„Lehet-e síelni a Kárpátok alatt?”

1892. december 4-én a Budapesti Budai Torna Egylet két tornásza, Bély Mihály és Demény Károly Norvégiából hozott lécekkel megtették az első lépéseket a Vérmezőn, majd „díszkíséret mellett” felmentek a Kis-Sváb-hegyre, ahol elsőként Demány Károly csúszott le a fogaskerekű felé tartó lejtőn. Két évvel később már versenyt is rendeztek a Normafán.
Innen eredeztethető a magyar sísport története, amit megannyi igaz történetet, anekdotát, személyes élményt és történelmi tényt felidézve mutat be Jeszenszky Géza és Neidenbach Ákos új könyve. A „Lehet-e síelni a Kárpátok alatt?” című, hiánypótló, a Kárpát-medence magyarságának sísportját elsőként összefoglaló kötetet a Virányos Közösségi Házban mutatták be a nagyközönségnek.
Fehér Gyula, a Chernel István Sí és Turisztikai Klaszter vezetője mindenekelőtt arra hívta fel a figyelmet, hogy az összes hazai sípálya és a legtöbb szakmai szervezet képviselteti magát a klaszterben, amelynek munkájában Jeszenszky Géza is részt vesz. A könyv első két fejezetét jegyző egykori külügyminiszter, történész elmondta, hogy a korabeli fotókkal, képekkel gazdagon illusztrált kiadványban az Európában az elsők közt útjára induló magyar sísport teljes története olvasható. Nemcsak adatokat tartalmaz, hanem – ami talán még fontosabb – a magyar sí szellemiségét is bemutatja azokkal a gondolatokkal, amik az első sízőktől származnak.Jeszenszky Géza tízéves korában kezdett el síelni, később segédedzőként is dolgozott, a sporttal kötött örök barátságát elsősorban a Börzsönynek köszönheti. 1993-ban ismerkedett meg a könyv egyik fejezetét jegyző Neidenbach Ákos hegymászóoktatóval, síalpinistával, aki gazdag képanyaggal rendelkezik. Arról beszéltek, hogy ezt szövegesen is érdemes lenne feldolgozni – így született meg a kötet.
Neidenbach Ákos a síelés és az alpinizmus szoros kapcsolatára emlékeztetett a bemutatón. Ez egy különleges kötelék, hiszen a síelő leginkább csak átsuhan a pályán, nem igazán tudja, mi felett jár, ezzel szemben a gyalogos, a hegymászó minden egyes lépésével, csákányozással információt kap a hómezőről, a helyről, amit éppen felfedez. Az Egy síző alpinista tapasztalatai című fejezet éppen ezért a kiépítetlen hegyoldalakat meghódító síalpinizmussal foglalkozik. Fehér Gyula erre reflektálva megemlítette az alacsony-tátrai gerinctúrát, ami varázslatos élmény, a síalpinizmus nagyszerű példája.
Jeszenszky Géza szerint érdemes itthon megtanulni síelni, a szezont pedig hazai pályán indítani, hogy felkészültebbek legyünk a nagy külföldi túrákra. S persze olcsóbb is Magyarországon síelni, arról nem beszélve, hogy egy-két órán belül bárhonnan elérhetünk egy itthoni sípályát. A volt politikus külön is kiemelte a Hideg-hegy történetét, amelynek múltját – a többi kárpát-medencei helyszínnel együtt – feldolgozza a kötet, kedvet adva ahhoz, hogy minél többen megismerjék, bejárják a magyar csúcsokat.
A könyvbemutató végén Mikó Gergely beszélt röviden a Normafán várható önkormányzati fejlesztésekről. A Normafa Park Fenntartó és Üzemeltető Intézmény vezetője elmondta, hogy 2018-ban várhatóan megépül a sí- és szánkópálya, majd a következő évben az alpesi pálya. Mobil eszközök üzembeállításával megoldódhat a hópótlás is. Valamennyi beruházás a környezetvédelmi szempontoknak megfelelően valósul meg.
Szintén a közeljövőben megtörténhet a fogaskerekű meghosszabbítása is, ami azt mutatja, hogy a kormányzat támogatja a sísport fejlesztését – hangsúlyozta Mikó Gergely. Végezetül kiemelte, hogy az ausztriai síparadicsomokban nyáron legalább akkora az élet, mint télen, ezt pedig a magyarországi turizmus alakításakor is érdemes figyelembe venni.

sm.