Németül vitázott a világ ifjúsága

– Hogyan került kapcsolatba a német nyelvvel, kultúrával?

– Ükapám, Hutter Konrad Lenterheimből költözött át Magyarországra az 1900-as évek elején, innen származik a német vezetéknevem. Logikusnak tűnt a német mint első idegen nyelv, amit 2011 óta a Tamási iskola felső tagozatán heti öt, majd a gimnázium nulladik évében heti húsz órában gyakorolhattam. Ezt követően, egészen érettségiig, a német irodalom és nyelvtan, földrajz, biológia, kémia, történelem, matematika és német népismeret tantárgyakat kizárólag németül tanultuk.

– Hogyan készült a versenyre?

– A tizenkettedik évfolyamon az iskola lehetőséget biztosít a német DSD C1-es nyelvvizsga megszerzésére, én pedig úgy gondoltam, hogy a verseny segítségével hozom fel megfelelő szintre a nyelvtudásomat. Felkészítő tanáraimtól, Vajda Beától és Varga Gergelytől internetes cikkeket kaptam a vitakérdésekhez. Ezeket tanulmányoztam, majd kigyűjtöttem a legfontosabb információkat, amiket egy dokumentumba rendeztem, már az érvelésre figyelve. Miután ismét végigolvastam a cikkeket, átküldtem az anyagot a tanáraimnak, akikkel tovább finomítottuk az érvkészletet. Végül következett a memorizálás; amikor az összes érvet el tudtam hangosan és magabiztosan mondani, elkezdtem ezekre hangosan „kontrázni”. Tulajdonképpen fennhangon vitáztam saját magammal.

– Korábban már szép sikereket értek el tamásis diákok ezen a vetélkedőn. Ez mennyire jelentett inspirációt?

– Valóban népszerű nálunk, az utóbbi években többen bejutottak az elődöntőbe, egy tanuló pedig a nemzetközi versenyen képviselhette Magyarországot. Kiemelném Benkó Dani és Pőcze Juli munkáját, akik előadásokon beszéltek a vetélkedőről. Dani ezenkívül különfoglalkozásokat is tartott iskola után, amelyeken elsajátíthattuk a vitázás alapjait.

– Hogyan zajlott a verseny? Volt iskolai forduló, vagy rögtön jött a „mély víz”?

– Ez egy sorozat, ami az iskolákban indul, intézményenként két diák jut tovább. Nálunk hat jelentkező volt, így egy minifordulót rendeztek, ahol két hármas csoportban zajlott a nézetek ütköztetése. Az országos mezőny harminckét versenyzőből áll, majd mindig feleződik a létszám, egy fordulóban két kérdésről vitatkozunk. A legjobb nyolc között kicsit változik a rendszer, csak egy vita van az elődöntőben, egy pedig a döntőben. A négyszereplős fináléban újra feleződik a mezőny, az első két helyezett jut tovább a nemzetközi döntőbe.

– A versenyen azt kapta, amit várt, vagy voltak meglepetések?

– A felkészítő tanáraim munkájának és a korábbi diákversenyzők segítségének köszönhetően a szabályok és a lebonyolítás nem okoztak meglepetést. Az viszont kissé váratlanul ért, hogy már a legjobb harminckettő között mindenki rendkívül nagy nyelvtudással rendelkezett. Külön kiemelném a vidéki iskolák diákjait: az ő példájuk mutatja a legjobban, hogy nemcsak a fővárosban, hanem vidéken is magas szintű németnyelv-oktatás folyik.

– Mi volt a legnehezebb, mi ment a legjobban?

– Az első fordulókban leginkább a versenydrukkot kellett legyőznöm, hiszen szokatlan volt közönség előtt, idegen nyelven vitatkozni. Leginkább szerintem az improvizáció sikerült. Úgy gondolom, jól tudtam olyan érvekre is válaszolni, amikre igazán nem is készültem.

– Másodikként jutott a döntőbe. Mi a célja a legjobbak között?

– A nemzetközi döntő többfordulós lesz, összesen négy kérdést kapunk. Az eddigi fordulóknál mindig az volt a célom, hogy bekerüljek a legjobb két versenyző közé. Ez most sem változik, igyekszem csak az előttem álló fordulóra koncentrálni. Természetesen ehhez tovább kell fejleszteni a némettudásomat, és az eredményesség szempontjából az sem utolsó szempont, hogy jól érezzem magam a versenyen.

– A német nyelv fontos része az életének. Milyen tervei vannak a megszerzett tudással?

– Szeretném a későbbiekben is kamatoztatni a nyelvtudásomat. Első körben a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem német nyelvű villamosmérnök-képzésére szeretnék jelentkezni, amely Erasmus-ösztöndíj lehetőségét kínálja Németországba. Ha úgy alakul, akár szívesen dolgoznék is ott majd néhány évig.

sm.