Zene-fere Perényi Miklóssal

Perényi Miklós kétszeres Kossuth-díjas csellóművész volt a márciusi Zene-fere klub vendége a Hegyvidéki Kulturális Szalonban, a Bach Mindenkinek Fesztiválhoz kapcsolódva. A zenész Zuglóban született, de 27 éves koráig a XII. kerületben lakott, így szinte hazajött a Hegyvidékre.
Perényi ötévesen kezdett csellózni, tehetségét hétéves korában fedezték fel, felvételt nyert a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola cselló szakára. Kilencévesen, 1957-ben már önálló koncertet adott a Zeneakadémián. A Santa Cecilia Accademián tanult tovább, 1963-ban második díjat nyert a Casals Nemzetközi Gordonkaversenyen, Budapesten.
„Ezután jöttek a külföldi fellépések, apránként, a szükséges számú megméretés” – emlékezett vissza. Tanárain kívül Pablo Casalsról is beszélt, aki világosabb játékra serkentette őt, és minden szempontból gondolatébresztő volt.
Kocsis Zoltánnal számos albumon játszott együtt, barátságukat kölcsönös tisztelet jellemezte. Kocsisnak mindig találó, erős koncepciója volt az adott darabbal kapcsolatban, és a próbák alatt kialakult köztük az egység. Egy 1990-es, Nürnbergben, a Faber-Castell-kastélyban készült felvétel részletét láthattuk kettejüktől, Johannes Brahms No. 1 zongoraszonátáját játszották.
A gyerekkori zenei élmények közül mélyen érintette Perényit az 1956-os forradalomhoz kötődő Egmont-nyitány: „A rádióból folyamatosan hallottuk. Abban olyan dráma volt, gyerekként is átéreztem, hogy mit jelent” – idézte fel.
Egy filmbejátszást követően Kodály Zoltánról esett szó, aki 1914-ben írt egy hegedű-cselló szonátát, amit sokáig nem játszottak. Perényit az édesapja vitte el a zeneszerzőhöz 7 évesen. A későbbiekben is többször találkoztak, de úgy érzi, sokkal több kapcsolata van Kodállyal a zenéin keresztül, amelyekből ráismerni rendkívüli egyéniségére.
Mit tett hozzá Bach a csellóirodalomhoz a csellószvitek megírásával? – tudakolta a Zene-fere klub vezetője, Kovács Zalán László. Perényi szerint ő is táplálkozott a hagyományokból, és darabjainak egyidejű kezelése, azonnali megteremtése páratlan.
Felvetődött a kérdés, hogy manapság, amikor annyi hatás éri a fiatalokat, tanárként hogyan irányíthatók. Pozitív lehet, ha a nemzeti zenékből fakadó sajátosságok beszűrődnek a játékmódba, de ő a sokszínűséget objektíven, a zene törvényein keresztül vizsgálja – jött a válasz.
Koncertturnéira visszagondolva különösen emlékezetes Perényi Miklós számára, amikor Lutoszlavszki vezényelte a saját darabját, aki megkövetelte a pontosságot, de egyszerre nagyvonalú is volt. Ez óriási biztonságot ad a zenekarnak és a szólistának is. Eötvös Péterről, Ferencsik Jánosról is beszélt, majd Carlo Zecchiről, aki Dvořák csellóversenyét dirigálta 15 éves korában, élő adásban. Terveiről megtudtuk, hogy a többi közt Viski János és Martinu csellóversenyeit szeretné eljátszani, saját művei közül pedig egy bemutatásra vár, jelenleg pedig egy vonós szeptetten dolgozik.
A következő Zene-fere klub vendége áprilisban Molnár Zoltán, a Nemzeti Filharmonikusok szólótrombitása lesz.
Kovács Zalán László a Bach Mindenkinek Fesztivállal kapcsolatban végezetül így fogalmazott: a 3000 fellépő közös hite tud ilyen izgalmas programokat létrehozni, ez a közös akarat inspirálja Liszt-díjas művészeinket, kiemelkedő ismert alakjainkat arra, hogy általuk a művészet a perifériára szorult emberekhez is eljusson. Az összefogás szép példája, hogy a Bethesda kórház intenzív osztályán két művész adott minikoncerteket az ágyhoz kötött gyerekeknek, valamint a fesztivál összes koncertjén kihelyezett urnákban adományt gyűjtöttek a kórház részére új lélegeztetőgép vásárlásához.

Szepesi Dóra