Rég bevált fogások új trükkökkel

Köszönjük olvasóinknak a hozzánk eljuttatott apró fortélyokat! Elsőként ezek közül szemezgetünk.
Ha a serpenyőbe kevés sót szórunk, akkor sütéskor nem fröcsköl az olaj.
Beleesett egy apró tojáshéj a tálba? Mielőtt kanállal elkezdenénk a türelemjátékot, hogy kivegyük belőle, inkább vizezzük be az ujjbegyünket, és gyorsan kapjuk ki. A vizes ujjhoz könnyebben hozzátapad a tojáshéj, mint a szárazhoz.
Tegyünk egy fakanalat a fazék tetejére, és nem fut ki a leves, a főzővíz, a tej.
Könnyen le tudjuk szedni a fölösleges zsírt a leves vagy a mártás tetejéről, ha egy darab jégkockát dobunk bele. A jég vonzza, megdermeszti a zsiradékot, így lazán le tudjuk kanalazni a felszínről.
A fűszernövény aprításkor általában ráragad a vágódeszkára. Ha azonban a munka előtt egy kevés sót teszünk a deszkára, ez elkerülhető.
A közhiedelemmel ellentétben a főtt tésztát nem jó lemosni folyó vízzel, mert eltávolítjuk azt a ragacsos réteget, ami segíti a mártás jó tapadását.
Most pedig néhány jó tanács jól ismerni vélt ételeink elkészítéséhez!
A rakott krumplihoz a legjobb, ha kiflikrumplit veszünk, sárgát semmiképpen ne használjunk! Kivajazott, morzsával behintett jénaiba karikázzuk a burgonyát, rá a főtt tojásokat (1 kg krumplihoz 10 tojás kell). Kolbászból legjobb, ha lángoltat választunk, mert az se nem túl puha, se nem túl kemény, és jól karikázható. Úgy tudjuk a legkönnyebben meghámozni, ha egy pillanatra langyos víz alá tartjuk, így könnyen lehúzható a héja. A kolbászt mindig elősütjük 1-2 kanál olajon, és a zsiradékot félretesszük.
Mindig 20%-os tejfölt használjunk, amibe a könnyebb kenhetőség kedvéért egy kis tejszínt is keverhetünk. A sorrend: krumpli, tojás, kolbász (ha nincs otthon, akkor végszükség esetén bacon is megteszi), végül tejföl, amelyet megsózunk, borsozunk. A halom tetejére tejföl kerül, amelybe belekeverjük a kolbászzsírt és egy kis reszelt sajtot.
Rántott csirkecomb sütésénél gyakran véres marad a hús, ha nem csontozzuk ki. Legjobb, ha a bőrös oldalával a deszkára fektetjük, csontig bevágjuk, és lefejtjük. Mindig érdemes néhány órára bepácolni kirántás előtt (olaj, ecet vagy citromlé és fűszerek). Ezt a nedves pácot nem árt némi mézzel és néhány csepp szójaszósszal megbolondítani. A grillezésnél használt száraz pác ezzel szemben sóból, cukorból és szárított fűszerekből álljon, csak annyi olajat adjunk hozzá, hogy jól rátapadjanak a húsra, és ne peregjenek le.

Jó tudni, hogy a sótól lesz ropogós a csirke bőre, a cukor pedig karamellizálódva szép színt ad neki! A só kivonja a nedvességet a bőrből, szárazabban gyorsabban és egyenletesebben sül ropogósra. A sózást a pácolással egyidejűleg is el lehet végezni. Még ropogósabb lesz a csirke, ha a bőrt sütés közben sós vízzel kenegetjük.
A palacsintasütés minden háznál másképp zajlik. Nálunk például úgy, hogy a férjem süti, mert ebben (is) ő a verhetetlen. Mindig tejjel készíti, csak egész kevés szódát vagy ásványvizet tesz bele. A tejet apránként adja hozzá, ezért sohasem lesz csomós.
A legkritikusabb mindig a sűrűség kérdése – nálunk olyan, mint a tejszín, vagyis sűrű, de folyós. A férjem pici sót tesz bele, kevés tojást, cukrot pedig nem, mert akkor leragadna a palacsintasütő aljára. Kézzel keveri ki, bár azt mondják, ha robotgéppel tenné, akkor különösen könnyű lenne…
Teflonserpenyőt használunk, így nem ragad le, és kevesebb zsiradékra van szükség. Olyat is hallottam, hogy a legjobb a nagyanyáink igazi vas palacsintasütője. Már nagyon bánom, hogy rég kidobtam… Van, aki kevéske olajat is önt a tésztába, ami azért jó, mert csak az első darab sütésénél kell alázsírozni a teflont, a többinél a benne lévő zsiradék miatt nem szükséges.
Vigyázni kell, hogy az olaj soha ne legyen túl forró, mert akkor a palacsinta nagyon sötét lesz. Őszintén bevallom, az egész olyan kockázatos, hogy nekem eszembe se jut kipróbálni. Hadd legyen a teljes dicsőség a férjemé!

(Kövesdy)