Megállt illanó időpillanatok

Sándy Gyula a magyar eklektika nagy építészeinek egyike, alkotásai ma is szebbé teszik városaink arculatát. Születésének 150. évfordulója alkalmából életmű-kiállítás nyílt a Lóvasút Kulturális és Rendezvényközpontban, ahol számos híres tervrajz, dokumentum és épület fotói láthatók.
A kiváló építész pályafutása több időszakában is alkotott a Hegyvidéken, ezért a XII. kerületi kötődésére is hangsúlyt helyez a tárlat – emelte ki a megnyitón tartott köszöntőjében Csepreginé Volosinovszki Mária, a polgármesteri hivatal oktatási és közművelődési irodájának vezetője. Sándy Gyula neve leginkább az ikonikus budai Postapalotával fonódik össze, amely 1923–25 között épült a Krisztina körúton, és egyik legfontosabb alkotásaként a Széll Kálmán tér fölé emelkedve őrzi a Hegyvidék határát.
Mint elhangzott, a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény, valamint a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ által rendezett kiállítás létrejöttében sokakat illet köszönet. Bélavári Krisztina (Magyar Építészeti Múzeum), a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjas fotósának képei illusztrálják; számos eredeti műtárggyal, köztük ajtókilincsekkel, korlátokkal és egy Sándy Gyula-mellszoborral Szalay Tihamér, a Magyar Építészeti Kamara alelnöke segített a rendezőknek; s végül, de nem utolsósorban ugyancsak rengeteg támogatást nyújtott Sándy unokája, Konok Tamás is.
A köszönet és együttműködés gondolatát emelte ki megnyitójában dr. Varga Mariann, a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ megbízott igazgatója is. A közös munkáról elődeink elszántsága, elkötelezettsége, most elsősorban Sándy Gyula és kortársai juthatnak eszünkbe – taglalta –, de azok a leszármazottak is, akik számtalan területen alkottak maradandót, és munkásságukkal méltó példát mutatnak az elkövetkezendő generációk számára.
Konok Tamás, a Nemzet Művésze, Kossuth-díjas magyar képzőművész személyes gondolatait mondta el szeretve tisztelt nagyapjáról, akinek művészete, életműve, professzori tevékenysége éledni látszik az évszázados feledés után. „Az alkotás iránti megismerést, azt, hogy művész lettem, neki köszönhetem. Négyéves lehettem, amikor nap mint nap izgalommal vártam, hogy nagyapám a rajzasztal előtt dolgozni kezdjen – emlékezett vissza. – Ilyenkor odavittem a kis zsámolyomat, amelyre felállva figyeltem a készülő alaprajzok formarendjének alakulását. […] Negyven évvel később ezek a vonalhálók mint emlékképek jelentek meg Graphidionoknak nevezett alkotásaim sorozatában.”
Felelevenítette bensőséges kapcsolatukat és a küzdelmes alkotói élet epizódjait is, végül hozzátette: „Tudom, hogy nem ment el egészen. Épületei állnak. Bejárhatók, és emberek használják. Tárgyain és fényképein a megállt illanó időpillanatok felém néznek, és gyakran, amikor készülő képeimet nézem, úgy rémlik, hogy ő áll mögöttem.”

szd

A „Napsugaras tornyok építésze – Sándy Gyula és a Hegyvidék” című kiállítás 2019. április végéig látogatható. Cím: Lóvasút Kulturális és Rendezvényközpont – XII., Zugligeti út 64.