Az esővízgyűjtés előnyei és hátrányai

Az esővíz gyűjtése érdekes téma, olyan szempontból is, hogy az év mely időszakában válik igazán aktuálissá. Tavasszal, amikor a föld jól átázott, majdnem felesleges beszélni róla. Nyáron, amikor nagy szükség lenne rá, alig van esővíz, amit össze lehetne gyűjteni. Ősszel elvileg van – hacsak nem olyan száraz az esztendő, mint az idei, amikor a Duna is évszázados rekordokat döntögetett az apadás terén. Aztán jön a tél, amikor a fagyok miatt nem ajánlatos vizet tartani az edényekben.
Mindezek tudatában és figyelembevételével még mindig az ősz tűnik a legjobb időszaknak, mert ha olyankor befészkeli magát – a kertészeti tétlenség idején amúgy is új impulzusokra vágyó – agyunkba az esővízgyűjtés gondolata, abból talán kialakul valami tavaszra. Ilyenkor van idő tervezni, lehetőségeket mérlegelni, beszerezni és kivitelezni is.
Az esővízgyűjtés nem új keletű ötlet. A régi paraszti világban nagy értéknek számított a víz, mert bár ingyen volt, meg kellett dolgozni érte: fel kellett húzni a kútból. Ha tehát valamennyit meg lehetett szerezni úgy, hogy magától gyűlt össze a ház sarkánál kikészített hordóban, az fontos nyereség volt.
Ráadásul ez a víz más, mint a kút vize. Lágy, amibe nem oldódnak bele a talaj kőzetei, anyagai. Lágy vizet inni egészségesebb – bár sokak szerint ízetlen –, és jobban habzik benne a szappan, azaz jobban is tisztít. Mosásra és hajmosásra is alkalmasabb, mert száradás után még láthatatlan formában sem marad vízkő, ami miatt a ruhák puhábbak lesznek, a haj pedig fényesebb. A lágy víz a növények számára is tökéletesen megfelelt, mert a gyökereiken keresztül fel tudták venni azokat az anyagokat, amik a vízből hiányoztak.
A modern ember számára az sem közömbös szempont, hogy a vízért – mint korlátozott mennyiségben elérhető erőforrásért – fizetni kell. Még a kerületi öntözési kedvezménnyel élve sem mindegy, hogy locsoláskor mennyi vizet használunk el.
Az esővíz gyűjtésének legegyszerűbb módja, ha a tetőn – viszonylag nagy felületen – összegyűlő vizet használjuk. A függőleges lefolyócsőben érkező víz kivezetésére kapható egy egyszerű szerkezet, amellyel szándékunk szerint a gyűjtőbe irányíthatjuk a vizet, vagy engedhetjük tovább a csatornába.
A kereskedelmi forgalomban kapható széles választékot kiegészíthetjük saját kreativitásunk által. A professzionális, földbe süllyesztett és teljesen gondozásmentes tartályokat jobb profikra bízni, de ha kisebb, ám jól látható helyen lévő gyűjtőtartályra van szükség, akkor bátran választhatunk valami tetszetős, egyben a funkcióját is ellátó megoldást.
Tervezésnél mindig gondoljunk arra, hogy mit bír el a födém, és lehetőleg tegyük a tartályt a sarokba, ahol a legbiztosabb a falak általi alátámasztás. Gondoskodjunk visszavezetésről is, mert egy kiadós eső után a túlcsorduló vízgyűjtő több bosszúságot okozhat, mint amennyi hasznot hajt.
Hogy megéri-e az esővízzel bajlódni, azt viszonylag könnyen kiszámíthatjuk: ha 1 milliméter csapadék hull a tetőnk területének minden egyes négyzetméterére, akkor az épp a négyzetméterszámnak megfelelő liter vizet jelent. Azt pedig mindenki tudja, hogy naponta hány öntözőkanna vizet szokott kihordani az erkély növényeire. Azaz egy fél óra alatt felszáradó futó eső egy 100 négyzetméteres lakás feletti tetőn annyi vizet adhat, amennyiből napokig lehet öntözni az erkélyládákat.
A kertnél más a helyzet, ott még egy köbméteres tartály is elapad egy órán belül. Megfontolandó tehát, hogy érdemes-e egy minden igénynek megfelelő, költséges beruházásba kezdeni, vagy elég a könnyebben kivitelezhető részmegoldás, amivel eső után átmenetileg spórolhatunk valamennyi csapvizet.
Az esővíz használatának van azért veszélye és hátránya is. Az összegyűjtött víz ugyanis nem olyan makulátlan, mint őseink korában. A kicsapódásuk pillanatában desztillált víz tisztaságú vízcseppek a légkört átmosva szennyeződnek, és mire a felszínre érnek, savas esővé válhatnak. Ennek a víznek alacsony a kémhatása, ami miatt kifejezetten nem tanácsos meginni.
A kémiai szennyeződése mellett fizikailag is piszkolódik a víz, sok port ránt magával a levegőből. Ezért olyan szép tiszta a levegő eső után. A csapadék szennyezettségét könnyen meghatározhatjuk házi módszerrel. Elég kirakni az esőbe egy tiszta és vízálló felületet, s látni fogjuk, hogy a cseppek száradása után milyen mértékű karima marad.
Összességében azonban a környezet és a pénztárcánk védelme érdekében mindenképpen érdemes megfontolni az esővízgyűjtés lehetőségét. Sokszor egy egyszerű megoldás is hasznos lehet, akár olyan jelentéktelennek látszó szempontból is, mint hogy ne kelljen a lakáson át az erkélyre cipelni az öntözőkannát, hanem helyben tudjuk megtölteni azt az esővízgyűjtőből.

(Barta)