A rózsák metszésének tudománya

A kerti rózsák metszése a kerti munkák misztikummal övezett fekete báránya. Rózsa szinte minden kertben van, így metszeni is kell, mégis ritkán lehet olyan kertbaráttal találkozni, aki kifejezetten szereti ezt a feladatot. Talán azért, mert nagy a tét. A rózsák a kert feltűnő díszei, amelyek ha keveset virágoznak, vagy csúnya bokrot nevelnek, az egész hely díszítőértékét elronthatják.
Pedig a metszésük nem kifejezetten nehezen elsajátítható feladat. Csupán szigorúan be kell tartani néhány szabályt – és a megfelelő pillanatokban eltérni azoktól! Azt pedig, hogy egy szabályt mikor tartsunk be, és mikor negligáljunk, csak a kertészek hetedik érzéke befolyásolja. Ahogyan egy „mester” mondta: itt kezdődik a művészet.
Mielőtt belekezdenénk a metszésbe, érdemes megélezni a metszőollót, és alaposan fertőtleníteni. Ez a látszólag felesleges művelet sok későbbi kellemetlenséget előzhet meg, mert így nem terjesztjük el az egész kertben az egy-egy tövön esetleg megjelenő betegségeket. Egy kórokozónak nincs is nagyobb „vágya”, mint hogy épp a friss és védtelen sebhelyre kenve kezdhesse kártételét.
Ha nem csak egy-két tövet metszünk, a fertőtlenítést érdemes a munka közben is elvégezni. Külön vegyszert nem kell keresnünk, hiszen bármely drogériában kapható fertőtlenítős kézmosó elpusztítja a baktériumok 99,9%-át. Még egy ilyet használva is sokkal jobbat teszünk, mintha szennyezett ollóval esnénk neki a kertnek.
Általánosságban elmondható, hogy mindig a külső rügyre metsszünk, azaz egy olyan rügy felett vágjuk le a hajtást, ami a tő közepétől kifelé néz. A metszést kb. fél centivel a rügy felett ejtsük, ferdén, hogy a metszlapról a víz a rüggyel szemben lévő oldalra folyjék.Szintén alkalmazandó szabály, hogy az elszáradt, elöregedett, beteg vagy sérült hajtásokat tőből távolítsuk el. Ugyanígy járjunk el a talaj felszínén kialakuló, elfásodott, gyakran korhadó részekkel és a bokor belseje felé növő ágakkal is. Ha a rózsa gyökeréről vad hajtások fejlődnek – legyenek akármilyen szépek –, vágjuk le őket tőből. Ezek a hajtások az ellenálló vad gyökerekről hajtanak ki, nem virágoznak, de elvonják az energiát a ráoltott nemes rész fejlődésétől.
A kertekben leggyakoribb tearózsák esetében egy életerős tövön fejlődő erőteljes hajtást a föld felett egy-két arasz magasságban vágunk le, lehetőleg egy elágazás felett legalább három szemet meghagyva. Ezzel az eljárással gyakran a megelőző évi bokor kétharmadát lenyessük. Sokaknak ez rossz érzést okoz, hiszen a növény előző évi teljesítményének nagyja „kárba vész”. Néhány év után azonban világosan láthatjuk, hogy ahol sajnáltuk a rózsát, ott csak erőtlen hajtások fejlődnek, ahol viszont szívtelenek voltunk, ott életerős és gazdagon virágzó hajtások sarjadnak a metszés után. A magas törzsű rózsáknál ugyanezt az eljárást követjük, de a törzshöz ne nyúljunk, csak a ráoltott részeket metsszük!
A kerti bokorrózsák esetében a metszés lényege a hajtásrendszer ritkítása, a keresztbe növő ágak eltávolítása. Itt a hajtások végét inkább visszacsípjük, semmint a szemeket számolgatva tudatosan metszünk. A cél egy levegős bokor kialakítása, amelyen néhány lépést hátralépve nem is igazán létszik a metszés nyoma. A futórózsáknál is ez a szemlélet. Fontos, hogy a kialakított hajtásrendszer laza és levegős legyen, mert így nem ül meg a pára a levelek között, és nem képez vonzó környezetet a gombáknak, baktériumoknak.
Túl korán elvégzett metszés esetén, vagy kedvezőtlen időjárású években előfordulhat, hogy a balzsamosan meleg idő megtéveszti a kertészt, és a metszés után még erős fagyok jönnek, amik károsítják az ágvégeket. Ilyenkor vészhelyzet alakul ki, és másodszor is neki kell állni a munkának; persze, a döntési lehetőségeink már sokkal korlátozottabbak lesznek.
A másik véglet sem jó, amikor addig halogatjuk a metszést, amíg már zsenge kis hajtások fejlődnek a rügyekből. Amikor ezeket levágjuk – mert mi mást tehetnénk –, a növény egész télen tárolt és egyre szűkösebb erőforrásait apasztjuk felelőtlen módon. Ebből is látszik, hogy a metszéshez a szakismeretek mellett kell az a bizonyos érzék is, amivel a hobbikertész megtalálja a megfelelő időzítést és a helyes metszési megoldást!

(Barta)