Könnyítő tippek sütéshez-főzéshez

Gyorsan elmúlt a húsvét, ilyenkor hasznos hamar leírni magunknak a tanulságait. A hagymahajas tojásfestők szembesülnek, például, azzal a bosszantó ténnyel, hogy ilyentájt a hagyma megereszkedik, puhulni, csírázni kezd. Ezt megakadályozhatjuk, ha időben egyenként becsomagoljuk őket újságpapírba.
Apró trükk az újhagyma vásárlásánál, hogy figyeljünk oda, ne legyen a fehér végén vastag „szakáll”! Ez ugyanis arról árulkodik, hogy valójában nem újhagymát kínálnak nekünk, hanem öreg hagyma közepét…
Még valami: ha nem akarjuk „elsiratni” a hagymát, akkor folyó víz alatt érdemes hámozni, és a gyökeres végét vágjuk le utoljára. Félbevágott hagymával kitűnően tisztíthatunk képkereteket, a leve pedig nagyon jó rovarcsípések enyhítésére.
Néhány további gyorsító, könnyítő tipp következzék most! Ha kevés az időnk, az élesztőt nem szükséges előre felfuttatni. A langyos tejjel vagy vízzel elkevert tészta akkor is szépen megkel, ha szárazon morzsoljuk az élesztőt a liszt közé. Ebben az esetben azonban többet kell használni. A friss élesztőgombák ugyanis akkor is elcukrosítják a sűrű tésztamassza keményítőtartalmát, ha ezt a folyamatot nem a hígabb kovászban kezdték meg.
Gyorsan kel a tészta, ha valamivel több (5-6 deka) élesztőt teszünk bele, ami a kész tészta, kalács ízén semmit sem változtat. Az élesztőgombák sütés közben felbomlanak, és jellegzetes szaguk is megsemmisül. Nem így a sütőpornál! Abból soha ne tegyünk az előírtnál többet a tésztába, mert a süteményen érezhető az erős íze.
A friss kenyér vagy tészta forró vízbe mártott késsel vágható szép, sima szeletekre. A késen maradt gőznyomok ugyanis megakadályozzák, hogy a tészta a pengéhez ragadjon.
Ha zsírban, olajban sütünk, ügyeljünk arra, hogy a zsiradékot ne forrósítsuk túl. Mindjárt tegyük bele a sütnivalót, amint felmelegedett, így kívül-belül egyformán sül át. A túlforrósított zsírban, olajban megégő anyagok nemcsak kellemetlen szagot árasztanak, hanem az egészségre is károsak.
Illatosabb lesz a tea, ha a teavízbe csöppnyi sót teszünk. A só kiválasztja azokat az aromákat biztosító illóolajokat is, amelyek egyébként nem oldódnak vízben.
A tej a nagy melegben sem savanyodik meg, ha egy csipet cukorral forraljuk fel. Ha másnapra is meg akarjuk őrizni, újabb cukor hozzáadásával ismét forraljuk fel. (Én a több napra készített húslevest is mindennap felforralom, biztos, ami biztos.)
A vajat szorosan lenyomkodva, tartójával együtt süllyesszük víz alá, így egy hétig is kifogástalanul megőrzi friss ízét, és jól kenhető marad. Juhtúrót, krémsajtot és minden kiszáradásra hajlamos kencét mély tálkába vagy csészébe nyomjunk bele, alatta ne maradjon semmi levegő, úgy takarjuk le. Ez meghosszabbítja az élettartamát.
Tudvalevő, hogy a hús romlása mindig a csontoknál kezdődik el, ezért az olyan húst, amit csak pár nap múlva akarunk feldolgozni, feltétlenül ki kell csontozni. A kifőzött csontok levét leves vagy főzelék feleresztésére használhatjuk fel.
A hal két-három napon át is eláll, ha besózva ecettel átitatott kendőbe csavarjuk. A hal eltarthatósága nem volt mindig evidencia. Condé herceg 1671. április 24-én XIV. Lajost és több ezer fős kíséretét látta vendégül hallakomára, csakhogy a feltálalni szánt hús nem érkezett meg a megbeszélt időre. Mme de Sévigné április 26-i levelében részletesen beszámol a rémes esetről. A herceg udvarmester-konyhafőnöke, Francois Vatel (a Creme Chantilly feltalálója) ugyanis rémületében váratlanul öngyilkos lett a helyszínen. A levél szerint épp akkor találták meg a holttestét, amikor a hal megérkezését vitték neki hírül. Ennyit ért régen az adott szó, a becsület.

(Kövesdy)