Emlékezés Solti Györgyre

Solti György ízig-vérig hegyvidéki volt. A világhírű karmester gyermekkora nagy részét a Maros utca 29. alatti házban töltötte – az épületen található emléktábla is erre emlékeztet.

A fasizmus idején, 1938-ban – zsidó származása miatt – idehaza ellehetetlenítették karrierjét, emiatt Svájcba kellett emigrálnia. Az elkövetkező évek meghozták számára az átütő sikert, a nemzetközi operaélet meghatározó és elismert egyénisége lett. Olyan nívós zenei intézményeket vezetett, mint a müncheni, frankfurti és londoni operaház, valamint ő irányította a Chicagói Szimfonikus Zenekart is.
Munkássága során harmincegy Grammy-díjat kapott, s közel fél évszázadon át volt az egyik vezető lemezcég, a Decca karmestere. Tehetsége előtt az angol királynő is fejet hajtott; 1972-ben lovaggá ütötték, ráadásul a Yale, a Harvard és az Oxford egyetemek díszdoktori címét is megkapta.
Mindezek ellenére Solti György sosem feledkezett meg hazájáról. Öt évvel ezelőtt felesége, Valerie Solti így mesélt róla lapunknak: „Nekem azt mondta: »Elvesztettem a munkámat a fasizmus miatt, nem láttak szívesen a kommunizmus miatt. Hányszor dobják ki az embert a saját hazájából!?« Egy ideig nem jött vissza azért, hogy harmadszorra is kidobják! Szerette a hazáját, a lelke is ide húzta. Mindig Magyarországról mesélt: otthon olyan szépek a madarak, a fák, minden… Sohasem felejtette el, honnan jött, mit kapott itt.”
Solti György húsz évvel ezelőtt, 85 esztendős korában hunyt el. A szomorú évforduló alkalmából a Solti György Zeneiskola és a Hegyvidéki Önkormányzat koszorúzással emlékezett a világhírű karmester sírhelyénél, a Farkasréti temetőben.
„Utolsó kívánságaként hazai földben kívánt nyugodni. Hamvait 1998-ban hazahozták, és mestere, Bartók Béla mellé temették – mesélte Dióssy Krisztina, a Solti György Zeneiskola igazgatója. – Iskolánk 1998-ban vette fel a nevét. A névválasztással nemcsak kerületi lakóhelyére kívántunk utalni, hanem igazi tartalommal óhajtottuk és óhajtjuk megtölteni a hétköznapokban. Mert mi mással őrizhetjük meg egy nagy karmester emlékét, mint hogy a zenekari és társas zenélés, általában a közösségi műfajok varázsát adjuk át a felnövekvő generációknak?” – fogalmazott az igazgató, aki Gonda Attilával, a Hegyvidéki Önkormányzat közművelődési referensével közösen helyezett el koszorút a zenetörténelem egyik legnagyobb alakjának végső nyughelyénél.
„Szándékunk az emlékezés és a tisztelet megadása mellett az – tette hozzá a zeneiskola vezetője –, hogy a tanév kezdetekor erőt és lelkesedést merítsünk sugárzó tehetségéből, kitartásából és optimizmusából.”

B. M.