Nemzetközi siker ritmikus sportgimnasztikában
Történelmet írt a magyar junior ritmikus gimnasztika kéziszercsapat-válogatott, amely a sportág nagyhatalmait megelőzve először nyerte meg a Szófia-kupa öt szalag versenyszámának szerenkénti döntőjét. A sikerből a Hegyvidék SE két sportolója, Somhegyi Réka és a csapatkapitány, Magyar Hanna is kivette a részét. Velük beszélgettünk a nagy győzelemről, a sportágról és a következő kihívásokról.
– Ha a ritmikus gimnasztikára (rg) gondolunk, a kecsesség, a dinamika, az erő jut eszünkbe leginkább. Mit érdemes tudni a sportágról?
Somhegyi Réka: A felsoroltak mellé tartozik a kitartás, a fegyelem és az alázat is. A ritmikus gimnasztika a balett és a tánc keveréke, ez a legnőiesebb sportág, az alapkéziszerek pedig a labda, a karika, a kötél, a szalag és a buzogány. Ez egy olyan összetett mozgásforma, ami rengeteg szabadságot ad a sportolóknak.
– Azt mondják, nem a ruha teszi az embert, az rg-ben mégis fontos szerepet kap. Mennyire?
S. R.: A ruhánkon keresztül is tudunk üzenni, hiszen vonzzák a tekintetet. Egy-egy versenyruhán több ezer kristály ragyog, ez is közvetíti a koreográfia mondanivalóját. A zenét általában az edzők választják, ehhez kell hozzáigazítani és karakteressé tenni a gyakorlatot. Nálunk mind az öt tornásznak ugyanolyan a dressze, csak a szerek színei lehetnek eltérők. A nagy versenyzők, főleg az orosz tornászok kész „műalkotásokat” viselnek.
– És a zene?
Magyar Hanna: A zene legalább annyira fontos, mint a ruha, mert az ember nagyon sok személyiséget ki tud fejezni vele. A csapatgyakorlatunknál a szalagzenét jobban kedvelem, közelebb érzem magunkhoz, főleg hogy a Szófia-kupán is ezzel tudtunk nyerni.
– Mielőtt erről beszélnénk, térjünk ki egy kicsit az előzményekre! Mióta van együtt a csapat, hogyan került össze a társaság?
S. R.: Egy válogatótábor alatt találkoztunk először 2018 júliusában, a keretbe három egyesület versenyzői kerültek be, hárman képviseljük a Hegyvidék SE-t. Hetente öt-hat edzésünk van a Városmajorban, napi nyolc órában. Deutsch-Lazsányi Erika vezetésével, Lauber Zsófia és Márton Minea edzőkkel készülünk. A juniorválogatott keretét nyolc lány alkotja: Farkas Júlia, Fekete Anita, Fodor Nadin, Kis Janka, Magyar Hanna, Somhegyi Réka, Varga Lujza és aktív tartalékként a szintén a Hegyvidék SE-ben sportoló Gaál Dóra. A versenyekre hatfős csapatot lehet nevezni, ezért most Anita és Dóra nem utazott el velünk Szófiába.
– Az előjelek kedvezők voltak, hiszen a Szófia-kupát megelőzően két komoly nemzetközi versenyen jutottak a fináléba, s végeztek érmes helyen.
M. H.: Az idén szinte minden hónapban versenyeztünk. Kijevben és Bukarestben is döntőbe jutottunk, aminek nagyon örültünk. Ez a két siker sokat jelentett, nagy lökést adott a szófiai verseny előtt. A Szófia-kupa rangját mutatja, hogy tizennégy juniorcsapat, köztük a világon a legerősebbnek számító orosz, bolgár és belorusz is indult a versenyen.
– Mi történt Szófiában, mikor érezték, hogy valami nagy dolog készülődik?
S. R.: Ettől az évtől a felnőttekhez hasonlóan már a junioroknak is két különböző gyakorlatot kell bemutatniuk, így mi is ötkarika- és ötszalag-gyakorlattal léptünk szőnyegre. Másodikként kerültünk be a fináléba, csak arra koncentráltunk, hogy a szalaggyakorlatunkat hibátlanul, rontás nélkül hajtsuk végre. Ez sikerült, mondhatom, hogy már ekkor elégedettek voltunk. Már csak azért is, mert az aznapi célunk az volt, hogy tizenhét pont fölé jussunk, ami szintén összejött. Bár ekkor még nem tudtuk, hányadikak vagyunk, mert az orosz csapat kettővel mögöttünk lépett szőnyegre, azért reménykedtünk a jó eredményben. Aztán amikor kiderült, hogy mi vagyunk a legjobbak, kirobbant belőlünk minden feszültség, óriási élmény volt!
– …és ezzel sporttörténelmet írtak.
M. H.: Amire nagyon büszkék vagyunk! Magyar junior-kéziszercsapat még soha nem előzte meg Oroszországot, ez a történelmi siker. Ráadásul nemcsak hazai viszonylatban, hiszen Oroszország a ritmikus gimnasztikában mindig a dobogó tetején állt. Nekünk sikerült megtörni ezt a hihetetlen sorozatot, talán azzal, hogy fejben ezúttal föléjük kerekedtünk. A legjobb pillanatban nyújtottuk a legjobbunkat, az oroszok viszont most ezt nem tudták megtenni.
– Milyen a kapcsolatuk a Hegyvidékkel?
S. R.: Mindketten a Hegyvidék SE-ben sportolunk, ez a nevelőegyesületünk. Rengeteget köszönhetünk az edzőnknek, Mochlár Emesének, hiszen a kluberedményeink alapján kerültünk be a válogatottba. Hanna ráadásul kerületi lakos, sőt az iskolái egy részét is itt végezte, úgyhogy neki még szorosabb a kötődése.
– A szövetségi kapitány úgy nyilatkozott, hogy a realitások talaján kell maradni, de ez az eredmény mindenféleképpen jó előjel a közelgő Európa-bajnokság előtt. Megnőtt az étvágyuk, lehet nagyot álmodni?
M. H.: Semmiképpen sem szabad elbízni magunkat, de azon dolgozunk, hogy a lehető legjobban szerepeljünk az Európa- és az azt követő világbajnokságon. Önmagunkhoz képest kell előrelépni, ha ez megvan, akkor már csak annyit kell tenni, hogy fejben is ott legyünk az adott pillanatban. Ez azért nehéz, mert a csapat öt főből áll, mindenkinek ugyanúgy és ugyanakkor kell csúcsformába kerülnie. Előbb még április 18. és 21. között Bakuban, az Eb helyszínén lesz egy nemzetközi verseny, amin a kontinensviadalon induló huszonkét csapatból tizenhét nemzet juniortornászai mérik össze tudásukat. Nem ígérünk semmit, csak annyit mondhatunk, hogy minden tőlünk telhetőt megteszünk majd, igyekszünk örömet szerezni az egész országnak. Mi bízunk magunkban!
sm.