Ádehogy bácsi és a Kaláka

Ki hinné, hogy a Kaláka zenekar az idén lesz 50 éves! Egy kocsmai összejövetelen alakult meg 1969. november 27-én, és 29-én már meg is tartotta az első próbáját, megírta az első számát.
Gryllus Vilmos és másfél évvel idősebb testvére, Gryllus Dániel nemcsak a köztudatban elválaszthatatlanok. Közös gyerekkor, csellótanár nagypapa, azonos érdeklődési kör köti össze őket. Érdekesség, hogy pályájuk legelején életükből kimaradt az óvoda – az anyai nagymama úgy érezte, akkor hasznos igazán, ha otthon marad a gyerekekkel. Ez nem volt rossz, de Vilmos egy kicsit erre vezeti vissza, hogy visszahúzódó volt. Dániel viszont vezéregyéniség.
A családi legendárium a testvérpár kiskorából őriz egy kedves történetet: Vilmos kisbaba volt, Dániel már kétéves, és játszani akart az öccsével. Mondta neki, hogy üljön föl. „De a testvérke még nem tud ülni” – szólt az édesanyja. Erre Dani kiment, behozta a kisszékét, letette az ágya mellé, leült rá és azt mondta, „látod, tetvéjke, így kell ülni!”
Jó testvérek voltak, mindig kiálltak egymásért, ha kellett; persze, verekedtek is. Amikor a báty már iskolába járt, öccse figyelemmel követte tanulmányait, aki mire iskolába került, olvasott, és folyékonyan írt – de fejjel lefelé! Mivel az asztalnál szemben ülve másolta testvére írását… Minderről Gryllus Vilmos mesélt Kovács Zalán László tubaművésznek és a közönségnek a Hegyvidéki Kulturális Szalon Zene-fere klubjának derűs hangulatú összejövetelén.
Párhuzamosan zajlott kettejük zenei fejlődése is. A Deák téri evangélikus templom kórusában készültek a nagyobb egyházi ünnepekre, nem is akármilyen műsorokkal, a szeretett kántor, Weltler Jenő bácsi vezetésével. Gyerekként Gryllus Vilmos szopránban énekelt, amikor mutált, akkor már basszusban, és ha nem volt csellista, beült a zenekarba. Később szólistaként is dalolt a Lutherániában, a János-passió, a Máté-passió, a h-moll mise basszusáriáit, zenekarral és kórussal a háta mögött.
Tízéves volt, amikor nagyapja meghalt. Ha tovább él, lehet, hogy világhírű szólista lenne, vagy egy zenekarban játszana csellistaként – de nem sok értelme van utólag a lehetőségeket firtatni – vélekedett. A Kodály Zoltán alapította Lórántffy Zsuzsanna úti zenei általánosban, a nyolcadikos évzárón Vivaldi d-moll concerto grossóját játszották, ő volt a csellista, de nem érzett magában elég erőt a komolyzenei pályához, és úgy döntött, gimnáziumba megy, nem a „konziba”. Építészmérnökként végzett, és ezt csöppet sem bánja. „Eléggé kerek és eredményes életet éltem eddig, és ebben minden benne van, amit csak tanultam” – fogalmazott.
A Kalákában a költészetet és a zenét kapcsolták össze az egyik alapító, Mikó István ötletére. Eleinte eszük ágában sem volt, hogy a gyerekeket meg tudják ragadni ezzel a műfajjal, kortársaiknak játszottak, viszont rákaptak olyan művekre, mint például a Bőrönd Ödön a Köröndön, Tamkó Sirató Károly versére… Ezeket a kis szösszeneteket felnőtteknek énekelték.
Tíz év után új útra szeretett volna lépni Gryllus Vilmos. A fordulat akkor következett be, amikor találkozott Levente Péterrel, aki a feleségével, Döbrentey Ildikóval gyermekszínházat alapított. Összebarátkoztak, gondolta, jókat tudna hozzátenni zenészként a színészi oldalhoz. A próba olyan jól sikerült, hogy ez lett a fő csapásirány. „Szeretek énekelni. Felnőtteknek azért, hogy meghallgassák. Gyerekeknek azért, hogy ők is énekeljenek” – idézik tőle gyakran.
Gryllus Vilmos 1992-től kezdte kiadni gyerekeknek szánt daloskönyveit. A rendszerváltás után a médiaszereplések megsokszorozták közismertségét, elindult az Égből pottyant mesék sorozat a televízióban. Az utcán felismerték a gyerekek, „nézd, ott megy Ádehogy bácsi!” – kiabálták, az egyik dalszövegéből idézve.
Ám a tizenöt külön töltött év alatt is sok mindent csináltak együtt a testvérével, például altatódalos és zsoltáros lemezt, Kányády Sándor jiddis népdalfordításait adták ki. Huszonnégy éve – Huzella Péter kiválásától – ismét együtt énekel, muzsikál a Kalákával Gryllus Vilmos, részt vesz a felnőtteknek szóló koncerteken, a lemezfelvételeken, a külföldi turnékon, de gyerekelőadásait továbbra is egyedül tartja.
A találkozón a zenélés sem maradhatott el: Gryllus Vilmos a „Szálljatok le, szálljatok le, karácsonyi angyalok” kezdetű dalát adta elő gitárkísérettel, amibe a közönség is bekapcsolódhatott. Elhangzott még két készülő szerzemény: a Harminckét éves lettem én című József Attila-versre és Kányády Sándor Békabúcsúztató című költeményére írt dal.
Végezetül a moderátor a következő Zene-fere programra hívta fel a figyelmet: március 22-én 14 órakor Perényi Miklós Kossuth-díjas csellóművész, a Nemzet Művésze lesz a vendég. „Akit nagyapám tanított csellózni” – tette hozzá búcsúzásképpen Gryllus Vilmos.

szd