„Büszke vagyok rá, hogy birkózom!”
Fiatal kora ellenére már számos hazai és nemzetközi birkózóversenyen felállhatott a dobogóra Baráth Károly. A Sashegyi Arany János Általános Iskola és Gimnázium ötödikes diákja családi hagyományt követ, nagyapja sportolóként és edzőként is évtizedeken keresztül a Vasas SC birkózószakosztályát erősítette.
– Mindig birkózó akartál lenni, vagy előtte más sportokat is kipróbáltál?
– Szeretek focizni, sőt futballoztam is egy csapatban, de végül a családi hagyomány, a birkózás mellett maradtam, ötéves korom óta járok edzésekre. Számomra a birkózóteremben sokkal barátságosabb a hangulat, és a küzdősport jóval többet ad nekem, mint amit a labdarúgásban megtapasztaltam.
– Mi fogott meg a birkózásban, hogyan kerültél a Vasasba?
– A küzdelem, és az, hogy csak rajtam múlik, nyerek-e. Szeretek versenyezni, és versenyből, szerencsére, nincs hiány. Szuper a társaság, az edzőkkel is nagyszerű a kapcsolatuk a sportolóknak, nem véletlen, hogy mindig jó a hangulat a teremben. Nagypapám, Baráth Károly gyerekkora óta a Vasasban birkózott, válogatottként sem igazolt máshová, később technikai edzőként is ott dolgozott, így nem volt kérdés a választás. A Vasas SC birkózószakosztálya már több mint százéves, én pedig hat éve erősítem a csapatot. Nevelőedzőim, Kaló Feri bácsi, Fodor Gyuri bácsi és Fábián Jani bácsi magyar bajnokok, mindnyájan nagypapám jó barátai voltak. Jelenlegi edzőim, Wöller Ákos és Wöller Gergely szintén magyar bajnokok, európai helyezett, válogatott sportolók. Tőlük rengeteget tanulhatok, ahogyan azoktól az olimpikonoktól, világbajnokoktól is, akikkel együtt edzünk.
– Milyen elfoglaltságot jelentenek az edzések?
– Heti négyszer járok a kétórás edzésekre a Vasas Fáy utcai sporttelepére, sokat utazom emiatt. Különösen az alapozás fárasztó – de megéri! A legjobb a szerdai foglalkozás, amikor néha játékkal kezdünk. Januárban kezdődnek a versenyek, csak nyáron van szünet, akkor viszont jön az edzőtáborozás. Évente húsz versenyre megyek, abból négy-öt nemzetközi.
– Hogyan tudod összeegyeztetni a tanulást a birkózással, milyen segítséget kapsz ehhez az iskoládtól?
– Most, hogy felsős lettem, egyre több a tanulnivaló. Az osztályfőnököm, Zita néni megengedte, hogy az órák közti szünetekben írjam meg a leckét, így otthonra már nem marad olyan sok, amit az edzés után fejezek be. Iskolám, a Sashegyi Arany János Általános Iskola és Gimnázium vezetése mindenben támogat, én pedig büszke vagyok arra, hogy ide járhatok. Biztatnak, elengednek a nemzetközi versenyekre; amikor hiányzom emiatt a suliból, a dolgozatokat megírhatom előtte vagy utána, és felelhetek is később.
– Máris számos sikert könyvelhetsz el. Melyikre vagy a legbüszkébb ezek közül?
– Bár nem állhattam a dobogóra, de az észtországi Tallinn Openen elért eredményem a legkedvesebb. Ez igazán nagy verseny, tavaly húsz országból ezerkétszáz versenyző indult el rajta, tizennégy szőnyegen folytak a küzdelmek. Folyamatos élő közvetítés volt minden szőnyegről, így a szüleim is láthatták a viadalokat. Oroszok, grúzok és ukránok között, akik ebben a korosztályban a legjobbak, a hetedik lettem. A kisebb versenyeken elért eredményeimre is büszke vagyok: ilyen a 2018-as Budapesti Kötöttfogású Területi Bajnokságon a 32 kilogrammos kategóriában nemrég megnyert bronzérem.
– Mit ad számodra a birkózás?
– Elsősorban barátokat, érmeket, magabiztosságot, önbizalmat, erőt, sportos testalkatot, sok-sok utazást és rengeteg szép emléket! Összetartó a csapatunk, mindenkivel jóban vagyok. A versenyek miatt sokat utazunk vidékre, olyankor, ha van időnk, kirándulni is szoktunk. Büszke vagyok rá, hogy birkózom!
– A mindennapi életben is ki tudod használni azokat a képességeket, készségeket, amiket a sport leginkább fejleszt?
– A birkózás megtanít koncentrálni, nem izgulok annyira, jobban összpontosítok, és ha valami nem sikerül elsőre, sosem adom fel. Tudom, hogy nemcsak a győzelem, hanem a vereség is előrevisz. A versenyek alatt az edző sokszor ad tanácsokat, így megtanultam megosztani a figyelmemet, és ennek sokszor hasznát veszem a hétköznapokban. Talán emiatt is jegyzem meg könnyebben az iskolai anyagot, ami sokat segít a tanulásban.
– Mik a céljaid a közeljövőben, majd a későbbiekben, már élsportolóként?
– Sokat edzek azért, hogy pontszerző legyek a közelgő diák-serdülő országos bajnokságokon, és dobogóra állhassak az idei Tallinn Open nemzetközi versenyen. Nagyapám nyomdokaiba lépve nem lehet más a célom, mint válogatottként képviselni Magyarországot az Európa-bajnokságokon, a világbajnokságokon és olimpián.
sm.