Bérház a Márvány utcában

Hámos Róbert, a Magyar Általános Hitelbank tisztviselője és felesége, Sturm Margit befektetésnek szánt, háromemeletes bérpalotája 1907-ben készült el a Márvány utca 40. szám alatt. A klasszicizáló stílusú épület alacsonyföldszintjén két mosókonyha, két mángorló, a „háziasszony pincéje” és a fáskamrák kaptak helyet, a bejárat mellé bolthelyiségek kerültek. A magasföldszint és az emeletek beosztása eredetileg azonos volt: az utca felőli oldalt két négyszobás, a hátsó frontot három kétszobás lakás foglalta el, az oldalszárnyakon pedig kisebb és olcsóbb bérű lakások sorakoztak.
A ház tervezője Reiss Zoltán (1877–1945) okleveles építészmérnök, akinek legikonikusabb műve a csaknem húsz évvel később szintén klasszicizáló homlokzattal átadott Corvin Áruház, ahol az ország első mozgólépcsője is működött. A Márvány utcai bérpalota érdekessége, hogy ez Reiss egyetlen ismert, illetve megmaradt XII. kerületi épülete, és bár gyakorlóéveinek terméke, ugyanolyan markáns, mint későbbi munkái.A ház lakói kiválóan megrajzolták koruk sajátos karakterét. Hosszabb-rövidebb ideig itt élt többek mellett Mohr Ferenc kereskedő, Mohr Ferencné Litzmann Róza, Wayand Antal, a Felsőmagyarországi Bánya és Kohó Rt. igazgatója, Barcsay Erzsike posta- és távírdakezelő, Schock Lipót térképész, dr. Ponty Nándorné Irlbeck Borbála, dr. Vimmer Károly ügyvéd, Jonasch Ernő és Jonasch Oszkár műszerész, Gulyás Kálmánné Jonasch Lujza, Szent-Királyi Andor miniszteri titkár, Bolarics Jenő, a Bolarics Jenő és társai cég tagja, polgári iskolai tanár, dr. Mann Mór ügyvédjelölt, Seide Rezső, a Magyar Földhitelintézet titkára, vitéz Kőszeghy Béla államvasúti főtanácsos, dr. Ipolyi (Ivanich) Ferenc műtősebész, orr-, gége-, fülorvos, Vágvölgyi József nyugalmazott főintéző, Kovács Rozália tisztviselőnő, dr. Domonkos Béla alezredes, Domonkos Béláné Wegel Erzsébet, özvegy dr. Galántay Richárdné Szinay Éva háztartásbeli, Galántay György gimnáziumi tanuló és Csenger Zalán, a Lábassy féle Mezőgazdasági, Ipar és Gépgyár Rt. képviselője, vámszaki felügyelő is.
Az első világháború alatti ínséges időkben a lakók zsírjegyeiket Budapest Székesfőváros Községi Élelmiszerárusító Üzeme és a Községi Lóhúsüzem elárusítóhelyein kívül beválthatták Pursch István hentesmester üzletében is, amit a bérház bal oldalán nyitott. A lisztet másik „saját” boltjukban Müller Péter fűszeres porciózta ki nekik.
A csemege- és fűszerüzletet 1920-ban átvette Riesz Ferenc, és a modern igényeknek megfelelően rendezte be. Következő tulajdonosa vitéz Laborczy Ferenc volt. Ő feleségével, Buzás Adéllal és gimnazista Vilma lányával be is költözött a Márvány utcai házba, amelyet építtetője, az időközben nemességet kapó, királyi tanácsosként a budapesti svéd konzulátuson dolgozó hámosfalvi Hámos Róbert eladott dr. Boronkay György kétezer holdon gazdálkodó tassi földbirtokosnak, aki a harmadik emeleten fenntartotta magának a legnagyobb lakást.Pursch hentes bolthelyiségeit Kuncze Zoltán (1898–1984) cukrászmester vásárolta meg: „Szakmáját Budapesten a Pohl és Mahlly cukrászüzemben tanulta. Itt is szabadult fel 1916-ban. Mint segéd, több hamburgi és budapesti cukrászüzemben gyarapította szaktudását, majd saját erejéből 1924-ben önállósította magát. Az ostrom alatt műhelye súlyos károkat szenvedett, maga pedig […] fogságba esett. Hazatérve hozzálátott műhelye újjáépítéséhez és újbóli felszereléséhez. Cukrászsüteményei, tortái, desszertjei, bonbonjai, mignonjai és egyéb cukrászipari készítményei kitűnő minőségükkel állandó vevőkört biztosítanak számára” – írta róla az „Ipari ujjáépítésünk” almanach 1947-ben.
Kuncze Zoltán működtetett egy másik cukrászdát is (lánya, Marschalekné Kuncze Margit emlékezete szerint a Döbrentei téren), de mire Ausztriából, az amerikai fogságból hazatért, az teljesen elpusztult. A Márvány utcai, udvarra néző műhelyben mindig egyedül „robotolt”, nem tartott segédet, egyetlen alkalmazottja, Bözsike csupán a kiszolgálásban és a takarításban segített.
„Az unokatestvéremmel történt meg sokszor, mikor meglátogatta aput az üzletben, hogy ki kellett nyitnia a száját, és a dresszírzsákból (ez egy vászonból készült, háromszögletű »zacskó«, a végén csillag alakú fém- vagy műanyag kúppal) nyomta bele a tejszínhabot a szájába. A nálam öt évvel idősebb Zoltán bátyám viszont, ha nem figyelték, lelopkodta a pultban szépen sorba rakott kacsafigurákról a mandulacsőröket. Apu 1952. március 7-én, Rákosi Mátyás hatvanadik születésnapján zárta be és adta az államnak üzletét, ezután családunk földjén gazdálkodott, gyümölcsöt termesztett. De az nagyon fájt neki, hogy amíg élt, lehúzva maradt a roló, csak MDF-irodaként nyitott ki újra” – mondja Kuncze Margit.
A csemegés sem járt jobban, vitéz Laborczy Ferenc halála után özvegye vitte tovább a boltot, majd 1948-ban megvásárolta Deák Ödönné, iparengedélyét azonban hamarosan bevonták, és a KÖZÉRT Húsértékesítő Nemzeti Vállalat 12101. számú boltja vette át a helyét. Az új korral új lakók is érkeztek, ekkor költözött a házba dr. Sziklay László irodalomtörténész és felesége, Rohringer Erzsébet is.

Verrasztó Gábor