Az alkotásnak sosincs vége
Rongyból készült ékszerek, tunikatervek, „telefonelfekvő” és folyamatosan alakuló, szőtt kempingszék – különösen színes lett a Jókai iskola idei kiállítása. Az Oldás és kötés című válogatásnak a Jókai Klub adott otthont.
„Nem vagyunk művészeti iskola, pedig a kiállítás alapján ezt hihetik a látogatók. Lenyűgöző, milyen színvonalas és gazdag az az anyag, amit a gyerekek készítenek évről évre a rengeteg egyéb tennivalójuk mellett” – mondta Hellnerné Nádor Ildikó iskolaigazgató a Jókai Klub közreműködésével tizenegyedik alkalommal megrendezett tárlat megnyitóján.
Szavait a kiállítást rendező Szalma Ágnes rajz- és vizuáliskultúra-tanár, textil- és bőrtárgytervező iparművész is alátámasztotta. Ő úgy véli, nem sok a heti egy-másfél rajzóra, ám a gyerekek érdeklődésének felkeltésével ilyen szűkös időkeretben is számtalan izgalmas dolgot lehet alkotni.
Az elmúlt félév rajzóráin a textilek szerkezetét, felületét, díszítését, alakítását tanulmányozták a 3–8. osztályos diákok síkbeli, textilgrafikai, valamint térbeli, tárgyiasult alkotások megformálásával. Ennek eredményeképpen születtek meg a kiállításon is látható papírbatik virágok, pókszövések, kifeszülő színes fonalakkal varrt képek, viaszkarc textiltervek és a rongyból készült ékszerek.
„Használt anyagokat szabdaltunk négyzet- és téglalapformákba, ezeket hengergettük fel a díszeknek. A lánc zsinórját sodortuk” – avatott be minket a 3. a osztályos Falus Gergely a rongyékszer-készítés kulisszatitkaiba, miközben osztálytársaival együtt szemügyre vették egymás alkotásait.
Az újrahasznosítás az alkotófolyamatok során kiemelt figyelmet kap az ökoiskolaként működő Jókaiban. Ahogy a textil ékszereknek, úgy a kockaformájú lámpaburának és a szőtt ülőkéjű kempingszéknek is újrahasznosított anyag – elhasznált pólókból készített fonal – az alapja. Az utóbbi kiállítási darab ugyan még félkész, ám éppen ez teszi különlegessé: akár a látogatók is folytathatják a szövését.
„Az alkotásnak sosincs vége” – mondja Szalma Ágnes, és ezzel nemcsak a folyamatosan alakuló székre utal, hanem arra is, hogy az óráin megkezdett munkát sokszor a szünetekben, a napköziben vagy otthon folytatják a gyerekek. Időnként más tanórák is az alkotói tevékenység terepévé válnak, a batikolt vásznakkal és apró szőttesekkel egyedivé tett „telefonelfekvők”, azaz a miniatűr nyugágyak faszerkezetét például Zsarnai Gábor technikatanár és faipari mérnök óráin állították össze a hatodikos diákok. Számos munka az alsós tanítók – Döbrössy Zsófia, Módra Tünde és Nagyvarsányi Kata – közreműködésével készült, például a kis krétarajzokból álló foltmozaik, vagy azok a tablók, amiken zászlók és ruhácskák – tunikák – díszítőfestésének tervei láthatók.
A képzőművészeti kiállításra kreatív módon még a táncművészetet is sikerült becsempészni egy produkció erejéig. A megnyitón Bettenbuk Krisztina tánctanár koreográfiájára egy nagy textilfelületet keltettek életre a gyerekek: a lepel alatt megbújó táncosok különleges, hullámzó, mozgó felületeket formáltak Beethoven Silence című zeneművére.
d.
A kiállítás megtekinthető: február 23-ig. Cím: Jókai Klub, XII., Hollós út 5.