Pár percnyi béke a háború poklában
Az alföldi művészet festőinek és Medgyessy Ferencnek a munkásságával foglalkozik a debreceni Antal–Lusztig-gyűjteményt feldolgozó és bemutató könyvsorozat idén megjelenő negyedik része. A Hegyvidék Galériában már hagyomány, hogy egy-egy válogatás mutatja be az egyes kötetek kiemelkedő darabjait. A mostani kiállítás Mednyánszky László és Nagy István az első világháború idején készült munkáira fókuszál, de Márffy Ödön, Medgyessy Ferenc és Rippl-Rónai József művei is láthatók a tárlaton, amely a Nagy Háború kitörésének 110. évfordulójára is emlékezik.
Az Antal–Lusztig-gyűjtemény tulajdonosát, Antal Pétert nagyapja, Lusztig Sámuel vezette be a műgyűjtés élvezetébe, a műértés rejtelmeibe. Ennek köszönhetjük, hogy immár ötödik alkalommal különböző témák egy-egy szeletét láthatjuk e gazdag gyűjteményből a Hegyvidéken – kezdte köszöntőjét a Hegyvidék Galéria új kiállításának megnyitóján Fonti Krisztina alpolgármester.
A Művészek a harctéren című tárlat az első világháború kitörésének 110. évfordulója alkalmából mutat be háború ihlette alkotásokat. Sajnos nemcsak ez ad neki szomorú aktualitást, hanem a szomszédságunkban, valamint a Közel-Keleten dúló harcok is – fűzte hozzá az alpolgármester, majd egy kis anekdotát osztott meg a háború és a művészet kapcsolatáról.
Az olasz fronton az olasz katonák éppen lőni készültek, amikor egyikük észrevette, hogy a magyar oldalon Mednyánszky nyugodtan festeget. Átkiabált neki: „Öreg katona, húzódjon hátrébb, mindjárt tüzelünk!” Erre a festő, visszaintegetve, szép olaszsággal így szólt: „Köszönöm, uraim, még egy kis türelmet kérek, hamarosan befejezem, már csak néhány ecsetvonás…” Majd nemsokára: „Köszönöm, befejeztem, most már lőhetnek.” Ez a pár percnyi béke a háború poklában a művészetnek, a művésznek és egy művészetet szerető embernek volt köszönhető – mondta Fonti Krisztina, hozzátéve: reméli és bízik abban, hogy a józan ész ereje felülkerekedik azon az őrületen, ami ma körülvesz minket a világban.
Nagy T. Katalin művészettörténész Kertész Endre csellóművész közreműködésével, emelkedett zenei reflexióival tartotta meg szakmai megnyitóját. A kurátor-szerkesztő elöljáróban arról beszélt, hogy az Antal–Lusztig-gyűjtemény már ötödik alkalommal rendez tárlatot a Hegyvidék Galériában, és az együttműködés Kallós Judit érdeme. A kortárs galéria vezetője ugyanis évek óta szervez különböző korszakokat bemutató művészettörténeti programokat, előadás-sorozatokat, ami az idén, amikor a művészettörténet oktatása gyakorlatilag megszűnt a középiskolákban, különösen fontos.
A kurátor-szerkesztő már több mint húsz éve tanúja, hogyan alakítja Antal Péter a kollekciót, az ország legnagyobb és legjelentősebb, a becslések szerint 5000 műtárgyból álló gyűjteményét, amelyben a képzőművészeti munkákon kívül, például, itáliai reneszánsz porcelán is található. A könyvsorozat kiadása hét éve kezdődött el, a kötetekbe a művészettörténész szakma krémje publikál.
A jelenlegi kiállításon huszonhat alkotás tekinthető meg. A két főszereplő Mednyánszky László és Nagy István, de van itt egy Márffy Ödön-, valamint két Rippl-Rónai József- és két Medgyessy Ferenc-mű is. Bár Márffy és Rippl-Rónai egy még meg nem jelenő kötetben szerepelnek majd, Nagy T. Katalin beválogatta egy-egy háborús témájú alkotásukat a mostani anyagba. Még egy meglepetésről szólt – és ez megint nagyon jellemző a gyűjtőre, tette hozzá –: néhány olyan Mednyánszky-munkát is láthatunk, ami az elmúlt hetekben vált a gyűjtemény részévé.
Mednyánszky Lászlót szenvedélyesen vonzották az emberi élet szélsőséges helyzetei, a számkivetettek, a csavargók, a társadalom perifériáján élők. Számára a háború is egy olyan szituációt jelentett, ami kihozza az emberből a lelke mélyén, az ösztöneiben lévő tulajdonságokat, és erre ő kíváncsi volt. Amikor 1914-ben kitört a világháború, 62 évesen azonnal frontszolgálatra jelentkezett, de a kora miatt elutasították. Végül Tisza István közbenjárására – a Budapesti Hírlap tudósítójaként – a sajtóhadiszállás tagja lehetett, és festőművészként kijutott a frontra.
A világháború kitörése után a sajtó fő feladata a hátországban maradottak tájékoztatása volt. Ebben a munkában az újságírók, fotósok mellett képzőművészek is részt vettek. A háború dokumentálását várták el tőlük, ők látták el Európát hírekkel, fotókkal, festményekkel. A művekből tárlatokat is rendeztek, 1915-ben Bécsben, majd Budapesten, a Nemzeti Szalonban és a Műcsarnokban.
Nagy István, az erdélyi születésű festőművész több frontot is megjárt a magyar hadseregben, katonaként – és nem hadifestőként, mint sok más művésztársa – végig dolgozott, elsősorban katonatársait örökítette meg. A teljes gyűjteményben számos pasztellel és szénnel készült portréja bizonyítja páratlan karakterérzékét, ezekből hét látható a kiállításon.
Kosztolányi Dezsőt annyira megragadták Nagy István portréi, hogy esszét írt róluk. „Nem tudok róla semmit. Itt állok képei között. Ámulok. Olajfestmény sehol, csak szén- és krétarajz. A piros, melyet annyira szeretek, és a vadsárga hiányzik. De az arcok foglalkoztatnak, lekötnek, izgatnak. Ezek az arcok, melyek lidércnyomásként térnek vissza...” – idézett a teremben is olvasható Kosztolányi-szövegből a kurátor.
Mednyánszky számára vonzó volt a pokol, de lelkesedése 1916-ban lankadni kezdett. Naplójában ezt írta: „Bárcsak mihamarabb vége volna ennek a véres álomnak, már több volt az elégnél is.”
Sz. D.
A Művészek a harctéren című kiállítás május 22-ig megtekinthető a Hegyvidék Galériában (Királyhágó tér 10.), keddtől péntekig 10.00–18.00, szombaton 10.00–14.00 óráig. Zenés tárlatvezetés lesz május 16-án 18.00 órától, amelyen közreműködik: Nagy T. Katalin művészettörténész és Kertész Endre csellóművész.