Preisich Kornél gyermekparadicsoma a Zugligetben
Preisich Adolf szesz-, bor- és terménykereskedő jómódú zsidó családból származott. Miután feleségül vette Küfler Jozefát, kibérelték a Szolnok melletti Pusztavarsányon a Rákóczi-kastélyt, a hozzá tartozó gazdasági épületekkel és földdel együtt. Ezen a birtokon született meg öt gyermekük, Vilmos, Zsigmond, Kornél, Friderika és Gizella.
Kornél négyéves korában csigolyagyulladást kapott, és szülei hiába vitték a legjobb fővárosi, bécsi orvosokhoz, s fektették gipszágyba, nem segített rajta, mire felnőtt, teljesen kialakult a púpossága. Preisich Kornél ezért elhatározta: gyógyítani fog, hogy legalább másokon segítsen.
Tanulmányait Budapesten végezte, előbb a Stefánia Gyermekkórház, majd a Szent László Kórház főorvosa lett, Heim Pállal is dolgozott együtt. Kereste a diftéria, a tífusz és a vérhas legjobb kezelési módszerét, kutatásokat végzett a gyermekkori tuberkulózissal kapcsolatban.
1906-ban egyetemi magántanárrá nevezték ki. Két évvel később elvette Wessel Margitot, házasságukból született Gábor, aki építész, valamint Irén, aki gyógytornász lett. A Tanácsköztársaság idején Preisich elvállalta a Szent László Kórház igazgatói posztját, emiatt 1920-ban felfüggesztették főorvosi állásából, és megvonták tőle az egyetem által adható legmagasabb képesítést, a venia legendit, a szabad kurzushirdetési jogot.
Preisich Kornél magánpraxisa ennek ellenére egyre nőtt, gyógyította Bródy Sándor fiait, és Weiss Manfréd családjának is ő volt a gyermekorvosa. Bár három év múlva visszakapta főorvosi állását, és újra taníthatott, inkább vásárolt Zugligetben, a Tündérhegy oldalában egy századfordulón épített nyaralót, és 1929 nyarán a kibővített házban nyitotta meg szanatóriumát.
„Valóságos gyermekparadicsom a Zugligetben újonnan épült dr. Preisich-gyermekszanatórium. Másfélholdas park közepén emelkedik a kétemeletes villaszerű épület, mely berendezésének és orvosi felszerelésének tökéletessége révén a hasonló intézetek sorában méltán az első helyet érdemli. Dr. Preisich Kornél egyet. m. tanár gyermekorvos és dr. Rosenberg Gyula igazgató-főorvos lekötelező szívességgel mutatták be a szanatóriumot, amelynek létesítése az ő nagy szaktudásuk, áldozatkészségük és a gyermekek iránti szeretetük bizonyítéka. Nagyszerű munkát végzett Bauer Emil budai műépítész is, aki zseniális módon oldotta meg a feladatot: hogy kivétel nélkül minden helyiség telítve legyen napfénnyel és levegővel. 2-3 gyermek számára berendezett hófehér bútorzatú szobák, nappali társalgó, ragyogóan tiszta étterem és konyha, minden kényelemmel ellátott fürdőszobák egészítik ki a képet. Jól felszerelt Röntgenlaboratóriuma és kisebb műtétek elvégzésére saját műtőterme is van a szanatóriumnak. A gondos felügyelet, nagyszerű ellátás és valóban olcsó árak rövidesen a megérdemelt népszerűséget biztosítják e valóban hiányt pótló intézménynek.”
A Budai Napló jóslata hamarosan valóra vált, egy évtizeddel később dr. Preisich már így reklámozta Szilassy út 6. szám alatti kórházát: „Középeurópa egyik legszebb és legmodernebb subalpin gyermekgyógyintézete. 2000 öles park, minden igényt kielégítő berendezés, […] ultraviolett üvegezésű terrasz, Quarz, központi fűtés és melegvíz, 1 és 2 szobás lakrészek. Kitűnő gyógyeredmények: Subfebrilitásoknál, gyenge és rossz táplálkozásnál, légzőszervi hurutoknál (tbc. kizárva), vérszegénységnél, neuropathiánál, műtétek utáni és egyéb legyöngült állapotok eseteiben. (Fertőző betegeket nem veszünk fel.) Iskola szanatóriumi osztályunkon egész évi oktatás.”
A zsidótörvények azonban Preisich Kornélra is vonatkoztak, hiába keresztelkedett ki és lett református, családjával együtt viselnie kellett a sárga csillagot. A világháború idején sikerült elbújniuk; csak a szerencsének köszönhették, hogy megmenekültek a deportálástól.
A Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Kara 1946. november 12-i ülésén rehabilitálta őt, visszaadta neki a venia legendit, és rendkívüli tanári címmel való kitüntetésre terjesztette fel a vallás- és közoktatásügyi miniszternél. 1952-ben megkapta az orvostudományok doktora címet is. „Cserébe” meg kellett érnie szanatóriuma államosítását, majd felszámolását, helyére ugyanis belügyi dolgozók költöztek. Preisich Kornél 1955. január 1-jén hunyt el, életének nyolcvanhatodik évében.
Az intézet 1958-ban újra kinyitott, tbc-s és elmebetegek kórházaként. A Tündérhegyi Pszichoterápiás és Pszichoszomatikus-rehabilitációs Osztályt az Egészségügyi Minisztérium hozta létre 1979-ben, járóbeteg-ambulanciával, majd az épületet felújították és fekvőbetegosztállyá alakították. Ekkor az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézethez (OORI) tartozott, 1994-től az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) részlege lett, ahol depressziósokat, pánikbetegeket, szorongásos zavarral, valamint fóbiával küzdőket kezeltek. Az OPNI megszűnése után a Szent István Kórház kihelyezett osztályaként működött, 2009-től megint az OORI részeként, de más telephelyen.
A 7460 négyzetméteres telken azóta is üresen álló főépület hagyományos téglaépítésű, historizáló stílusú, félköríves alaprajzú főhomlokzati elrendezéssel. A könnyűszerkezetes, földszintes nappali kórház az 1970-es években épült az udvar északi részén. Az úgynevezett shelter épület védett menedékház a főépület és a porta között.
A szakipari szerkezetek mindenhol elavultak és elhasználódtak, a helyiségek egy része nedvesedik, a burkolatok és a tetők több helyen sérültek, hiányosak. A Hegyvidéki Önkormányzat 2014-ben kérelmezte ugyan az ingatlan ingyenes önkormányzati tulajdonba adását a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőnél, de az tavaly elárverezte, egy vállalkozó vette meg 509 millió forintért. Jelenleg ismét eladó.
Verrasztó Gábor