A páratlanul kedves és harmonikus budai jégpálya

Talán nehezen hihető, de Budapest egykor a korcsolyázás fellegvárának számított. A boldog békeidőkben a fővárosiak számos helyen korcsolyázhattak, jóval nagyobb népszerűségnek örvendett ez a sportág, mint mostanság.
A kiegyezést követően szinte azonnal elkezdtek különböző egyesületek és klubok alakulni, így a Budai Torna Egylet és a Pesti Korcsolyázó Egylet is 1869-ben jött létre. Ez utóbbi Budapest egyesülésekor, 1873-ban Budapesti Korcsolyázó Egylet néven folytatta tevékenységét.
Az egylet 1895-ben közel hétezer tagot számlált – csak összehasonlításképpen: a berlini, párizsi, amszterdami, bécsi korcsolyaegyesületek ekkortájt három-négy ezer taggal büszkélkedhettek. Külföldről természetesen leginkább a gyönyörű városligeti nagy jégpálya vonzotta a látogatókat, ám a századforduló idején a budai jégpálya fejlődése legalább annyira csábító volt a korcsolyázás szerelmesei számára.
A budai jégpálya, ami a mostani Széll Kálmán tér helyén állt, hivatalosan 1895-ben nyílt meg, néhány hónappal a Budai Korcsolyázó Egylet megalakulása után. A korabeli újságokból azonban kiderül, hogy a városligeti pálya 1870-es megnyitása után nem sokkal, már 1874-ben korcsolyáztak az akkor még csak építési terület esőtől és talajvíztől befagyott pályáján. 1880-ban immár a budai polgári kör szervezésében siklottak az egykori téglaégető helyén.
A mostani Mechwart, Széna és Széll Kálmán tér területén egészen 1892-ig, az ott húzódó országút körúttá alakításáig működtek a téglavetők. Ezek folyamatosan mélyítették a területet – nem véletlenül hívta sokáig a népnyelv Gödörnek –, amelyet a téglagyárak elköltöztetése után a Budapesti (Budai) Torna Egylet (BBTE) kapott meg.A korcsolyasport 1895 előtti működését támasztja alá a Herkules sportújság 1893. januári 15-i lapszáma is, amely egy budai korcsolyaversenyről ír: „Ma reggel az idő bár enyhének ígérkezett, de semmi esetre oly melegnek, hogy a versenyt lehetetlenné tegye és igy nagy érdeklődéssel néztünk a délutáni viadal elé. Alig múlt 2 óra, már is oly tömegesen jöttek a verseny iránt érdeklődők, hogy örömmel konstatáltuk, hogy kezd nálunk is tért szerezni e sport. Kivált szép hölgy közönség igen szép számmal jelent meg és 3 óra felé az otthonos budai jégpálya alig volt képes befogadni az érkezőket.”
Az erősebb szelektől védett gödörben a budai közönség előszeretettel űzte az egészséges téli sportot. Érdekesség, hogy 1895-ben az addig használt jégpályát nagy sétatérré akarták átalakítani, ami igencsak lehangolta a jégsport budai híveit. Kollár Lajos, a BBTE elnöke röpiratot adott ki, amelyben síkra szállt amellett, hogy a Christen-féle telken az ideiglenes állapot megszüntetésével mihamarabb végleges állapot legyen, és hogy a hely továbbra is a budai közönség rendelkezésére álljon korcsolyázás és labdázás céljára.
Dr. Országh Sándor, a Budai Korcsolyázó Egylet elnöke sürgősen összehívta a választmányt a további teendők megvitatására. Alkér Jenő a fővárosi tanács megbízásából mindjárt az ülés elején leszögezte, hogy a tanács a pénzügyi bizottsági határozat ellenére hajlandó átengedni a Christen-féle telket a Budai Korcsolyázó Egyletnek, de csakis több évre. Az egyesület eldöntötte, hogy ha sikerül újra megkapnia a területet, akkor a következő évtől, 1896-tól fényes és minden kényelemmel felszerelt jégpálya várhatja majd a sportolni vágyókat.
A Pesti Hírlap 1895 decemberében így fogalmazott a jégpálya ügyéről: „Az I. kerületi polgári kör jégpályára kéri a telket, még pedig harminc évre. Ez ellen a Krisztina-körút és környékének háztulajdonosai kérvényt nyújtottak be, azt kérve, hogy a telket sétánnyá változtassák át. A tanács azt javasolja, hogy a telket engedjék át az I. ker. polgári körnek jégpálya céljára. […] Országh ezután az ügy érdemére tért át és azt indítványozta, hogy a Christen-féle telek parkírozására nézve mielőbb tegyenek javaslatot, és a mennyiben ott hely lesz korcsolyapályára, azt ne az I. kerületi polgári körnek engedjék át, hanem az újonnan alakult és már több ezer forinttal rendelkező budai korcsolyázó egyletnek.” (Pesti Hírlap, 1895. 12. 12.)
Végül a fővárosi közgyűlés 1895-ben elrendelte a nagy kiterjedésű, mély telep betömését. Ez még abban az évben meg is történt. A feltöltött területet a Budai Korcsolyázó Egylet kapta meg tizenöt évre, hogy komoly sport- és jégpályát alakítson ki belőle. A pálya központjául 1897-ben felállították a BBTE első klubházát, amely korábban a millenniumi kiállításon vendéglőként, favázas sörkóstoló-pavilonként működött. A Vasárnapi Ujság egyik 1901-es száma szerencsére egy grafikát is közölt, amelyen jól látható a gyönyörű csarnok.
A cikk így mesélt az épületről: „Most már díszes és igen kényelmes csarnok emelkedik ott, Neuschloss Ödön és Marczel vállalkozók műve, mely az ezredévi kiállításon a sörgyárosok pavilonja volt s onnan került aztán kellő átalakítás után, mostani helyére. Nagy melegedő és társalgó helyiségen kívül van benne ruhatár, orvosi, választmányi és irodai szobák: továbbá büffet s külön férfi és női Jackson Haines korcsolya-felkötő helyiségek. Azon kívül van még korcsolya- és szertár, gondnoki lakás, kamrák stb., az emeleten pedig alkalmas térség s melegedő szobák a katonai zenekar részére. Az egész csarnok előtt elterülő 320 négyszögöl pódiumon kívül külön korcsolyakötő terasz is áll a közönség rendelkezésére. A budai korcsolya-pálya nagyszámú közönsége soraiban gyakran ott látjuk Széll Kálmán miniszterelnököt is, ki öt éves unokáját kiséri ki a jégre, nemkülönben Lobkovitz Rudolf hercegné is mindennapos vendége a kies fekvésű jégpályának.” (Vasárnapi Ujság, 1901. 6. sz. 88.)A gyönyörűen kiépített pálya hamar a városligeti konkurenciájává vált. A kortársak elismerően nyilatkoztak róla, és kiemelték, hogy a szélvédett terület miatt sokkal jobb a jege, mint pesti „vetélytársáé”.
A favázas pavilon azonban az évek folyamán nemcsak megrokkant, de már nem is volt képes kielégíteni a fokozott igényeket. Ennek következtében az egyesület, miután a székesfővárossal kötött használati szerződését 1911-ben további negyven évre meghosszabbította, a pálya jelentős megnagyobbítását, annak egy modern sporttelep igényeinek megfelelő felszerelését és állandó jellegű csarnok építését határozta el.
A BBTE második klubházát Sándy Gyula tervezte 1913-ban. Ezek után még jobban megnőtt a budaiak korcsolyázás iránti vágya. 1925-ben így írt a Budai Napló: „Talán sehol a világon oly kedves, harmonikusan a zajos fővárosi életbe illeszkedő sporttelep nincsen, mint itt Budán a – gödör, közismert nevén a budai jégpálya. Nagy költséggel, sok munkával a legideálisabb versenypályát létesítette ott a B.B.T.E. Nyugodtan mondhatjuk, hogy alig akad párja a világon.” (Budai Napló, 1925. 10. 30.)
A hegyvidéki polgárok között is népszerű sportközpont telente Buda egyik legkedveltebb sportolási helyévé vált. A tér, amin maga Széll Kálmán is többször korcsolyázott, 1929-ben kapta meg hivatalosan a Széll Kálmán tér nevet.
A sportpálya – és így a jégpálya végét is – az jelentette, amikor 1938-ban elkezdett kiépülni a villamos-végállomás, és a BBTE-nek el kellett költöznie Óbudára. A környéken a Városmajorban volt még korcsolyapálya, ám nem olyan jól kiépített – a megszűnt pályát így is „ki tudta váltani” egy ideig.
A hegyvidékieknek szerencsére manapság sem kell messzire menniük, ha egy jót akarnak korizni: az új Budai Jégpályát vehetik igénybe a Széna téren. Ha pedig valaki természetes jégre vágyik, akkor a Zugligeti Niche Kemping fellocsolt pályáján róhatja a köröket.

Földváry Gergely