Emlékezés a doni hősökre

A 2. magyar hadsereg, a Magyar Királyi Honvédség 1942-ben felállított alakulata 1943 januárjában súlyos, megsemmisítő vereséget szenvedett Voronyezs körzetében, a Don-kanyarban vívott harcok során. Erre a történelmi tragédiára emlékezett a Hegyvidéki Trianon Harangja Társaság a Hegyvidéki Kulturális Szalonban rendezett összejövetelén.
„Negyvenkétezer magyar katona halt hősi halált, huszonnyolcezren sebesültek meg, és mintegy huszonhatezren kerültek szovjet hadifogságba a hősi küzdelemben” – érzékeltette a veszteségek mértékét Gulyás Gergely országgyűlési képviselő. A háborúban való magyar részvétel – tette hozzá – elkerülhetetlen volt az akkori történelmi helyzetben. Az első világégés után ugyanis a teljes magyar politikai elit számára célkitűzés volt a trianoni döntés revíziója, ennek folyományaképpen pedig a magyar hadsereg sem tudott kimaradni a Szovjetunió elleni harcból. Az országgyűlési képviselő véleménye szerint az, hogy történelmi tragédia lett a részvételből, nem írja felül az utókornak azt a kötelezettségét, hogy ápolja a katonák emlékét.
„Az otthon maradt asszonyok helytállása legalább olyan példaértékű, mint a katonák hősiessége. Sokan közülük, akik elveszítették szeretett férjüket, gyermekeik apját, soha nem vették le az özvegyi fátylat, és életük végéig egyedül gondoskodtak a családról” – mondta a megemlékezésen Szőnyi Kinga. A Magyar Asszonyok Érdekszövetségének elnöke a keleti hadszíntéren küzdő, valamint a hadifogságba esett magyar katonák és az őket visszaváró feleségeik levelezéséből is felolvasott néhány szívbe markoló részletet.

z.