Növényeink téli nyugalmi időszaka
Minden növény élete hosszabb vagy rövidebb nyugalmi és növekedési időszakokból áll. Vannak, amelyeknek a nevelése során szinte lehetetlen meglátni a különbséget a kettő között, mások viszont látványosan mutatják, hogy életük épp melyik szakaszában tartanak. Az életfázisuk pedig gondozási igényükre is kihat.
Nincs hegyvidéki lakos, aki ne látna fákat az ablakából, és aki ne tudná megmondani, hogy a kerületi fák éppen növekedési szakaszban vannak, vagy nyugalmi időszakukat töltik. A levéltelen fák most például látványosan pihennek.
A mérsékelt övi lombhullatókra jellemzően a hegyvidék növényei is tavasszal kezdenek növekedni, és ősszel készülnek fel a nyugalmi időszakra. Ugyanezt a ritmust követik az örökzöldek is – csak sokkal kevésbé láthatóan. A fenyők, tiszafák és tuják egész évben zöldek (kivéve az ezüstfenyőt), de ez nem azt jelenti, hogy sohasem pihennek. Nyugalmi időszakok nélkül egyetlen növény sem tud fejlődni, még az ő szempontjukból ideális (például üvegházi) körülmények között sem. Ekkor a következő növekedésre történő felkészülés történik.
Visszatérve az örökzöldekre, a fenyőfélék is nyugalmi állapotban vannak télen, hiszen bár viaszos (tű)leveleik jobban tűrik a hideget, és kevesebb nedvességet párologtatnak el, azért arra ezek a növények sem képesek, hogy a fagyott földből nedvességet vegyenek fel, anélkül pedig végzetes lenne jelentősebb fotoszintézisbe kezdeni. Az örökzöldek levélváltását talán legjobban az autótulajdonosok érzékelik, ha tavasszal egy ilyen fa alatt parkolnak. Miközben új hajtások fejlődnek az ágak végén, a növényről néhány nap alatt bőséges levéltömeg hullhat le. Ezek az elöregedett levelek ilyenkor – ha nem is elsárgulnak, de – megbarnulnak és lepotyognak.
A nyugalmi időszak azonban nem csak a szabadban élő növények kiváltsága vagy sorsa, szobanövényeink ugyanúgy megélik ezeket az időszakokat. Ennek talán leglátványosabb jeleit épp mostanában lehet megfigyelni. Még tart a számunkra „undok és sötét” január, ám a növények már érzékelik, hogy december 21-e, a téli napforduló után elkezdtek hosszabbodni a nappalok. Így a karácsonykor nyolc óránál alig negyed órával hosszabb nappal január végére több mint egy órával megnyúlik.
Persze, ezt nehéz észrevenni, ha szürke hófelhők takarják a napot, de a növények azonnal reagálnak. A teraszról behozott trópusi származású szobanövények addig inkább csak hullatták leveleiket, de most elkezdenek hajtani, pótolják az elveszett lombot. Az orchideák jellemzően ilyenkor virágoznak. Rajtuk nehezebb tetten érni a nyugalmi időszakokat, mert vagy a gyökereik, vagy a leveleik, vagy a virágaik mintha mindig fejlődnének.
Tovább bonyolítja a dolgot, hogy a félsivatagi környezethez szokott növények (kaktuszok, pozsgások) inkább a forró nyáron pihennek, amikor a szárazságban mást úgysem tudnának csinálni – például a karácsonyi kaktusz éppen a legsötétebb időszakra időzíti virágzását. A természet varázslatos sokszínűsége további variációkat kínál. Egyes növények évente kétszer is szunyókálnak: télen a hideg, nyáron a szárazság miatt. A szakkönyvek azonban megbízhatóan eligazítanak, hogy melyiküknek épp mikor is van nyugalmi időszaka, ami a gondozás szempontjából sem mindegy, mert ilyenkor érdemes visszafogni a tápoldatozást, mérsékelni az öntözést, vagy átmenetileg sötétebb helyre száműzni a cserepest.
Látványos példa a rovarevő Vénusz légycsapója, amelyet – bár egész évben a lakásban tartjuk – télen nem szabad „etetni”, hogy legalább ily módon nyugalomba ringassuk. Persze, a szakkönyvek sem mindig, a növények cserepébe szúrt apró információs táblácskák pedig egyáltalán nem térnek ki a gondozási elvárások miértjére, ám ha vesszük a fáradságot, akkor megtalálhatjuk a szabályok mögött rejtőző nyugalmi és növekedési időszakokat.
Összefoglalva tehát: bár még tart a tél, és a kikelet távoli közeledtének jeleit mi csak akkor vesszük észre, ha nagyon figyelünk, szobanövényeink számára már megkezdődik az ébredezés időszaka, amikor megindul növekedésük. Ez pedig reményt adhat, hogy nemsokára számunkra is itt a tavasz!
(Barta)