz ismét ragyogó fényük.
Sokan nehéz harcot vívunk az ilyenkor behúzódó, fáradt, mégis szaporodni képes őszi legyekkel. A legjobb módszer ellenük, ha az ablakdeszkára fektetett újságpapírt molyirtóval szórjuk be.
A nedves pincék kiszárításának legolcsóbb módszere, ha egy nagyobb edénybe (amit az adott területhez méreteztünk) friss meszet helyezünk el, ez magába szívja a nedvességet. Addig hatásos, amíg szét nem folyik.
Még egy tipp! Mindnyájan ismerjük azt a rendkívül bosszantó jelenséget, hogy a hűtőbe nem tehető füstölt kolbász, sonka, csülök előbb-utóbb kíméletlenül ránk penészedik. A régiek tudták az ellenszerét, én meg nem hagyom feledésbe merülni!
Tehát: kis tálkába sót szórunk, amit kevés vízzel finoman elkeverünk, úgy, hogy kásás legyen. Ha ezzel a sókrémmel megkenjük a sonkát, vagy a kolbászt, azonnal eltűnik róla a fehér penészréteg. Néhány nap múlva azt látjuk majd, hogy a húsok felületén szépen kicsapnak a sókristályok, ezzel végképp megszüntetve a penészedés veszélyét.
Végül pedig a házasság tartósítására vonatkozó jó tanácsukat se feledjük: „Ha öregedni kezdesz, kezdjél jól főzni!” Tudtak valamit ezek a régi asszonyok…

(Kövesdy)