Nem hősködött, mégis hős lett

„Ez nem én vagyok” – jegyezte meg Szabady Tibor viccesen, amikor a személyes relikviák között kutatva a keze ügyébe került egy Bohumil Hrabal-könyv, a szerző arcképével a címlapon. Pedig az élete regénybe illő epizódjaira humorral és öniróniával visszaemlékező úr, ha fizimiskájával nem is, életfelfogásával kifejezetten emlékeztet a népszerű cseh íróra.
A Sashegy egyik öreg épületének lakója abból az alkalomból mesélt magáról otthonában, hogy 95. születésnapján a Hegyvidéki Önkormányzat nevében felköszöntötte őt Kovács Lajos alpolgármester és Judák Barnabásné dr. Varga-Kovács Emese, a népjóléti iroda vezetője. Az ünnepelt legszívesebben az élet örömteli pillanatairól beszélt, felesége és lánya unszolására azonban néhány rázósabb kalandját is felidézte.
Miután 1943-ban oklevelet szerzett a repülőakadémián, a második világháborúban a légierő pilótájaként teljesített szolgálatot. 1945 tavaszán, amikor már mindenki látta, hogy a háborút elveszítették, a futárrepülő alakulat hadnagyaként két bajtársával együtt úgy döntött, célba veszi Olaszországot, mert az oroszok helyett inkább a szövetségeseknek akarta megadni magát. Ez végül csodával határos módon sikerült is. Olaszország partjait már szinte üres tankkal közelítették meg, ahogy földet értek, mindkét motor leállt.
Kalandos hazatérése után néhány évig vitorlázórepüléssel foglalkozott a katonaságnál, aztán ahogy a politikai helyzet változásával „egyre sűrűbb lett a levegő”, elhatározta, hogy kilép, és továbbtanul. A TF-et választotta, amiben a sport szeretete mellett a kényelem is közrejátszott: gyakorlatilag a szomszédban, a Győző utcában lakott a szüleivel. Testnevelő tanár lett, és hosszú ideig a Krisztina körúti, majd az Attila úti általános iskolában dolgozott.
A tanári munkával párhuzamosan sokféle sportágba belekóstolt – az öttusázást és a síelést magas szinten művelte –, ám a vitorlázás az, ami a repülés mellett leginkább meghatározta az életét. Már csak azért is, mert az eleinte Honvéd, később Spartacus névre hallgató balatonföldvári vitorlásszakosztály tagjaként ismerte meg feleségét, a lövészetben magyar bajnoki címet szerző, majd hozzá hasonlóan testnevelőként dolgozó Kelemen Ibolyát. A nyarakat a vízen töltötte, így az elmúlt évtizedek során jó néhány hajótípus használatában szerzett gyakorlatot. Még mostanában is vízre száll egyik barátjával, aki kiváló katamaránt épített magának.
„Mindig oda kerültem, ahová a szél fújt, de szerencsém volt” – foglalta össze stílusosan az életútját Szabady Tibor. Lánya, Piroska szerint ugyanakkor az édesapja csak szerénykedik, hiszen volt, amikor az életét kockáztatva szállt szembe a nehézségekkel. Egy vitorlásverseny résztvevőjeként 1954-ben mintegy húsz embert mentett ki Balatonfürednél a felborult Pajtás gőzősről. A hajó belsejében rekedt utasok egy részét, köztük több gyereket, a víz alatt úszva sikerült kimenekítenie.

z.