Ötvenéves a Solti György Zeneiskola
Nagykoncert a MOM Kulturális Központban, zeneiskola éjszakája, véradás és fordított nap – sok más mellett ezekkel a programokkal ünnepli a hegyvidéki Solti György Zeneiskola fennállása ötvenedik évfordulóját. A jubileumi esztendőről, valamint az iskola életéről Dióssy Krisztina igazgatóval beszélgettünk.
Aki járt már a Solti György Zeneiskola Maros utcai épületében, tudja, hogy a muzsika a ház minden szegletében jelen van. Csakúgy, mint Dióssy Krisztina igazgató irodájában, ahol még a radíron is violinkulcs díszeleg. No, meg persze ott az a sok emlék, ami hosszú évtizedek alatt gyűlt össze.
– Érdekes belegondolni, hogy most ünnepeljük az ötvenedik évfordulónkat. Az 1968–69-es tanév volt az első, amikor a XII. kerületi Tanács fenntartásában már önállóan működött az iskola – mondja a Bárczy István-, Németh László- és Pro Urbe Budapest díjas intézményvezető, aki huszonkét évvel ezelőtt csatlakozott a zeneiskola közösségéhez.
– Valerie Solti 2012-ben meglátogatta a zeneiskolát. Szuperlatívuszokban beszélt a munkájukról, valamint arról, hogy a férje biztosan büszke lenne a nevével fémjelzett oktatási intézményre.
– Igen, én is emlékszem arra a napra! 1998-ban vettük fel Solti György nevét. Az ő elhivatottsága, fiatalok iránti szeretete beleivódott a zsigereinkbe. Néhány éve vezettük be azt a szokásunkat, hogy a hangszeres felvételiken – amikre a mai napig sokszoros a túljelentkezés – a szülőknek, amíg várnak gyermekeikre, adunk egy tájékoztatóanyagot. Ennek egyik oldalán az iskolánkról olvasható ismertető, a másikon pedig Solti Györgyről, aki amúgy itt, a kerületben élt. A diákokkal együtt rendszeresen megemlékezünk róla. Méltónak kell lennünk a nevéhez!
– Sok tehetséget neveltek, többen közülük világhírűek lettek. Minek köszönhetők a sikerek?
– Elsősorban a tanárainknak. Ebben az iskolában válogatott pedagógusok dolgoznak. Számunkra a gyerekek az elsők. Értük vagyunk, minden a növendékek érdekeit szolgálja. A kollégáim nagyon lelkesek, rendszeresen járnak képzésekre, sokszor önszorgalomból, saját költségre. Nagyon erős nálunk a szakmai közösség. Hetven aktív tanárunk van ebben a tanévben, és csakúgy, mint én, ők is otthonukként tekintenek az iskolára. Ezer növendékünk mindegyike külön individuum – éppen emiatt nemcsak a tantervet, hanem az egyéniségüket is figyelembe vesszük.
– Rengeteg a különóra: foci, balett, nyelv, és még sorolhatnám. Mégis sok szülő dönt úgy, hogy inkább zeneiskolába íratja be a gyermekét. Mi ennek az oka?
– A zeneoktatás alkalmas arra, hogy megtanítsuk a fiatalokat a saját érzelmeik kifejezésére és differenciálására. Az egyéni oktatás csodája abban rejlik, hogy a gyerekek megnyílnak nekünk; olyan dolgokat is elmesélnek néha, amikről csak a barátaik tudnak. Ez a tanáraink empátiájának is köszönhető. Zeneiskolai tanulmányaik során a muzsikán keresztül sok-sok érzelemmel találkoznak a diákok, a dallamok által megismerik az örömet, a bánatot, a haragot, a reményt, a boldogságot. Minden órán tanulnak valamit. Amikor egy kisgyerek hegedülni kezd, rengeteg dologra kell figyelnie: hogyan áll a lába, a dereka, a feje, hol van a bal és a jobb keze, s mindeközben fejből el kell játszania a darabot. Észrevétlenül sajátítják el a zenélés művészetét, ráadásul ennek a differenciált figyelemnek a közismereti órákon is hasznát vehetik.
– Egy ilyen iskolát vezetni szimbolikus értelemben karmesteri feladat. Ön milyen kottából vezényel?
– Ehhez a munkához jó értelemben vett megszállottság is szükséges. Szolgálom az iskolát, nem uralom. Folyamatos a lelkesedésem; esténként úgy fekszem le, hogy mellettem van a jegyzetfüzetem, mi több, karácsonykor, bejglisütés közben is sokszor azon kapom magam, hogy az iskola jár a fejemben. Mindig azon gondolkodom, milyen újdonságokat lehetne bevezetni, hogyan lehetnénk még jobbak, még hatékonyabbak. Minden ötletemet megosztom a vezetőtársaimmal, a kollégáimmal, hiszen az iskola irányítása komoly csapatmunkát is igényel. Köszönettel tartozom a támogatásukért!
– Különleges tanév az idei, most ünneplik fennállásuk ötvenedik évfordulóját. Mivel készülnek?
– Régóta vártuk ezt a kerek évfordulót, nagyon sok programunk lesz! November 19-én a MOM Kulturális Központban minden együttesünk fellép majd. Játszik a fuvolazenekar, a furulyaegyüttes, a gitárzenekar, a Tücsök-zenekar, a vonószenekar és az egyesített fúvószenekar is. A régi tanárok és a volt növendékek szintén színpadra állnak. Tervezünk még zeneiskola éjszakáját, amelyen koncertekkel, teaházzal, filmvetítéssel, vetélkedőkkel és más meglepetésekkel várjuk a gyerekeket és családjaikat. A tanév során lesznek különböző workshopok is, amiket volt növendékeink tartanak majd – nagy örömünkre többek között Horgas Eszter is! Fordított nappal is készülünk, amikor a gyerekek tanítanak minket, és jubileumi véradást is tervezünk. Programokban és örömökben gazdag tanév vár ránk!