Emléktábla a „rímhányónak”

„Gázok és gőzök/köztük főzök./Körülöttem füstös üstök:/készül a früstök!/Izmaim már merevek,/úgy kavarok-keverek./És sűrű cseppet izzadok,/hogy hízzatok!” Romhányi Amikor szakács voltam a fogságban című fiatalkori versét Baranyi Ferenc költő idézte fel az emléktábla-avató ünnepségen, annak kapcsán, hogy sok felhőtlen órát töltött el egykori barátja házában. Az 1970-es, 80-as években ugyanis szinte hetenként gyűlt ott össze egy „jó étvágyú művésztársaság”, amelynek ő is a tagja lehetett.
Baranyi Ferenc úgy véli, Romhányi valóban „rímhányó” volt, s könnyen lehet, hogy ő maga találta ki és terjesztette el nevének ezt a játékosan kifacsart változatát, hiszen az öngúny nagyon is rávallott. Ha akarta, hányta a rímeket, méghozzá olyan könnyedén, ahogyan csak a mesterséget kitűnően értő ember képes. „Rímes attrakcióit sohasem tekintette költeményeknek, pedig némelyik költemény volt a javából” – tette hozzá Baranyi.
A költő szerint Romhányit nem lehetett begyömöszölni semmiféle hagyományos skatulyába. „Nem filmszövegíró, nem táncdalszövegíró, nem opera- és operettlibrettó-író, hanem egyszerűen csak író volt, mert az animációs filmek dialógusait, a szövegkönyveket, sőt még a slágereket is azon a színvonalon szállította mindig, amely méltán avatta őt íróvá, jóval a Magyar Írók Szövetségébe történt felvétele előtt” – mondta.
„Átütő személyiségű, művelt, szellemes ember volt” – jellemezte Romhányi Józsefet lánya, Romhányi Ágnes, aki hálás azért, hogy a Hegyvidéki Önkormányzat is emléktáblát állított édesapjának. Romhányi József korábbi lakhelyén, a Hegedűs Gyula utcában ugyanis a tavasszal avattak egy táblát a tiszteletére, Nagytétényben pedig néhány évvel ezelőtt került emléktábla a szülőházára, ahol az utcát is róla nevezték el.
„Fontosnak tartjuk, hogy emléket állítsunk azoknak a Hegyvidéken élt polgároknak, akik kimagasló tevékenységükkel a nemzetünket, kultúránkat gazdagították. Ilyen volt Romhányi József is, aki a fantasztikus tehetségéről árulkodó, mindmáig nagy népszerűségnek örvendő, humoros verseit is itt alkotta” – mondta Fonti Krisztina alpolgármester, aki szerint a jelen nemzedéke pontosan tudja, kicsoda Romhányi, ugyanakkor ápolnunk kell az emlékét ahhoz, hogy az utókor se feledkezzen meg különleges személyiségéről és remek műveiről.
Romhányi József (1921–1983) eredetileg muzsikusnak készült, a Székesfővárosi Felsőbb Zenei Iskolában tanult, brácsán játszott. 1951-től a Magyar Rádió dramaturgjaként, majd 1957-től az Állami Hangverseny- és Műsorigazgatóság művészeti vezetőjeként dolgozott. 1960–1962-ig a Magyar Televízió szórakoztató rovatának művészeti vezetője, 1962-től haláláig a Magyar Rádió Zenei Főosztályának dramaturgja volt.
Számos magyar opera szövegkönyve fűződik a nevéhez, emellett operalibrettókat és musicaleket fordított. Ez utóbbiak közül a Macskák a legismertebb. Ő írta a Párizsban szép a nyár című sláger szövegét, amely az 1957-es Két vallomás című filmben hangzott el.
A nagyközönség elsősorban játékos állatverseit ismeri, ezeket halála után adták ki, Szamárfül néven. Sokan a népszerű rajzfilmek szövegének szerzőjeként emlékeznek rá: a Mézga családnak három sorozatát dolgozta ki Nepp Józseffel együtt a Pannónia Filmstúdiónál, és neki köszönhetjük a Kérem a következőt! (Dr. Bubó), a Mekk mester, valamint a Flintstone család – magyarul: Frédi és Béni, avagy a két kőkorszaki szaki – több mint negyven epizódjának bravúros szövegeit is.

z.