Sándy-féle villák és egy meg nem született MOM-gyárépület
A tavaly 150 éve született eperjesi születésű Sándy Gyula építész neve leginkább az 1923–25 között felépült budai Postapalotával forrott össze. A Hegyvidéken más munkái is találhatók, amelyeket az alábbiakban Bodó Péter kutatásaira támaszkodva mutatunk be.
Sándy Gyula karrierjének több időszakában is alkotott a Hegyvidéken. Rokonai és barátai számára már a századfordulón tervezett nyaralókat Kútvölgyben. Családi összeköttetéseinek köszönhetően több magas pozíciót betöltő személytől is kapott megrendelést.
Kollár Lajos számára 1900-ban tervezett egy emeletes nyaralót, ami az akkor még külterületnek számító Kútvölgyben, a mai Fészek utca 18. szám alatt áll. A nyerstégla homlokzatú, változatos alaprajzú épület tetőzete a legérdekesebb, mert a népi építészet elemeit figyelhetjük meg rajta. 1910-ben északi oldalát nyitott verandával bővítették, amelynek kőoszlopait és a fölötte lévő erkély mellvédjét szépen faragott, vésett népi motívumok díszítik.
A szomszéd telken Seidl Ambrus MÁV-igazgató már álló nyaralójára az emeletráépítés szintén Sándy tervei alapján készült a századfordulón, ez a mai Patkó köz 8. szám alatt látható. Az épület legszebb része a svájci villák stílusát idéző, lombfűrészelt motívumokkal áttört deszkaborítású veranda. A Svábhegyen pedig a Galánfy-család villájához Galánfy Sándor és neje megbízásából tervezett Sándy egy hagymasisakkal koronázott épületbővítést.
Sándy Gyula igazán a mérnöki szerkezetek tervezésében mozgott otthon, ezért különösen kedvelte a nagy terek lefedésével járó épületeket. Ennek köszönhetően tervezett 1911-ben a Széna téren korcsolyacsarnokot, ami igazán a szívéhez nőtt, miután ő maga is nagyon szeretett korcsolyázni. A Hegyvidéken a villákon kívül az első világháború után a frissen részvénytársasággá alakult Süss Nándor-féle Precíziós Mechanikai Intézet (a későbbi Magyar Optika Művek, MOM) főépületéhez is készített bővítési terveket.
A két világháború között több terve készült, így például a budapesti Szabadság tér déli oldalát ismét várszerű, pártázatos épületekkel zárta volna le. Ez sem valósult meg, mint ahogyan a már említett későbbi MOM-nak szánt bővítési terve sem.
A gyár az 1920-as években már nem tudta ellátni a roppant mód megnövekvő megrendeléseket. Az 1905-ben emelt első épület bővítésére Sándy 1922-ben készítette el a terveit. A T alaprajzú eredeti épületet az új szárnyakkal egy négytraktusos, belső udvaros épületegyüttessé formálta, úgy, hogy a gyártelepre vezető addigi főkaput is belefoglalta az új szárnyakba. A nyerstéglával borított, nagy, összefüggő homlokzatot a függőleges és vízszintes tagolás szövetszerűvé tette, így hasonlított a szintén ipari funkciójú Heinrich-raktárra.
A keskeny ablakok egymás alá helyezése és a kötényekben a geometrikus díszítés szintén ismerős motívum korábbi épületeiről. A terméskő keretezésű nagykaput is magában foglaló középső épületrésznek magas tetőt adott, az előtte lévő attikában pedig az intézet címét helyezte el. Az épület szikárságát a tető gerincén húzódó, négykaréjos díszítésű vasrács oldotta volna. A tervek azonban ebben a formában soha nem valósultak meg, az épületet végül Freud Dezső tervei szerint emeletráépítéssel bővítették 1927-ben.
F. G.
„Napsugaras tornyok építésze – Sándy Gyula és a Hegyvidék.” A Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény és a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ közös kiállítása megtekinthető a Lóvasút Kulturális és Rendezvényközpontban (XII., Zugligeti út 64.). Nyitva: szerdától vasárnapig 10.00–18.00.