Kozma Károly Ferenc köszöntése

A második világháború után szinte az összes fővárosi híd újjáépítésének tervezésében részt vett, elsőként a Lánchíd rekonstrukciójában – idézte fel egykori emlékét a XII. kerületben élő Kozma Károly Ferenc, akit 95. születésnapja alkalmából köszöntöttek a Hegyvidéki Szociális Központ munkatársai.
Az ünnepelt elmesélte, hogy az egyik legnehezebb feladatot az Erzsébet híd helyreállítása jelentette, amire a budapesti Duna-hidak közül utolsóként, 1964-ben került sor. Évekig zajlott ugyanis a vita arról, hogy érdemes-e visszaépíteni a régi hidat – amely sokáig a világ legnagyobb lánchídja volt –, vagy egy teljesen új átkelőre van szükség.
Kozma Károly Ferenc hídépítő mérnökként diplomázott 1946-ban, Sávoly Pál tervezőirodájában kezdett el dolgozni, majd az Állami Mélyépítés Tudományi Tervező Intézet munkatársa lett, amely később az Út- és Vasúttervező Vállalat (UVATERV) nevet vette fel. Számos hazai munkája mellett Egyiptomban, Szíriában, Bangladesben és Líbiában is megfordult tervezőként. Az UVATERV-től, ahol huszonöt éven át volt osztályvezető, 1983-ban ment nyugdíjba.
„Szeretek híreket olvasni, naponta egy-két újságot átnézek” – beszélt a hétköznapjairól a nyugdíjas mérnök. Bár a harmadik emeleten lakik, és az épületben nincs lift, mint elmondta, így is szinte mindennap kimozdul, sétál a környéken, vásárol a közeli boltokban. Vannak időszakok, amikor nem megy ki az utcára, ám olyankor is mindig lesétál a földszinti postaládához, majd vissza a harmadikra.
„Máshol nem tudnám elképzelni az életemet” – vallja az idős úr, aki ezer szállal kötődik Ráth György utcai otthonához. Nemrégiben elhunyt feleségével 1950-ben költözött oda, és ott nőttek fel az ikrei is, akik szintén részt vettek a születésnapi köszöntésen.

d.