Emléknyomok a lakótelepeken

A klasszicista stílusban épült, dór oszlopokkal díszített hangulatos Lívia-villa merőben elüt a lakótelepi házaktól. Mégis – vagy éppen ezért – izgalmas találkozással gazdagodik, aki megtekinti itt Olajos Ilka felvételeit.
„A kiállítás két olyan témát dolgoz fel, melyek, mint a mágnes, hol taszítják, hol vonzzák egymást, de minden esetben kapcsolatban vannak egymással. Ahogy emléknyomaink (engram) térbeli és/vagy időbeli távolodást feltételeznek. A visszaemlékezés, mint cselekedet, egyfajta közeledést, visszanyúlást arra a helyre, ahol, és abba a korba, amikor azok megtapadtak. Ez a különös egyensúlyi állapot egyszerre hordozza magában az elkülönülést és az együvé tartozást” – olvashatjuk a kiállítás ismertetőjében.
Fodor Balázs művelődésszervező a megnyitón elmondta, büszkék rá, hogy Olajos Ilka munkáival bekerültek a Fotófesztivál programjába. Hozzátette, március 20-án, a finisszázs keretében bemutatják első katalógusukat, amely ehhez a tárlathoz készült. Egyúttal új rendezvénysorozat is indul Papírember címmel, amelyen kortárs írók, költők és a vizuális művészet kapcsolatáról beszélget vendégeivel Magolcsay Nagy Gábor költő. Első alkalommal Szabó Imola Julianna íróval, a kiállítás katalógusának tervezőjével, akinek Lakása van bennem című új kötete a költészet napján jelenik meg.
Kallós Judit művészettörténész azért is örült, hogy Olajos Ilka megkérte, nyissa meg a kiállítását, mert a témaválasztás közel áll hozzá. A tavaly a Hegyvidék Galériában kiállított fotóinak középpontjában első világháborús emlékművek álltak, sorozatában az emlékek megidézése, az emlékezés fontossága foglalkoztatta. A most látható képek, amint a kiállítás címe, az Engram is sejteti, szintén kapcsolatba hozhatók a múlttal, de egészen más megközelítésben és feldolgozásban. Egy korszakot, illetve egy korszak társadalmát, közösségét kívánja megidézni, feltérképezni az adott időszakot meghatározó építészeti struktúrákon keresztül.
Olajos Ilka ezt a sorozatát a szegregáció, azaz elkülönülés, elválasztás, elkülönítés témakörében még egyetemi feladatként kezdte fotózni. Elsősorban az 1950 után, főként a 70-es években épült lakótelepi panelházakban, lakásokban élő közösségek, valamint maga a lakóhely és annak életkörülményt, életminőséget befolyásoló hatása érdekelte.
Mindez azért is izgalmas, mert ő sosem élt lakótelepi panellakásban, így kívülről, külső szemlélőként próbált közelíteni a témához. Fotózott Csepelen, az Örs vezér terénél található lakótelepeken, Óbuda-Békásmegyeren, Kelenföldön, Kispesten és Újpesten. Kallós Judit röviden kitért arra is, mit értünk lakótelep és panelház fogalmán, hogyan is valósult meg az építésük Magyarországon, a fővárosban a második világháborút követő időszaktól kezdve az 50-es éveken át a 80-as évekig.
Olajos Ilka főként a zárt rendszert alkotó, hasáb, téglatest vagy kocka formájú, többemeletes épületekről, épületegyüttesekről készítette fotósorozatát, utalva a társadalmunkon és lakóhelyünkön belül is jelentkező szegregációra. A képeken magányos világot látunk, hangsúlyos az elszeparáltság. Az ember, a közösség egyedül egy épület falán látható családi jelenetet ábrázoló, fémből készült alkotáson jelenik meg, a Kádár-rendszer emlékét megidézve.
Az izoláltság érzését erősíti az egyik fotón megjelenő rácsszerű elem, az épületeket a nézőtől elválasztó kerítés vagy a halmokba rendezett építőanyagok motívuma. Sok felvételen a 2000-es évektől induló, úgynevezett panelprogramban felújított épületek láthatók. E fotók pozitívabb, rendezettebb, korszerűbb képet mutatnak, ezekkel szemben a régi, elhanyagolt lakóteleprészletek egy letűnt korszak maradványaiként jelennek meg.

szd

A tárlat, amelyen mindenki megtalálhatja a saját engramjait, március 20-ig, szerdán és pénteken 14.00–19.00, szombaton 11.00–17.00 óráig tekinthető meg a Lívia-villában (XII., Költő utca 1/a).