Sporttörténeti séta a Farkasréti temetőben
A magyar sportvilág számos jeles képviselője nyugszik a főváros különböző temetőiben, de ebben alighanem Farkasrét „vezet”. Nem véletlen, hogy itt található az elhunyt magyar olimpiai bajnokok tiszteletére állított hatalmas emlékfal, amelyen feltüntették nevüket, születésük és elhalálozásuk évszámát – függetlenül attól, hogy hol alusszák örök álmukat. (Például az Aranycsapat tagjai közül négyen – Puskás, Kocsis, Grosits és Buzánszky – a Szent István-bazilika altemplomában nyugszanak.) Bizony, már három híján másfélszáz név sorakozik a márványtáblákon…
Lapunkban eddig két alkalommal olvashattak a Farkasréti temető nevezetes síremlékeit felkereső sétákról. Tavasszal a klasszikus zene és a színművészet óriásainak végső nyughelyeit néztük meg, majd nyár elején a hazai könnyűzene hírességei következtek. Augusztus első hétvégéjén a rekkenő hőség ellenére ismét lelkes csapat várta Szilágyi Rita idegenvezetőt, hogy ezúttal a neves sportolók síremlékeit keressük fel, és hallgassuk meg a velük kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat.
A bejárattól indulva a közeli urnasíroknál kezdtük sétánkat. A talajon fekvő egyszerű sírkövek nagynevű sportolók hamvait takarják. Dr. Kárpáti Rudolf (1920–1999) nemcsak kitűnő kardvívó, hatszoros olimpiai bajnok, de mivel a Zeneakadémia hegedű szakán végzett, a klasszikus zene népszerűsítésében is kiemelkedő szerepet játszott: előadásai, rádióműsorai annak idején nagyon népszerűek voltak.
Szívós István (1920–1992) vízilabdázó urnasírját egyszerű fakereszt jelzi. Az olimpiai vízilabdacsapattal Londonban ezüst-, Helsinkiben és Melbourne-ben aranyérmet szerzett. Fia és unokája is bajnok ebben a sportágban.
Gerevich Aladár (1910–1991) és felesége, Bogáthy Bogen Erna (1906–2002) a vívósport nagy egyéniségei. A kardvívó Gerevich a legeredményesebb olimpiai bajnokunk, hét aranyérmet szerzett. Felesége volt az első olimpiai érmes női tőrvívó.
Az Aranycsapat negyven éve elhunyt jobbösszekötője, Bozsik József (1925–1978) egyszerű sírkövén semmi sem emlékeztet arra, hogy a hazai labdarúgás egyik legnagyobb alakja pihen itt, akiről stadiont is elneveztek. Ő volt az, aki – 1961-ben – elsőként lett százszoros magyar válogatott.
Nem messze innen található a honi autósport nagy ígéretének, Kesjár Csabának (1962–1988) a nyughelye. Ugyancsak egyszerű szépségű kőtömb, amibe egy versenyautó sziluettjét vésték. Ő lett volna az első magyar Forma-1-es versenyző, amit egy megmagyarázhatatlan baleset hiúsított meg.
Zsák Károly (1895–1944) sírfelirata – „A minden idők legjobb labdarúgó kapusa” – aligha túlzás. Sérülés miatt az egyik ujját amputálták, de így is hihetetlen teljesítményekre volt képes. Dr. Mendelényiné Ágoston Judit (1937–2013) olimpiai bajnok tőrvívó síremlékét az aranyérem „Tokyo 1964” feliratú kőimitációja, továbbá, mivel nagyon szeretett olvasni, könyvek – köztük az Újszövetség – díszítik.
A következő sírban kiemelkedő és mindenki által rajongásig szeretett sportember nyugszik. Papp Lászlót (1926–2003) az egész ország csak a becenevén, Laciként emlegette. Nem sokan vannak a világon, akik három egymást követő olimpián aranyérmet szereztek, különösen ökölvívásban. Síremlékén fehér márványból formázott bokszkesztyűk mutatják „mestersége címerét” – nem véletlenül készült róla film Nehéz kesztyűk címmel.
A tíz éve elhunyt Csák Ibolya (1915–2008) magasugrásban nyert aranyérmet, mégpedig a vészterhes történelmi idők olimpiáján, Berlinben 1936-ban. Egymás közelében találjuk két egykori neves labdarúgó sírját, akiket pusztán egy-egy szóval azonosítottak. Háda József (1911–1994) sírkövén csupán a vezetékneve szerepel. A 30-as években a Fradiban csaknem 300 alkalommal védett, a válogatottban pedig tizenhatszor. Schlosser Imre (1889–1959) a magyar labdarúgás első Európa-szerte elismert klasszisa volt. Sírján a focilabda alatti „Slózi” felirat a beceneve, a „75x a Hazáért” pedig arra utal, hány alkalommal ölthette magára a címeres mezt.
A következő síremléken, amit vízilabda is ékesít, jól ismert házaspár nevét olvashatjuk. Itt pihen a Nemzet Sportolója, Gyarmati Dezső (1927–2013), a legendás vízipólós, edző, sportvezető, aki még művészettörténész diplomát is szerzett, sőt országgyűlési képviselő is volt. Feleségével, Bara Margit színésznővel (1928–2016) együtt talált örök nyugalomra.
Kovács Pál (1912–1995) hatszoros olimpiai bajnok, győzelmeit több fegyvernemben érte el, de ez semmit sem von le óriási teljesítményéből, sőt. Fiai, Attila és Tamás is a vívósport kiemelkedő képviselői voltak.
A Knézy család puritán, csak egy Krisztus-korpusszal díszített, fekete gránit sírboltjában nyugszik – külön utalás nélkül személyére – Knézy Jenő (1944–2003) sportriporter, akinek beköszönése, a „Jó estét, jó szurkolást!” szállóigévé vált. Fia folytatja édesapja idejekorán félbeszakadt pályáját.
Illovszky Rudolf (1922–2008) labdarúgó, majd vezetőedző és szövetségi kapitány is volt. A Vasas Fáy utcai új stadionját róla nevezik el. Feleségével és fiával együtt nyugszik egyszerű kereszt alatt.
Az edzés közben váratlanul elhunyt Kolonics György (1972–2008) kétszeres olimpiai bajnok és tizenötszörös világbajnok kenus nyughelyén címeres evezőlapát emlékeztet sportágára. Deák Ferenc (1922–1996) gravírozott arcképe és beceneve, a „Bamba” is ott van sírja fekete gránitlapján. Ez utóbbi látszólagos figyelmetlenségére utalt, ehhez képest a góllövés igazi fejedelme volt. Éveken át megelőzte a góllövőlistán Puskást, az egyik szezonban 66 találata volt. A nemzeti válogatottban húsz mérkőzésen 29 gólt „termelt” – mindkét eredménye világrekord! Hetvenötödik születésnapján Münchenben megkapta „Az évszázad gólkirálya” címet.
Dr. Csanádi Árpád (1923–1983) sportdiplomata a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagja volt. Sírját az ősi görög geometrikus díszítőminta (meander) keretezi, tekintettel arra, hogy az olimpiai mozgalom mindenkori támogatója és kiemelkedő képviselője.
Végül Sándor Károly „Csikar” (1928–2014), az MTK legendás játékosa emlékét idéztük fel, aki 75 alkalommal játszott a nemzeti válogatottban, és 27 gólt szerzett. Arcképe domborművével, a Magyar Labdarúgó-szövetség és az MTK emblémájával díszített síremléke Boros Péter szobrászművész alkotása. A népszerű csatár 379 bajnoki mérkőzésen játszott, és 182-szer talált a hálóba.
Márton Attila