Az élet szeretete

Szép hegyvidéki hagyomány, hogy a önkormányzat az otthonukban is felköszönti a 100 éves kort megélő XII. kerületi polgárokat. Legutóbb Biri Lajosnál járt Péczely Attila, a körzet önkormányzati képviselője és Varga-Kovács Emese, a polgármesteri hivatal népjóléti irodájának vezetője, akik virággal és ajándékokkal kedveskedtek az ünnepeltnek.
A kötetlen beszélgetésen elhangzott, hogy Biri Lajos Gyulán, szegény családban született, édesanyját 14 éves korában elvesztette. Kiváló tanuló volt; hogy legyen egy kis pénze, osztálytársakat korrepetált.A polgári iskola után bevonult katonának, először a Tapolcai Repülőiskolába, majd a Fehérvári Repülő Híradó Iskolába került. Itt fegyver- és bombakiképző tanfolyamon vett részt, ami meghatározta későbbi életét. Székesfehérváron ismerkedett meg későbbi feleségével, akivel több mint ötven évig voltak házasok. Két gyermekük született, ma unoka és öt dédunoka teszi szebbé Biri Lajos napjait.
A háború után tűzszerész lett, számos bombát hatástalanított társaival Fejér megyében, és a nádasladányi hídroncs kiemelése is az ő nevéhez fűződik. A vegyi század parancsnokaként ő szervezte és hajtotta végre az első világháború végén az Örkény mellett földbe rejtett aknák, tüzérségi lőszerek és gázgránátok semlegesítését.„Veszélyes munka volt, de nálam senki sem sérült meg. Erre nagyon büszke vagyok!” – mesélte az ünnepelt, aki később a Villamos Állomásszerelő Vállalatnál helyezkedett el tervezőként. Több díjat kapott különböző újításokért, gyártmányfejlesztésért; nyugdíjasként is visszajárt dolgozni.
A 60-as években egy Kútvölgyi úti nyaraló révén kezdődött a kapcsolata a XII. kerülettel, 1984 óta lakik a Kissvábhegyen. Hat éve, mások okulására, megírta az élettörténetét, méghozzá három kötetben. A hosszú élet titkát pedig így foglalta össze: „Mindig szerettem élni, tevékeny, aktív ember voltam, és ez százévesen sincs másként.”

m.