Veszélyes képek ’56-ról

Az 1956-os forradalomra történő XII. kerületi megemlékezések részeként Kecskeméti Kálmán, a Hegyvidéken élő filmrendező Veszélyes képek című riportfilmjét nézhették meg az érdeklődők a Hegyvidék Galériában november 2-án. A filmben képzőművészek mondják el, hogy bizonyos – a forradalommal kapcsolatos – munkáikért milyen megtorlásokban részesültek. A kommunista hatalom paranoiájára jellemző, hogy elég volt bármiféle áthallás egy alkotás és a szabadságharc között, máris tiltólistára kerülhetett az adott művész, rosszabb esetben pedig börtönbüntetésre ítélték őt.
Példa minderre Karácsony Gábor festőművész története, aki nem sokkal a forradalom előtt érkezett vissza Erdélyből. Az ottani benyomások alapján úgy érezte, a főváros „unalmas”, és soha semmi izgalmas nem történik majd. Hamarosan szembesült azzal, mekkorát tévedett: 1957-ben hároméves letöltendő börtönbüntetésre ítélték, mivel részt vett a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetségének megalapításában, majd tiltott röplapokat terjesztett. Másfél év után szabadult, de megbélyegzettként sokáig csak fizikai munkát tudott vállalni.
A debreceni Bényi Árpád alkotta meg a híressé vált „Szabad Magyarországot!” plakátot, ami miatt letartóztatták, és hosszas vallatásnak vetették alá. Mindig ügyelt arra, hogy ne ejtse ki mások nevét, hiszen akkor rájuk is eljárás várt volna. Ugyanakkor a saját érdeke is ez volt, hiszen egyedüli elkövetőként csak az izgatás vádját bizonyíthatták rá, amiért legfeljebb tizenöt évet kaphatott, míg ha többen cselekszenek – ahogy valójában történt –, akkor a vád már szervezkedés lett volna, amiért nem egy esetben halál járt.
Bényi jelen volt a salgótarjáni sortűznél, és a filmben látott interjúban felhívta a figyelmet arra, hogy a megtorlások egyik legvéresebb eseménye jóval több áldozatot követelt, mint az a hivatalos statisztikákban megjelent. Sokak halotti anyakönyvét ugyanis a szomszédos településeken állították ki, és ezt nem számolták bele a salgótarjáni adatokba.
A Veszélyes képekből megismerhettük Bíró Lajos, Haraszti István, Papp Oszkár, Rapaich Richárd, Ambrus Győző, Veszprémi Imre, Kéri Ádám művészek ‘56-os részvételét is. Volt köztük, aki fegyverrel is harcolt, és külföldre kellett emigrálnia.
A filmvetítést követően Kernács Gabriella művészettörténész beszélgetett Kecskeméti Kálmánnal. A rendező elmondta, sokáig az volt a vélekedés, hogy a magyar művészek nem vették ki részüket a forradalom eseményeiből, ezen szeretett volna változtatni riportfilmjével.
Az ebben az időben készült alkotásoknak olyan az atmoszférája, a mágiája, ami a hatalom számára felfoghatatlan volt – emelte ki Kecskeméti. A rendszer viszont mindent ellenségnek tekintett, amit nem értett. Ezért kerülhettek tiltólistára az absztrakt művészeti irányzatok is, és helyettük a szocialista realizmust erőltették.
A rendező szerint mára felnőtt egy művészgeneráció, amely elképzelni sem tudja, mit tehet egy művész olyan kiélezett helyzetben, mint amilyen ’56 volt. Erre emlékeztet mindenkit a Veszélyes képek című dokumentumfilm.

B. A.