Farsangi bálok és mulatságok a régi Budán

A farsangot Európa-szerte a mulatozás és a rendkívül változatos, mozgalmas szokások jellemezték, s jellemzik ma is, bár az egyházi ünnepek világiasabbá válásával párhuzamosan a funkciója – sőt, az időtartama is – jelentős változáson ment keresztül. Az egyházi naptár szerint évközi idő, azaz két nagy ünnepkör közé esik, vízkereszttől hamvazószerdáig tart, és épp az adja a sajátos jellegét, hogy ekkor nincs ünnep.A bálozás szokása a francia királyi és burgundi hercegi udvarokból terjedt el már a 14. századtól. A 17. századtól vált általánossá a különböző királyi udvarokban, majd a 18. században a középnemesség és a polgárság köreiben is kezdett tért hódítani. A 19–20. századi Budán úgyszintén a farsang volt a bálok és a mulatságok, a lakodalmak és a disznóvágások legfőbb ideje.Pest-Budán az 1770-es években több udvari bál is zajlott, 1773-ban Mária Teréziának szabályoznia is kellett ezt a túl sok ünnepség miatt. Rendelete a többi között azt is tartalmazta, hogy nem lehet készíteni ijesztő és ízléstelen jelmezeket, továbbá a jelmezek ne lehessenek papírból – tudniillik a bálon lévő gyertyák miatt veszélyes volt –, és az utcára se mehessen ki velük viselője. Mindezek ellenére a nyilvános báloknak nagy volt a látogatottsága.A korona 1790. február 22-én érkezett vissza Bécsből Budára, amit hatalmas utcai bállal ünnepelt a nép, a budai polgárság pedig még jobban megkedvelte ezt a fajta mulatságot. Budán a legjobb bálozó hely a Zugligetben fekvő Fácán volt, amelyet a legtöbb újság is említett. „Farsang van ismét. A villamos fény beragyogja a termeket és vígan kering, lejt a világnak arra való része. Épen úgy táncolnak, mulatnak most is az emberek, mint régen elmúlt, odaveszett farsangok mámoros éjszakáin. Az 1834-ki farsangon nevezetes volt a budai »Fáczán«-nál tartott állarcos bál.” (Magyar Szalon, 1896. október)
A farsangkor rendezett események rangjukban és szervezettségükben is magasabb nívót képviseltek. Ilyenkor nemcsak az amúgy is táncoló fiatalság, de a házasok számára is „állt a bál”. A magyar táncok, így a csárdás és a körmagyar különösen a napóleoni háborúk után jöttek divatba, majd reneszánszukat élték 1867 után is, csakúgy, mint a hamar elterjedő francia négyes.1845-ben Lakner Sándor így tudósított a Fácán fogadó hangulatáról: „[A Fácán] egyik tágas szobája tánczteremmé volt alakítva. A zenészek kissé becsipve lévén oly kebellázitó accordokat csaltak ki hangszereikből, hogy az udvari komondor vonitani kezdett, egy jóizüen falatozó vendég’ fogai vizcsöppeket izzadtak, két sörnél politizáló mesterembernek hajszálai pedig annyira fölmeredtek, hogy másnap lágyitó kenőcsök’ segedelmével is alig lehetett azokat mesterségökbül lesimitani. A pipaszárlábu uracs mindazonáltal nagyszerü magasztaltsággal járta a két vele jött nő közepett a franczia négyest, s a jobb kezénél kövérsége miatt nagy ügygyel bajjal csoszogó megtestesült gyapjuzsákra koronkint oly édesded tekinteteket vetett, hogy egy őt közel bámuló szerelmes leányka keservesen sírva fakadt…”
A Fácán vendéglő hatalmas forgalmán felbuzdulva a tulajdonos az 1850-es évek közepén nagy fejlesztésbe kezdett. A legjobb pesti építésszel, Hild Józseffel üdülőszállót terveztetett. Az impozáns épület 1856-ra készült el, 30 szobája mellett vendéglő és bálterem is várta a vendégeket.1869-ben az új tulajdonosok még nagyobb léptékben gondolkodtak. Céljuk az volt, hogy a vendéglőt még nagyszerűbb mulatóhellyé alakítsák, és egy 400 szobával ellátott bérlakot akartak építeni, amelyben tánctermek, pavilonok, báltermek lettek volna. „Pest-Budán mostanában annyi a mulatni vágyó ember, hogy e vállalat is kétségkívül ki fogja fizetni magát” – gondolta a tulajdonos, de a grandiózus tervből nem lett semmi. Annak ellenére, hogy a Fácán népszerűsége töretlen maradt, már nem tudta tartani a lépést a pesti mulatóhelyekkel.
Az 1860-es években egyértelműen Pest volt a báli élet központja, a budai bálok sokat veszítettek jó hírükből. A kiegyezés idején pedig már végképp nem lehettek a pestiek vetélytársai, főleg nem 1865 után, amikor felépült a Vigadó, ahol 1900-tól minden farsangot hivatalosan megnyitottak. A századforduló idején a legtöbb szálloda és casino külön bálteremmel rendelkezett Pesten. A Budapest Lexikon adatai szerint az utolsó békeévben 2327 bejelentett bál volt a fővárosban.Később egyre több egyesület, testület, csoport rendezett álarcosbált farsangkor. Ki kell emelni a vendéglők, vendéglősök tevékenységét is, akik valódi „kultúrcsalogatóként” a zenekarokkal és egymás között is egyeztetve szervezték ennek az időszaknak a rendezvényeit.
A századfordulón, de később, rosszabb időkben is minimum hét-tízféle szigorúan ünnepi fogás került az asztalokra. Az előételek között hidegtálak, gombás vagy húsos levesek szerepeltek, aztán jöttek a halak, a szárnyasok, a malacsült, a vadpecsenye. Desszertből sem volt hiány: rétes, emeletes torta, teasütemény, somlói galuska, fagylaltok váltották egymást.
Nem lehetett farsang fánk nélkül, amely Magyarországon a századfordulón kezdett szélesebb körben elterjedni. Az asszonyok farsang utolsó szombatján sütötték különösen nagy mennyiségben. A kerek, élesztős fánk és a fahéjas fánk a környék összes falujában ismert volt. A jellegzetes alakú, fahéjas „sváb fánk”, aminek az elkészítéséhez speciális fánksütővas szükséges, mára a Buda környéki németség egyik legfontosabb kulináris védjegyévé vált.
Az édességet feketekávé követte. Persze, ne feledkezzünk meg az alkoholos italokról sem: étvágygerjesztő aperitif, keserű likőrök, fehérbor, vörösbor, sörök – bajor Pschorr, Dreher, Pannónia –, Törley pezsgő, és így tovább!Az 1890-es években a Fácánban egymást követték a bálok. „A »Fáczán«, budai mulatságaink eme, jóformán középpontján, egymást fogják érni a vigalmak, nagy részük az idei farsang rövidsége miatt pedig már a böjtbe szorul. Nem lesz érdektelen, ha jelezzük a mulatságok sorrendjét: Január 6. újoncok, 7-én budai kath. legényegylet, 8. mechanikusok, 14. Budai ifjúsági kör, 20. II kér. népkönyvtár-egyesület, febr. 1. Budai Dalárda,) 4. Munkás Dalárda, 5. Edelsheim-Gyulai hadastyán-egyesület, 6. Budai betegsegélyző- és temetkezési-egyesület.” (Buda és Vidéke 1893. december)
A nagyböjt beköszöntéről nemcsak a fiatalok, de a maguk módján az idősebb férfiak is megemlékeztek. Sokan töltötték előszeretettel ezeket a napokat pincékben, vendéglőkben, ahol – az evés-iváson túl – eltemették a farsangot. Budaörsön a borosüveg eltemetésével búcsúztak ettől az időszaktól. A Fácán vendéglő az 1920-as évek vége felé tönkrement, 1927–29-ben sorozatos végrehajtások helyszíne volt, az árverési hirdetések szerint italok, bútorok, zongora, vendéglői berendezés, sőt lovak kerültek kalapács alá.
Az első és a második világháború után megváltoztak a bálozási szokások. A nyilvános táncmulatságok sokat veszítettek báli jellegükből, a hagyományos bál ismérvei már jobbára csak az előkelőbb rétegek szórakozási alkalmait jellemezték.

Földváry Gergely