Hegyvidéki írók a Jókai Klubban

Az idei év két figyelemre méltó prózakötete, Térey János A káli holtak és Szöllősi Mátyás Simon Péter című regénye került terítékre a Jókai Klubban. A szerzők részleteket olvastak fel műveikből, valamint „Űrlénykirály”, Balogh Borsa, a Gyík zenekar frontembere zenélt gitáron és looperen.
Rendhagyó esemény, ritkaság, hogy két kerületi író vesz részt egy közös könyvbemutatón, és a program helyszínére otthonukból gyalog sétálnak át. Adódott az első kérdés: mennyire hatja át írásaikat a „hegyvidékiség”?
Mindkettőjüknek vannak művei, amik ezekhez az utcákhoz kapcsolódnak, és innen indulnak el általánosabb összefüggések felé. Az Asztalizene, Térey János színműve például, ami négy éven át szerepelt a Radnóti Színház műsorán, a Királyhágó téren, egy nem létező étteremben játszódik. Verses epikájának, A legkisebb jégkorszaknak helyszínei közt is megtaláljuk a XII. kerületet. A szerző egyébként debreceni, majd sokáig Pesten élt, a házassága után került a Hegyvidékre, itt születtek a gyerekeik.
A Költő utcában lakik, közel a Jókai-kerthez és ahhoz az iskolához, ahol Nádas Péter tanult írni-olvasni. Az 1950-es években a Diana park helyén barakképület állt, és egy Lóránt úti villában lakott Rákosi Mátyás – mesélte Térey. Úgy tapasztalja, meglepően kevesen foglalkoznak a kerület csodálatos kulturális életével, pedig ha csak az írókat vesszük figyelembe, itt él Takács Zsuzsa, Márton László, és egy ideig itt lakott Csaplár Vilmos, akinek a műveiben szintén örök nyomot hagyott a Hegyvidék. Térey kiskamaszként járt először a Királyhágó téren (akkor még Joliot Curie térnek hívták), a pályaudvarról a csillebérci úttörőtáborba mentek 21-es busszal. A Joliot Curie tér nevének dallama szinte elvarázsolta – emlékezett.
Szöllősi Mátyás éppenséggel a Királyhágó téren lakik. Ő az I. kerületben nőtt fel, a II. és a XII. kerületben járt általános iskolába. Meghatározó gyerekkori emlék számára a végeláthatatlan Böszörményi út, a szövevényes kerület. Szövegében megjelenik, például, a Moszkva tér, a mai Széll Kálmán tér, mint három kerületet összekötő csomópont.
A két regénynek, annak ellenére, hogy merőben különböző szövegek, vannak közös pontjai. Térey János műve pörgős színházi regény, Szöllősi Mátyásé pedig inkább meditatív, amely szintén egy fiatalemberről szól, aki papnak készül. Térey csípős szatírája kíméletlen kritika – benne egy trianoni Hamlet-előadással és a Káli-medencében forgatott zombiapokalipszissel –, amelyben a karrierjét szívós tudatossággal építő fiatal színész, Csáky Alex szakmai és magánéleti kudarcok sorozatán át bukdácsolva nemcsak a kortárs művészvilágot szemléli egyre kritikusabban, de lassanként önmagával is meghasonlik.
Miért éppen egy színész a főszereplő? A szerző elmesélte, hogy jól ismeri a színházi világot. Főhősét legalább nyolc-tíz fiatal színész karakteréből gyúrta össze. „Az ő küzdelmeiket, kudarcaikat úgy ismertem meg, hogy néha hajnalig ültünk a menzán, színházi büfékben. Volt idő, amikor a bemutatók egymást érték, de mondhatom, hogy hét éve nem érik egymást. Annál többet gondolkoztam a színházon, és tulajdonképpen ez a könyv a nosztalgiámnak is a gyümölcse” – fejtegette.
Először azt gondolta végig, milyen lenne rendezői szemmel közelíteni a Hamlethez. Hogyan lehetne a Hamletet úgy megrendezni, ahogy még senki soha nem rendezte? Akkor jutott el Trianonhoz.
Szöllősi Mátyás Simon Péterje a fülszöveg szerint a „fiú regénye”, az ő küldetése, útja, kálváriája. Simon diakónus, élete fordulópontján számvetésre kényszerül. A könyv tulajdonképpen az első regény, amelyik a Keleti pályaudvaron játszódik, a menekültekkel, azon a bizonyos őszön. Alapvető problémákat feszeget, például azt, hogyan viszonyuljunk egymáshoz, hogyan lehet egymást megérteni, lehet-e valakin segíteni, ha nem kéri. Ezekre a kérdésekre nem feltétlenül könnyű választ adni. A Simon Péter nyitott mű, sok szabadságot enged az olvasónak. Egyetérthetünk a fülszöveg ajánlásával: „Egyedi, erőteljes szólam a kortárs magyar irodalom polifóniájában.”
Az első felolvasáskor a művek hangulatából kaphattunk ízelítőt, a második részletből már aktuálpolitikai rezonanciára is felfigyelhetett a közönség: Téreytől a kolozsvári díszletek közt játszódó Hamlet római vendégszerepléséről szóló részt hallhattuk, Szöllősi a regény első jelenetét olvasta fel, amely a Keleti pályaudvar kerengőjében játszódik. Térey könyvében szerepel egy kerítés is, ami nem az a kerítés a szerb határon, hanem egy másik, Köveskált, a falut övezi.
„Úgy látszik, a mai magyar társadalom állapota, amit egészen ziláltnak, zavarosnak és aggasztónak látok, nem véletlenül nem kerülte el egyikünk prózáját sem. Nem tudom kozmetikázni a valóságot; akkor sem, ha átlényegíteni a dolgom, mégsem tudom egészen mássá varázsolni, mint amilyen” – mondta Térey, hozzátéve, hogy bár ő szatírát írt, Szöllősi Mátyás nem, egyik könyv sem mondható kifejezetten vidámnak – de ez ne riasszon el egyetlen olvasót sem!

Szepesi Dóra