Jan Gehl: Az emberek mosolya motivál
Jan Gehl munkásságát világszerte ismerik és elismerik – ő az a neves építész, aki óriási épületek helyett élhető, minden korosztály számára élvezhető tereket hozott létre. A világhírű dán professzor ezúttal lapunknak beszélt arról, hogy mitől lesz emberközpontú egy közterület, hol siklott félre a modern építészet, és azt is elmondta, mit tartalmaz az a javaslatcsomag, amit Pokorni Zoltánnak ajándékozott.
Jan Gehl személyisége nem csak akkor tárul elénk, ha találkozunk vele – a világhírű építészt az is ismeri, aki járt már a koppenhágai Strøget városrészben, a világ legnagyobb gyalogos-bevásárlóövezetében. De Gehl névjegye ott van egyebek mellett Moszkva és Melbourne tereiben is, csakúgy, mint New York egyik leghíresebb sétálóutcájában, a Broadwayen, amelyet néhány évvel ezelőtt még az autók birtokoltak.
Az építész, várostervező gyermekpszichológiával foglalkozó felesége hatására fordult az épített környezet emberi oldala felé – a témáról több könyvet is írt: az Élet a házak között és az Élhető városok építészek generációinak mutatott irányt. Az Abercombie-díjas várostervezővel a Hegyvidéki Urbanisztikai Konferencia szünetében beszélgettünk.
– Ha jól tudom, átadott egy javaslatcsomagot a polgármesternek. Milyen tanácsokat tartalmaz a dokumentum?
– Koppenhága városstratégiáját. Ebből kiderül, hogy miképpen lehet emberközpontú várost építeni, hogyan tartsuk szem előtt a gyalogosokat és a kerékpárosokat – bár utóbbi nem is olyan egyszerű itt, a hegyen! Elég keveset láttam a kerületből, de azt el kell mondanom, hogy a környezet lenyűgöző.
– Előadásában többször is kitért arra, hogy baj van a modern építészettel…
– Igyekszem nem elfelejteni, hogy mi formáljuk a városokat először, aztán a város formál minket! És ez nagy felelősség… Napjaink szakemberei sokszor megfeledkeznek a lényegről: az emberekről. Sétáló lények vagyunk, százötven évvel ezelőtt még a homo sapiensek számára építették a városokat, nem pedig az autóknak és a mai modern forgalomnak. Ha olyan városokat, városrészeket tudunk építeni, ahol a nyolc- és a nyolcvanéves is jól érzi magát, akkor jó úton járunk. Az emberközpontú elgondolások éppúgy alkalmazhatók Koppenhágában, mint a metropoliszokban, vagy a kisebb falvakban. Az építészeknek először a környezetet kell megvizsgálniuk – ez művészet.
– Azt mondja, hogy tulajdonképpen bármelyik modern város emberközpontúvá válhat – száműzheti az autókat, tereket hozhat létre. Ám mindez rengeteg pénzbe kerül, nem?
– Sokkal olcsóbb fenntarthatóvá alakítani egy települést. Az emberközpontú terek pozitívan hatnak az egészségünkre, javít a közbiztonságon, a lakók közösségi életet élhetnek. Társas lények vagyunk – ez a legfontosabb. Semmi sem olcsóbb annál, mint megnyitni a köztereket. Egy vasúti infrastruktúra megépítése jóval költségesebb. Ha már azt kérdezte, hogy ez rengeteg pénzbe kerül-e, akkor én azt mondom, a séta a legolcsóbb egészségpolitika.
– Napjainkban egyre komolyabb problémákat okoz a klímaváltozás. Az emberközpontú városok hozzájárulhatnak ahhoz, hogy felvegyük a harcot a globális felmelegedéssel szemben?
– Persze! Ezek a települések fenntartható módon működnek, kevesebb energiát használnak, és az autók kirekesztése miatt jóval alacsonyabb a károsanyag-kibocsátásuk is. Koppenhága és Velence mintaváros ebből a szempontból. Dubai példáját azonban semmiképpen se kövessük! – ott a modernista felfogás vált uralkodóvá. Nem nekünk kellene alkalmazkodnunk a technológiához, hanem a technológiának kellene alkalmazkodnia hozzánk.
– A többi között New York és Moszkva utcáit is élhetőbbé tette már, sokmillió városlakó élvezi a munkája gyümölcsét; tanításai itt, a Hegyvidéken is irányadók voltak. De mit érez a mester, amikor az emberek birtokba veszik az elkészült tereket, amiket nekik épített?
– Rengeteg díjam, kitüntetésem és elismerésem van, sokak gondolkodásmódját sikerült megváltoztatnom. Idős fickó vagyok már, de a mai napig motivál az a mosoly, amit az arcokon látok. Örömmel tölt el, hogy a munkámnak van eredménye.
Boussebaa Mimi